Filmmánia: Surrogates (Hasonmás)
Bruce Willis visszatér… Surrogates kritika.
Surrogates (2009)
“How do you save humanity when the only thing that’s real is you?”
Ki a rendező: Jonathan Mostow, amerikai rendező, producer és forgatókönyvíró. 1961. november 21-én született Connecticut államban, Woodbridge városkájában. A Harvard Egyetemen megszerzett diplomája után Mostow, az American Repertory Company és a New Yorki- székhelyű Lee Strasberg Theatre and Film Institue nevezetű intézményekben folytatta tanulmányait. Számos rövid- és dokumentumfilmet, valamint zenés videót készített, mielőtt elkészült volna 1989-ben első komolyabb rendezése, a Beverly Hills Bodysnatchers című vígjáték. Ezt követte 1991-ben a Flight Black Angel c. akcióthriller. Mindkét fim esetében a produceri és a forgatókönyvírói feladatkört is ellátta.
1997-ben következett a Kurt Russel főszereplésével készült, a jegypénztáraknál akkoriban igen sikeres a Félelem országútján című thriller, amellyel Mostow bizonyította a műfaj iránti fogékonyságát. Ezután kapcsolatba lépett egy forgalmazó cég vezetőjével, Hal Lieberman-nel és az Universal-lal, amelyekkel közösen egy négyéves szerződést írt alá.
Több évig készült a Játsz/ma című krimi-thriller produkcióra, amelynek főszerepére Kyle MacLachlan-t és Bridget Fonda-t szerette volna megnyerni, azonban egyéb okokból kifolyólag végül David Fincher kapta meg a direktori széket, Michael Douglas-szal és Sean Pennel a főbb szerepekben, míg Mostow vezető producere lett a filmnek.
2000-ben, az U-571 című tengeralattjárós alkotásban ismét együtt dolgozott volna Douglas-szel, de a színész konfrontálódásaik miatt végül kiszállt a projektből, és többek között Harvey Keitel és Bill Paxton kapták meg a főszerepeket. A film meglehetősen sikeres lett - a szkriptet ismételten Mostow jegyezte - mind a kritikusok (Rotten Tometoes: 68%) és a nézők (77 millió dolláros gyártási költség, 127 milliós bevétel) körében.
2003-ban karrierje csúcsára ért, hiszen megrendezhette eddigi pályája kétségtelenül legnívósabb filmjét, a legendás Terminátor saga harmadik részét, a Gépek lázadását. A film megosztotta a rajongókat és a kritikusokat is egyaránt, de kétszeresen is megtérítette a büdzsé költségeit, így mondhatni sikeres lett, igaz korántsem olyan mértékben, mint a kultikus két első rész.
2007-ben egy sci-fivel, nevezetesen a Them című alkotással jelentkezett. Két évnyi kihagyás után 2009-ben debütált a mozikban a Surrogates, azaz Hasonmás című sci-fi-akciómozija, a főszerepben Bruce Willis-szel, amely a 2005-2006-ben megjelent képregény-széria azonos című adaptációja.
A jövőre tekintve öt projektje van előkészületben, ezek közül 2010-ben három alkotására van kilátás: az egyik a Sub-Mariner, a másik a Mexicali, míg végül az utolsó a Megas című produkció, amely a Virgin Comics minisorozatának feldolgozása lesz. 2011-ben elkészül a Menekülés New York-ból című 1981-es film remake-je, végül 2012-re datálják a Swiss Family Robinson c. kaland-vígjáték megjelenését, amelynek a forgatókönyvírója is lesz egyben.
Ki játszik benne: Walter Bruce Willis, amerikai színész és producer. 1955. március 19-én született Nyugat-Németországban, Idar-Obersteinben, a luxemburgi határ közelében található városkában, egy banki alkalmazott édesanya és egy amerikai katona gyermekeként. Miután 1957-ben apja leszerelt a seregből, családjával együtt visszatért Penns Groveba, New Jersey-be, ahol hegesztőként és gyári munkásként dolgozott. Bruce még tizenéves volt, amikor szülei elváltak 1972-ben.
