Avatar + IMAX beszámoló 2 in 1

AvatarNa szóval emberek, ha már 3D, akkor a tavalyi U23D-s poszthoz hasonlóan egy újabb rendhagyó IMAX élménybeszámoló következik, ezúttal az Avatar kapcsán (nem mondod?).

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük talán azzal, hogy mindig is bírtam James Cameron munkásságát. Először is ott volt ugyebár az Alien 2., amely minimum akkora közönség- és kasszasiker lett, mint az első rész (bár a többi már felejtős szvsz), vagy A mélység titka, amely a nyolcvanas évek egyik leginkább alulértékeltebb sci-fije, és meg merem kockáztatni, hogy a rendező úr egyik legjobbja (na de most őszintén, készített-e már ez a pasas egyáltalán szar filmet?).

Utána aztán érkezett egymás után bősz iramban a Terminator saga első két része, amelyek nem túlzás, az akció-sci-fi műfajának talán legnagyobb klasszikusai lettek (pár hónapja néztem újra mindkettőt nosztalgiázás gyanánt, és még mai szemmel nézve is ütött, pedig már a második felvonás is lassan 20 éves alkotás).

Majd emberünk készített egy True Lies nevezetű cuccost, ami talán karrierjének leggyengébb alkotása lett, de még ennek ellenére is egy átlag feletti, nyolcvanas évekbeli hangulatú, szórakoztató akciófilmet kaptunk Svarcival a főszerepben.

Avatar

Aztán 1997-ben Cameron barátunk tett egy merész száznyolcvan fokos fordulatot, és az akció helyett kipróbálta magát a katasztrófafilm műfajában (na vajon melyikben, lehet találgatni, baromi nehéz… ;) ), amelyben ugyanannyi hangsúlyt kapott a romantikus szál, mint a látványos képi világ. Na erre aztán lett nagy fikázás: a hardcore Terminator- és Alien-fanok visszakézből küldték el emberünket melegebb éghajlatra, hogy hogyan merészelt ekkora nyálfilmet készíteni.

De.

Ezúton védeném meg James Cameront, ugyanis a Titanicot botorság lenne negédes nyálfilmnek titulálni (ezt a címet hagyjuk meg a popcornzabáló amcsik számára futószalagon gyártott romantikus tucatvígjátékoknak), az ugyanis egy vérprofin megrendezett látványfilm (akkoriban az egyik legdrágább produkciónak számított), amelynél azonban emberünk nem kizárólag a vizualitásra koncentrált (ellentétben például Michael Bay vagy Roland Emmerich munkásságával), hanem egy olyan értelmes szkriptet is sikerült összerántania, amely a kvázi háromórás játékidő ellenére végig fenntartotta a néző érdeklődését, ráadásul úgy, hogy mindenki tudta, hogy miként fog az óceánjáró luxushajó balsorsú története végződni. Mindenki azt mond, amit akar, a Titanic egy jó film, és kész.

Avatar

Aztán ki tudja, miért, Cameron fogta magát, és elhúzott a rivaldafényből úgy 10 évre (az már más kérdés, hogy az Avatar alapötlete már a Titanic előtt megvolt, csak emberünk az akkori technikát még nem tartotta eléggé fejlettnek ahhoz, hogy belefogjon a filmbe), így egészen a kétezres évek közepéig kellett várni, amikor is Cameron bejelentette, hogy az Avatar című alkotásával a 3D-s filmek műfaját próbálja megreformálni, méghozzá úgy, hogy egyedülálló módon próbálja majd ötvözni az élőszereplős filmet az animációval (wtf?). Na és persze mindezt IMAX-ben, mert az úgy jó.

Hát őszintén szólva, amikor elkezdtek szivárogni az információs morzsák és megláttam az első képeket az Avatarból, nem voltam róla meggyőződve, hogy ez az, ami nekem kell (tudni kell ugyanis, hogy kifejezetten nem csípem az animációs cuccokat, az Up-ra is csak azért mentem el idén, mert kaptam rá ingyenjegyet [túlhájpolt darab amúgy, nem nézném meg még egyszer]).