Willis a szülővárosában lévő Penns Grove középiskolában kezdte meg tanulmányait, ahová dadogása is elkísérte. Iskolatársai ez utóbbi miatt gyakran a Buck-Buck gúnynévvel illeték, bár beszédhibáját azonban a színpadi szerepléseknek köszönhetően hamar legyőzte. A középiskola drámatagozatán tanult színjátszást, és a diáktanács elnöki posztját is betöltötte, majd sikeresen megszerezte az érettségit is. Jó tanuló volt, de végzős korában három hónapra felfüggesztették, mert részt vett az általa később „éves zendülésnek” titulált diákmegmozdulásban. Birkózóként is megállta a helyét: a vállán lévő heg egy komoly sportsérülés nyoma.
Egyenes út vezethetett volna számára az egyetemre, ő mégis a középiskola elvégzése után sofőrként vállalt állást, a munkáscsoportokat is szállító DuPont Chambers Works vegyi gyár alkalmazottjaként New Jersey-ben. Miután egyik kollégáját meggyilkolták, otthagyta munkáját, és biztonsági őrnek állt egy építés alatt álló atomerőműnél, illetve különböző bárok visszatérő vendége lett: megtanult harmonikázni, és esténként a Loose Goose nevezetű R&B együttes tagjaként lépett fel. Egy ideig magánnyomozóként is tevékenykedett (az 1985-től egészen 1989-ig, az ABC égisze alatt futó a Simlis és a szende című televíziós vígjátékban és az 1991-es nagysikerű az Utolsó cserkész című filmben is ilyen szerepkörben tűnt fel), majd visszatért a színészethez.
A New Jersey-ben található Montclair-i Állami Egyetem drámatagozatán tanult tovább, ahol hamarosan szerepet kapott Tenessee Williams, a Macska a forró bádogtetőn c. darabjában, ahol kiváló alakítást nyújtott, azonban az iskolát és tanulmányait már az első évben hátrahagyta, és bízva képességeiben, New York-ba költözött. Ismét visszatért a bárok éjszakai világába, ám ezúttal csak részmunkaidős állás keretében: a Manhattan Pláza üzletláncainak egyikében, a West Bank Café-ban dolgozott mixerként. Számtalan meghallgatás után, Willis végül elérte, hogy egy Broadway-on kívüli darabban, az Ég és föld című produkcióban lépjen a nagyérdemű elé, ami nagy lépés volt számára a hírnév és elismertség felé.
Hamarosan elhagyta New York-ot, és Kaliforniába utazott, ahol különféle televíziós sorozatokba jelentkezett. 1984-ben, egy epizód szerepéig feltűnt a Miami Vice című, a ‘80-as évek egyik legmeghatározóbb szériájában (mint negatív karakter), de az igazi áttörést számára a Simlis és a szende című vígjáték-sorozat hozta meg számára, partnernője, Cybill Shepherd oldalán. Közel 3000 ezer jelentkező közül nyerte el a bohókás magánnyomozó, David Addison karakterét, és több díjat is kapott alakításáért (Emmy és Golden Globe). A háttérben azonban már korántsem volt ennyire felhőtlen a siker, hiszen kolléganőjével nagyon rossz kapcsolatot ápoltak, végül 5 év után 1989-ben véget ért a széria.
A széria népszerűségi csúcspontján a Seagram alkoholgyártó cég kérte fel reklámarcának: az emlékezetes, két éves kampány alatt nem kevesebb, mint 5-7 millió dollárt kasszírozott a feltörekvő filmcsillag. A nívós anyagi siker ellenére Willis mégsem hosszabbította meg a céggel való szerződést, köszönhetően annak, hogy 1988-ban végleg leállt az alkoholfogyasztással. Első komolyabb főszereplői debütálására egészen az 1987-es, Blake Edwards rendezte Nem látni és megszeretni című vígjátékig kellett várnia, Kim Basinger partnereként. Egy évvel rá szintén Edwards-szal dolgozhatott együtt a Sunset c. westernben, a legendás James Garner oldalán.
Hollywood legnagyobb csillagai közé azonban a Die Hard kvadrológia első része, a Drágán add az életed emelte 1988-ban, amelynek számos kaszkadőrjelenetét maga hajtotta végre dublőr nélkül. A film olyannyira sikeres lett, hogy a 30 millió dolláros büdzséből világszinten több mint 138 milliós bevételt termelt, ezzel megteremtve egy olyan akcióklasszikust, amely a műfaján belül örökzölddé avanzsálódott, Willis filmbéli karaktere, John McClane pedig a legsikeresebb és legrettenthetetlenebb akcióhősök pantheonjába vonulhatott be teljes joggal.
Még a ’80-as évek végén szerepet kapott az Ellenség földjén című drámában, amiért kiérdemelt egy Golden-Globe jelölést a Legjobb férfi főszereplő kategóriában, majd a hangját kölcsönözte az 1989-es népszerű vígjáték a Nicsak, ki beszél! bébijének, de annak folytatásában, a Nicsak, ki beszél most!-ban is hallhattuk orgánumát 1990-ben.
A ’80-as évek végén Willis mérsékelt sikereket élvezett, mint énekes. A The Return of Bruno című pop-blues lemezén szerepelt a kislemezként kelendővé vált “Respect Yourself” című dal, amit egy Spinal Traphez hasonló rockumentumfilm-paródiával népszerűsített, melyben ő volt látható számos jelenetben, amint híres eseményeken, köztük Woodstockban lép fel. A következő albumai már kevésbé voltak népszerűek, ám Willis még mind a mai napig vissza-visszatér a stúdióba alkalmanként.
A ’90-es évek elején karrierjének népszerűsége megcsappanni látszott, amikor is olyan produkciókban lépett a vászonra, mint a Tom Wolfe novellájából készült Hiúságok máglyája, az Árral szemben című krimi-thriller, a Hudson Hawk, valamint az 1994-es Éj színe című erotikus thriller, amely széles körben igen negatív visszhangot váltott ki a kritikusokból, de később videokazettán népszerűbb lett. Még ugyanebben az évben szerepet kapott az egyéni szemléletű, ízlésvilágú, és méltán elismert különc rendező, Quentin Tarantino később kultikussá nemesedő klasszikusában, a Ponyvaregényben, amely újabb lökést adott karrierjének.
A ’90-es évek közepén főszerepet játszott olyan sikerfilmekben, mint a két Oscar-díjra jelölt 12 majom, valamint az Ötödik elem. Karrierje azonban hanyatlásnak indult: a Sakál (1997), a Kód neve: Merkúr (1998) valamint a Bajnokok reggelije (1999) egyaránt gyengén teljesítettek. Ekkor jött azonban Michael Bay, a popcorn-és blockbuster mozik egyik legkarizmatikusabb egyénisége, és Willisre osztotta a főszerepet a grandiózus katasztrófafilmben, az Armageddonban, amely 1998 legnyereségesebb produkciójává vált. 1999-ben pedig következett M. Night Shyamalan misztikus thrillere, a Hatodik érzék, amely globálisan is frenetikus sikereket könyvelhetett el (a filmet többek között hat Oscar-díjra jelölték).
2000-ben, három rész erejéig szerepelt a Jóbarátok (1994-2004) című amerikai sorozatban gázsi nélkül, miután elvesztett egy fogadást, amit Matthew Perry-vel, a Bérgyilkos a szomszédom-beli partnerével kötött. Alakításáért Emmy-díjat kapott, mint legjobb vendégszereplő, és Golden Globe-díjra is jelölték. 2007-ben Robert Rodriguez Terrorbolygójában jelent meg a vásznon, mint mellékszereplő, de 2005-ben ismét együtt dolgozott Rodriguezzel a hatalmas sikert elért, noir-os Sin City-ben, amely a kultikus képregény-művész, Frank Miller klasszikus szériájának egy darabját dolgozta fel, parádés módon.