Avatar

Így érdeklődés hiányában ki is hagytam mindenféle promóanyagot, és nem izgatott fel túlzottan a film körül erősödő egyre nagyobb hájp (miután kijöttek az első külföldi kritikák, szándékosan nem olvastam el egyiket sem). Aztán akkor ért az első nagy meglepetés, amikor néhány hete moziban láttam az Avatar előzetesét (már fogalmam nincs melyik film, talán a Paranormal Activity előtt), na az viszont durván odacsapott. Lehet, hogy monitoron nem hidaltam volna le tőle, de így nagyvásznon elég súlyosnak tűnt. Olyan látványvilága volt, és Cameronnak úgy sikerült ötvöznie az animációt az élőfilmes elemekkel, hogy akkor esett le először az állam. Ezt a filmet asszem mégiscsak meg kéne lesni - gondoltam magamban. Szóval így jutottam el múlt héten az Avatar premier előtti vetítésére (fanatikus filmőrült lévén az Arena IMAX-ben láttam csütörtök éjfélkor – elvégre, ha már Cameron úr 3D forradalmat akart, akkor adjuk meg a módját).

A látványvilág dettó mint a trailerben: mindenféle túlzás nélkül, egyszerűen brutális. Nem tudom, a digitális RealD vetítés milyen volt, de az Avatar IMAX-ben igen durván súlyos. Továbbra is fenntartom a véleményem, hogy a két formátum közül messze az IMAX a nyerő (bevallom régóta IMAX-párti vagyok, főleg miután nagyot csalódtam az olyan normál 3D-s filmekben, mint a Véres Valentin [gáz] vagy az Utazás a Föld középpontja felé [ultragáz], és itt nem csak ezen filmek relatív gagyiságáról beszélek, hanem magáról a 3D-élményről, ami pont ezen alkotások lényege lenne).

Avatar

Anno láttam a U23D-t IMAX és RealD formátumban, és istenbizony egetverő a különbség. Most így utólag állítom, hogy ugyanez igaz az Avatarra is: az IMAX jelentősen nagyobb térélményt nyújt már az olyan egyszerű effekteknél is, mint amikor pl. a tárgyak (kard, fegyver, mikrofon stb) nemcsak simán kinyúlnak a vászonból, hanem jól érzékelhetően “befelé” is mélyülnek, és ez utóbbi pont azon térhatások egyike, amelyet RealD formátumban még soha nem tapasztaltam meg ennyire élethűen. Az olyan további előnyöket mint hogy az IMAX egy fél futballpálya méretű vásznat kínál profin beállított és ütősebb térhangzással, már meg sem említem.

Talán az egyetlen negatívuma az efféle IMAX-vetítéseknek, hogy az arra érzékenyek fizikailag kevésbé bírhatják az egy-másfél óránál hosszabb filmeket, mivel az agy hosszabb távon nehezen áll át a normál látásról a 3D-s szemüveggel létrehozott képre, így egyesek esetleg szédülhetnek vagy hányingerük lehet (az Avatar vetítésen is volt, aki a mögöttem lévő sorban rosszul lett), javallott megoldás: szemüveg le, néhány másodpercig magad elé nézel lefelé, majd szemüveg újra fel.

Avatar

Szóval most így pár nappal a premier után, azt hiszem kevésbé elfogultan tudok nyilatkozni erről a filmről. A forradalmi látványvilág ugyan mindent visz, és elhiszem, hogy évekig dolgoztak a speciális effekteken, de azért maga a történet nem egy egetrengető agytorna: a talán nem is olyan távoli jövőben járunk, hadirokkant csávót felrepítik a Pandora nevű bolygóra, ahol valami igen ritka, milliárdokat érő nyersanyagot bányásznak, vagy mi. A bibi csak az, hogy a lelőhely lényegi része a Na’vi nevű humanoid hibridfaj jó magasra nőtt és szépen bekékült egyedeinek élőhelyén található, és ők bizony, nem óhajtanak onnan távozni. Erre a drágalátos jóemberek mit csinálnak, megpróbálják jól kifüstölni őket (lájtos aktuálpolitikai kiszólás a szkriptben: ha egy idegen nép ritka és értékes dologgal rendelkezik, akkor provokálj háborút, máris ürügyed van a lopásra – ha ezt Cameron nem a George W. úr által indított iraki háborúra és a térségben található olajtartalékokra értette, megeszem a kalapom).