Samuel L. Jackosnnal négy ízben játszott együtt: a Haláli fegyverben (1993), a Ponyvaregényben (1994), a Die Hard harmadik részében, az Élet mindig drágában (1995), valamint a Sebezhetetlenben (2000). A 2005-ös krimiben, a Túszdrámában legidősebb lánya, Rumor alakította a főhős lányát. 2007-ben Halle Berry partnere volt a Vadidegen c. pszichológiai thrillerben, 2006-ban az Alpha Dog-ban láthattuk, Sharon Stone-nal egyetemben, végül 2007-ben negyedszer és immár utoljára öltötte magára a legendás John McClane legendás karakterét a Die Hard 4. Legdrágább az életed című akciófilmben. 2008-ban pedig a What Just Happened c. drámában láthattuk Robert de Niro és Sean Penn oldalán.
Willis jövőbeni filmprojektjei között több is található 2009-2011 között. A Pinkville című, a My Lai-i mészárlásról szóló filmet egy ideig Oliver Stone vállalta, de ő kiszállt a rendezői a filmből. Jelenleg nincs rendező, mégis olyan színészek várják a forgatás kezdetét Willisen kívül, mint Channing Tatum, Michael Pena vagy Michael Pitt. 2010-ben a Kevin Smith rendezte A Couple of Dicks című vígjátékban láthatjuk viszont. Még ebben az évben szerepet kapott a Sylvester Stallone által rendezett, a ’80-as évek és a mai éra akciósztárjait felvonultató produkcióban, az The Expendables-ben. A filmben maga Stallone is játszani fog, többek között Dolph Lundgren, Jet Lee, Jason Statham és Arnold Schwarzenegger társaságában. Szintén 2010-ben jelenik meg még két filmje: az egyik a Red című, 2004-ben a DC Comics által kiadott képregény filmváltozata, amelyben rá osztották a főszerepet (a partnere a vásznon Morgan Freeman lesz, a mozi rendezője pedig az a német Robert Schwentke, aki a 2005-ös Légcsavar c. mozit is rendezte), a másik pedig a The Last Full Measure (ezen politikai-katonai dráma írója és rendezője Todd Robinson, a főbb szerepeket pedig Morgan Freeman, Robert Duvall, Lawrence Fishbourne és Andy Garcia játsszák).
Willis 1987-ben, a Zsarulesen c. film debütálása során ismerkedett meg első feleségével, Demi Moore-ral. 2000. október 18-án azonban 13 évi házasság után elváltak: a pár nem indokolta meg nyilvánosan döntését, bár Willis később úgy nyilatkozott, hogy megbukott férjként és apaként. Elvesztette a Seagrams szóvivői állását is, miután elkapták ittas vezetésért. És ott volt még a Planet Hollywood is, amely csődöt jelentett, bezárt számos kirendeltséget és nagyszabású átszervezésbe fogott. Bruce újra zenélésre adta a fejét és Európában turnézott, hogy újjáélessze a hamburgerlánc iránti érdeklődést. Miután a boogie újra belebújt a lábába, visszautasított egy szerepet az Ocean’s Eleven-ben, csak hogy összpontosítani tudjon az új nagylemezére.
2007-ben Willis úgy nyilatkozott, nem pártfogója az iraki háborúnak, de támogatja azon fiatal férfiakat és nőket, akik odaát vannak és részt vesznek a háborúban. Kijelentette továbbá azt is, hogy nagy támogatója a fegyverekhez fűződő jogoknak: „Mindenkinek joga van a fegyverviseléshez. Ha elveszik a fegyvereket a legális árusoktól, akkor csak a rosszfiúknak lesz fegyverük.” Noha pacifista, azaz erőszakellenes beállítottságú, állítja, hogy nem teketóriázna, ha valaki megpróbálna az életére törni. „Harcolnod kell az életedért” – mondja.
Pályája folyamán Willis több filmben is a katona szerepét játszotta, így a Szükségállapotban, a Hart háborújában, A Nap könnyeiben és a Terrorbolygóban. Lévén katonacsaládban nőtt fel, Willis nyíltan támogatja az Egyesült Államok hadseregét. 2003-ban ellátogatott Irakba, s a The Accelerators nevű bandájával koncertet adott a katonáknak. Hivatalos katonai személyek jelentései szerint Willis jelentkezett a seregbe is, hogy segítsen a harcokban a második iraki háborúban, de elutasították a kora miatt, ugyanakkor a színész kritikával illette a médiát a háborúról való tudósításuk miatt. Panasza szerint a sajtó többnyire csak a negatív aspektusokra fókuszált: „Azért mentem Irakba, mert akiket ott láttam, mikor odaát voltam, katonák - nagyrészt fiatal kölykök -, akik segítenek az iraki népnek visszakapcsolni az áramot, újranyitni a kórházakat, visszavezetni a vizet, de ezekről nem hallani semmit a híradásokban. Csak azt, hogy a mai nap ennyi és ennyi embert öltek meg, ami szerintem hatalmas kárt okoz. Ez olyan, mintha leköpnénk ezeket a fiatal férfiakat és nőket, akik odaát harcolnak, hogy segítsenek az országon.”
Az örökifjú veterán akciósztár élete soha volt zökkenőmentes, de leküzdve az akadályokat, kitartással és önmagába vetett hitével ma Hollywood legnagyobb csillagai között tartják számon. Személyiségének varázsa pontosan a széles palettán mozgó habitusában, komikus jellemvonásaiban, de mégis patrióta magatartásában rejlik, amellyel milliók szemében testesíti meg a példaképet. A dadogó teherautósofőr ma az Álomgyár, és úgy kollektíve a világ egyik legjobban fizetett színésze: filmjei eddig 2 milliárd dollárt kasszíroztak, és a közel 20 éves hírnév és közéleti szereplés után is kiválóan tartja magát a rajongók legnagyobb örömére.
Mi a sztori: A nem is olyan távoli jövőben, 2017-ben az emberi populáció legnagyobb része szinte teljesen elidegenedett egymástól. A technika rohamos fejlődésének köszönhetően a Föld lakosságának 98%-a ún. „hasonmások” bőrébe bújva éli mindennapi életét a társadalom minden szegmensében. A teljesen emberi kinézetű androidok egyfajta mentsvárai a lakosságnak szerte a glóbuszon, amelyet a VSI cég, a világ egyik vezető technológiával rendelkező mamutvállalata gyárt, Dr. Lionel Canter (James Cromwell) irányítása alatt. A felhasználók javarészt ki sem mozdulnak otthonukból: egy gépre rácsatlakozva működésbe helyezik a szobájukban található robotmásukat, amelyek segítségével élik mindennapi életüket az egyre fejlettebb, rideg és gépi kommuna szférájában. Idilli állapotnak tűnhet első hallomásra, hiszen a mesterséges intelligenciájú egyedek akár boltban is megvásárolhatók: a speciális szerkezetre hangolódva a felhasználó elméje szinte egybeforr hasonmásáéval; minden fájdalmat, érzelmet, külső és belső ingert, amelyet a hasonmás szenved el, azt az ember is érzékeli, viszont ha megsemmisül a gép, idejében lecsatlakozva a mátrixról a humán használó sértetlen marad.
Sajnos sokan ezzel a lehetőséggel vissza is élnek, hiszen nem csak saját kialakítású hasonmásaink gépi tranzisztorainak áramkörei mögé bújhatunk, hanem választhatunk bármilyen egyedet, kinézetre és nemre való tekintet nélkül is, így nagyon nehéz beazonosítani, hogy ki van valójában az éter túlsó oldalán. Azonban a harmónia elérése itt is gátakba ütközik, hiszen a szerte a világon összegyűlt emberi közösségek nem tűrnek meg maguk között gépi hasonmást, ezzel is hirdetve az ember egyediségét, és pótolhatatlanságát. Ez számos atrocitáshoz és összetűzéshez vezet a kormány erői ellen, amelynek szószólója az emberi ellenállás körében csak Prófétaként hívott szellemi vezető (Ving Rhames) és a hitükért küzdő messiás. Keresztesháborúja a gépek ellen kibontakozni látszik, hiszen a VSI cég elnökének fiát egy ismeretlen merénylő megsemmisíti. A tett bűnhelyére Tom Green (Bruce Willis), és partnere Jennifer Peters (Radha Mitchell) FBI ügynökök érkeznek, hogy kinyomozzák az esetet. Miközben Green ügynök egyre mélyebbre ássa bele magát a gyilkossági ügybe, úgy derül fény egy háttérben zajló konspirációra, amely szoros kapcsolatban áll a VSI céggel és a titokzatos Próféta személyével is. Green ráeszmél, hogy a szálak egy olyan világméretű összeesküvéshez vezetnek, amelyek több millió emberi életet tesz kockára.