Persze azért gyorsan tegyük hozzá, hogy szkript annak ellenére, hogy nem mozgatja meg túlzottan az agytekervényeinket, értő kézzel, jól meg lett írva, és szépen arányosan el lett osztva, így a kvázi háromórás film alatt egyáltalán nem unatkozol (egyébként is annyi akció van benne, hogy alig bírod kapkodni a fejed, főleg az utolsó háromnegyed órában). Tetszett, hogy Cameron kellő hangsúlyt helyezett a Na’vik bemutatására, a főszereplő csávó velük történő megismerkedésére, valamint általuk történő kiképzésére, majd Na’vivá válására. Na és persze az ezúttal kissé soványkára sikeredett szerelmi szál sem maradhatott ki (lehet, mocsok vagyok, de Jake és Neytiri szexjelenete inkább volt enyhén megmosolyogtató, mint túlzottan romantikus, a bizarr kapcsolatukról már nem is beszélve… :) ).

Avatar

Egyébként meg ha már a romantikánál tartunk, az Avatar inkább vonható párhuzamba Cameron úr Ticanic című munkájával, mint pl. a Terminátorral, ugyanis az Avatar elsősorban egy hősies és romantikus eposz, amelynek még távolról sincsen köze a kiborgok steril, rideg és sötét világához. Ez persze nem baj, csak azért érdemes szem előtt tartani, mert ha úgy mész el erre a filmre, hogy húú, mekkora akciózúzdát fogok látni a Terminátor rendezőjétől, akkor valószínűleg rendesen meg fogsz lepődni (jó, talán a film utolsó harmadát leszámítva).

A színészi játékra felesleges további szavakat pazarolni: ez a film nem erről szólt. Bár azt azért megjegyezném, hogy idáig ez lenne Sam Worthington legjobb “alakítása” - azért az idézőjel, mert amúgy a csávót nem tartom egy nagy tehetségnek (bármelyik filmrajongó klasszisokkal nagyobb színészeket tudna említeni a korosztályából), mégis az Avatart minőségi ugrásnak tekintem a “nagy csalódás” Terminator 4. után. A mellékszereplők közül viszont kifejezetten üdítő volt újra látni Sigourney Weavert (Ellen Ripley, anyone?) és Giovanni Ribisit, a többiek viszont felejtősek.

Avatar

Sokat gondolkodtam, hogy mennyire értékeljem ezt a filmet. A film utáni élmény hatására csont nélkül ment volna rá a 9 vagy 9 és fél, de miután elmúlt az újdonság varázsa, némileg elbizonytalanodtam. Azt viszont mindenesetre már most előre meg merem jósolni, hogy 2010 februárjában az Amerikai Filmakadémia minimum jelölni fogja az Avatart a technikai kategóriák valamelyikében, sőt a legjobb rendezés kategóriában is esélyes szvsz (abszolút jogosan, teszem hozzá).

Az Avatar ugyan nem 2009 legjobb filmje (bár az év végi Top 10-ben bérelt helye lesz), vannak apróbb gyengeségei (történet, színészi játék), de a 3D-s vizuálorgia mindent visz, és így a film messze az idei év legemlékezetesebb mozis élménye (aki ezt csak letöltve hajlandó megnézni, az magára vessen). Jól van, asszem az állleejtős látvány és James Cameron rendezése miatt kap egy “gyenge” 9/10-est.

Tiéd a szó! Szerinted? (Avatar)

Eredmény

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Jó poszt? Add hozzá a kedvenceidhez (Ctrl+D), vagy oszd meg:

  • RSS
  • del.icio.us
  • Propeller
  • Blogtér
  • Linktér
  • Twitter
  • Netvibes
  • Google Bookmarks
  • Digg
  • Technorati
  • StumbleUpon
  • Facebook
  • MySpace

Nyomtatás Nyomtatás | Küldés e-mailben Küldés e-mailben

Kommentek

50 hozzászólás ehhez: “Avatar + IMAX beszámoló 2 in 1” Hozzászólok!

Tessék hozzászólni!


Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.

(kötelező)

(kötelező)