Értékelés: A ‘80-as évek végén mondhatni megkezdődött a sikeres képregények vászonra adaptálása, gondoljunk csak az óriási sikert elért és máig a műfaj úttörőjének számító Tim Burton-féle Batman adaptációra, a zseniálisan megismételhetetlen Jack Nicholsonnal, amely a fantazmagórikus és virtuóz látványvilágú Gotham City-ből kivezető utat jó masszívan taposta ki számos sikeres (300, Sin City, Pókember), vagy kevésbé sikeres (a Macskanő, Szellemlovas, Elektra, Daradevil, Megtorló, stb) alkotás felé. 1994-ben aztán jött, látott és győzött a Brandon Lee főszereplésével készült kőkemény, darkos és depresszív atmoszférájú Holló. A film elsősorban a főszereplő máig tisztázatlan forgatáson elszenvedett halálos „balesete” miatt vált igazi kultikus mozivá, bár ezt a sajnálatos tényt leszámítva máig irányt mutatott ezen adaptációknak, és avanzsálódott az egyik legaddiktívabb és legprominensebb feldolgozásnak, amelyet valaha vászonra álmodtak. Ezt követte egy évre rá a már mérsékeltebb sikert aratott Dredd bíró poszt-apokaliptikus, a törvény lojalitásába öltött jövővíziója, Sylvester Stallonéval egyetemben, majd 1998-ban, szinte a bemutatása után klasszikussá váló Penge, az első színes bőrű félig vámpír, félig ember képregényhős, amely Wesley Snipes segedelmével folytatta a sikerszériát, hogy a fényben járva új utat mutasson az elkövetkezendő érának, és sok hasonló minőségű alkotással gazdagítsa a következő évezred hasonló stílusú filmekkel teli pantheonját.
Mára már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a XXI. század képregény-feldolgozásainak aranykorát éljük. Nem csak minőségben, de mennyiségben is kegyes volt hozzánk Hollywood, és mind a mai napig ontja magából a sikeresebbnél sikeresebb és kommerszebbnél kommerszebb produkciókat. Előbb-utóbb a nagyközönség számára nem annyira ismert The Surrogates (Hasonmás) című, öt füzetből álló, limitált szériájú, komplex és egyedi történetű, és noiros látványvilágú sci-fi képregényt is elérte a vászonra adaptálás elodázhatatlan folyamata. A miniszéria 2005 júliusában debütált a Top Shelf Production amerikai kiadó égisze alatt, majd 2006 márciusában adták ki az utolsó füzetecskét, amelyet követett egy önálló prequel, azaz előzmény, The Surrogates: Flash and Bone címmel 2009 júliusában. 2007 márciusában végül a Disney szemet vetett az egyszerre magában hordozó izgalmas akció, szövevényes krimi és látványos, utópikus sci-fi történetű műre, majd megszerezte a megfilmesítés jogait. Hogy ez a feldolgozás is a feledés homályába vész, vagy esetleg a hű és sikeres adaptációk táborát erősíti-e inkább, hamarosan kiderül!
Mostow kezébe a Terminátor harmadik része után ismételten egy nagyon erős projekt került, csak sajnos a rendező nem élt azzal a lehetőséggel, hogy kiaknázza a benne rejlő potenciálokat, pedig a lehetőség adva volt, értem ezalatt főleg a két forgatókönyvírót, nevezetesen John Bracanto-t és Michael Ferris-t (Játsz/ma, a Hálózat csapdájában, a Terminátor 3, vagy a legendás széria új sagájának első előfutára a Terminátor: Megváltás). Sajnos azonban a két forgatókönyvírónak ezen produkcióban sikerült teljesen alulmúlnia önmagát, Mostow-val egyetemben.
Már azt sem tudom elnézni, hogy pont a releváns komponenseket változtatták meg: a képregény főhősének a nevét, Harvey Greer-t Tom Greer-re, a történet dátumát 2054-ről 2017-re cserélték, míg a fikcionált nagyvárost, Central Georgia Metropolist egy anonim világba helyezték, amely talán korunk New Yorkjára hasonlít leginkább. Ezeken az elemi változtatásokon sem tudok szemet hunyni, de a legfőbb gond talán az, hogy Mostow túlontúl sok emlékezetes film történetét és látványvilágát próbálta eggyé forrasztani, nem túlzottan sikeresen.
A robotok egyértelmű utalások a Terminátor halálosztó gépezeteire, de visszaköszön az androidok emberek által való kirekesztése és szkeptikus megítélése a társadalomba való egyre nagyobb számú integrálódásuk miatt, értem itt főleg a 200 éves embert, vagy Spielberg A.I. - Mesterséges értelem című filmjét. A szövevényes és konspirációktól hemzsegő történet láttán szintén Spielberg művére, a Különvéleményre asszociálhatunk, de a Wachowski testvérek kultikus trilógiáját, a korszakalkotó és reformer Mátrix szériát is eszünkbe juttatja a film, és az abban látható ember-robot kapcsolat kialakítása, bár egyértelműen eszünkbe juthat az Én, a robot c. produktum is.
Mostow egyfajta ingatag lábon álló hibrid műfajt alkotott meg. Míg a felsorolt alkotások sikeresek lettek, és harmonikusan ötvözték a történetet a látványvilággal, addig a Hasonmásban Mostow elsősorban a vizuális CGI animációra és a virtuóz látványra helyezte a hangsúlyt, és a képregény legerősebb részét, a komplex történetet és a karakteres szereplőket hanyagolta el igazán. Steril és jellemtelen karaktereket kapunk, mindezt pedig csak tetézi a már-már követhetetlenül nyakatekert forgatókönyv. Jótól lopni nem szégyen, ahogyan a fáma is tartja, de mindezen alkotások egy-egy szeletét belehelyezni egy alig 90 perces játékidejű moziba már nagyon merész vállalkozás.
Egyszerűen nem bírta el a vászon ezt a fajta masszát, és egy unalmas, rendkívüli módon kiszámítható filmet kaptunk, amelyet a teljes kudarctól egyedül talán Bruce Willis személye mentett meg. Az ő játéka és kivételes kvalitása ennek a filmnek a glóriája, mondhatni Willis jutalomjátéka a mű. Bátran kijelenthetem, hogy élete talán legjobb formáját hozta ki a karakteréből, és a Nap könnyei után itt valóságos csarnokvíz önti el az arcát. A szokásos, megtört, a végletekig küzdő, rettenthetetlen akcióhőst kapjuk, igaz kicsit másképpen, de hasonló koncepcióban. Amennyire brillírozik és uralja a vásznat Willis, annyira halványulnak el mellette színésztársai; Ving Rhames-szel immár másodízben játszik együtt a Ponyvaregény után, de a színesbőrű művész alaposan elvérzik mellette, nem is beszélve a többi mellékszereplőről. Egyszerűen képtelenek vagyunk velük azonosulni, semmifajta empátiát nem érzünk. Willist kivéve hiteltelen alakítások garmadája jellemzi az egészet.
A látványra viszont egy csepp panaszunk sem lehet: 70 millió dolláros büdzséből forgatták a filmet, ehhez képest a külcsín igazán impozáns: az akciójelenetek szépen megkoreografáltak, sima, gördülékeny az animáció, és hiteles az, amit el szeretnének velünk hitetni. A mai tripla-AAA kategóriás költségvetésű filmekhez képest igencsak helytálló a látvány. A kamerakezelés, a vágás is hozza azt a színvonalat, amely méltó a vizualitáshoz, azonban a zenékről ismételten csak negatívan tudok nyilatkozni; teljesen egyszerű dallamok, katarzis nélküli muzsika, ami óriási érvágás egy film esetében, hiszen a zene, a különféle dallamok és hangfoszlányok amolyan szimbiotikus kapcsolatban állnak a látottakkal. Ez esetben sajnos semmilyen emlékezetes nem marad meg a kedves nézőben, csupán az üresség és a szokásos „tucat” titulus, amely az egész filmre teljes valójában értendő.
Azt kell mondanom, nagyon nagyot csalódtam a Hasonmásban. Az év egyik legkimagaslóbb sci-fi-je válhatott volna belőle egy kicsit nagyobb odafigyeléssel. A film alapjául szolgáló képregény kifejezetten erős táptalajnak bizonyult, és pontosan a mű kiforrottsága tette sikeressé az egész világon, melyben remek aránnyal találták meg a középutat a noiros atmoszféra, a cyberpunkos akció és a történetorientált cselekményszál között. Ez az adaptáció azonban sajnos egy kommersz hibrid lett, amelyben Mostow beleesett a „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” bölcsességbe, alulmúlva ezzel önmagát, és csorbát ejtve egy ilyen prominens képregényen. A film értékelése szerte a világon egybehangzóan kiábrándító: a Rotten Tomatoes oldalán jelenleg 40%-on áll, míg a Metacritc-en 47 pontra taksálták a 100-ból. Anyagi szempontból is óriási bukásnak könyvelhető el, hiszen még magát, a 70 millió dolláros gyártási költséget sem térítette meg: egészen pontosan 38 millió dollár eddig a film bevétele, amely több, mint lesújtó, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy már szeptember 25-én megjelent Amerikában.
Sajnos a Hasonmás a középszerű, egyszer megtekintendő adaptációk táborát erősíti, gondolom nem csak az én, hanem sokak legnagyobb bánatára is. A film ignorált mindenfajta hype-ot és felhajtást; szépen, csendben jelent meg, de ugyanilyen gyorsan el is fogjuk felejteni, pedig minden adott volt ahhoz, hogy az év egyik legnagyobb meglepése avanzsálódjon belőle. Egy kiváló alapanyagú, ínycsiklandó főfogás is válhatott volna belőle, de így csak egy egyszer fogyasztható, rágós és ízetlen fogást kaptunk. Bruce Wiilis rajongók számára erősen ajánlott, a többiek viszont csalódni fognak, bár ez már szubjektív megítélés kérdése. Sajnálom ezt a filmet, de nagyon. 4/10
Pozitívumok:
- Willis lehengerlő alakítása
- A büdzséhez képest korrekt látványvilág
Negatívumok:
- Nagyon középszerű adaptáció
- Illogikátlan történetvezetés, unalmas üresjáratokkal, és nyakatekert történettel
- Hiteltelen színészi alakítások
- Felejthető zenék és dallamok
Kommentek
4 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Surrogates (Hasonmás)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Szerintem közepes volt, a nyomozás olyan semmilyen volt, akció se volt sok, a csavaron pedig nem lehetett meglepődni.
Teljesen egyetértek veled, Koimbra! Unalmas, sablonos, erőtlen és ötlettelen produkció lett a Hasonmás, pedig minden biztosítva volt ahhoz, hogy egy remek sci-fit kapjunk, de sajnos ez is a középszerűség tengerébe fulladt… Elég ha annyit mondok, hogy összesen hárman!(igen, nem írtam el) voltunk a teremben, és ha ez nem lenne elég, akkor a felénél már majdnem el is nyomott az álom! Ilyen még nem történt meg velem eddig a filmes pályafutásom alatt, de mindig van új a nap alatt.
Egyszóval BW rajongók tehetnek vele egy próbát, a többiek -csak egy jótanács: nagyon messzire kerüljék el!
Hát igen. Ez éppen 4/10. Csak azon gondolkodom, hogy jóindulattal-e.
Szerintem BW rajongóknak erősen nem ajánlott. Ja, és jóindulattal4/10.