Kedvenc filmzenék - 2. rész
Szóval akkor újabb szemezgetés az ipodról - avagy jamesb, az egoistabunkósznob kedvenc filmzenéiről nyilatkozik… Már megint.
Amikor 2007. december közepén megírtam ezt, fene se gondolta volna, hogy máig a legolvasottabb posztok egyike lesz a Filmhíreken. Úgy látszik, rajtam kívül másokat is érdekel a soundtrackek világa, és sokan szeretik az igényes filmzenéket. Persze az igényes az nyilván relatív és szubjektív minőségi kategória, kaptam is a fejemre anno, hogy miféle huszadrangú tucat indie/alter popdögunalmat válogattam én itt össze.
Nos az elmúlt több mint másfél évben összegyűlt egy újabb adag számomra kedves filmzene, amit szívesen megosztanék Veletek. Ezért úgy döntöttem, hogy ismét összegereblyézem azon emlékezetes OST-ket, amelyekkel az elmúlt időszakban találkoztam, vagy amelyek valamiért kimaradtak az előző listából.
Viszont. A félreértések elkerülése végett még most, itt az elején tisztázzuk, hogy az alábbi lista korántsem teljes körű válogatás (mint ahogy az első posztban több hozzászólásban is utaltam rá, nem is lehet az), kizárólag a saját zenei ízlésemet tükrözi (ami nem feltétlenül egyezik a közízléssel), ezért kéretik mellőzni az olyan kommenteket, hogy miféle alapdolgok maradtak ki (kinek a pap, kinek a papné). Kéretik úgy tekinteni az alábbi gyűjteményre, mint a személyiségem egy apró darabkájára, amelyet most megosztok Veletek. Tessék ezt tiszteletben tartani.
Jól van, ennyit a kötelező disclaimer címén. Lényeg, ami lényeg: ha csak egyetlen olyan OST-t is sikerül találnotok az alábbi listában, amelyet nem ismertetek korábbról, és ne adj’ isten még az érdeklődéseteket is sikerül felcsigáznom iránta, akkor már megérte megírni ezt a posztot.
Kellemes böngészést mindenkinek, és tessék hallgatni minél több filmzenét! Mert az jó.
* * *
In Bruges (Carter Burwell, 2008)
Elejétől végéig klasszik, a 2008-as év legjobb filmzenei albuma nálam és nem utolsósorban az all time kedvenceim egyike (ha életem további részét egy lakatlan szigeten kellene eltöltenem és csak három OST-t vihetnék magammal, akkor ez lenne az egyik).
Aki elkövette, nem más, mint a Coen-tesók házi zeneszerzője (érdekes módon a Fargo filmzenéje soha nem maradt meg annyira emlékezetesen, mint ez a remekmű). A zene és a film tökéletes összhangja: Burwell olyannyira jól elkapta a film keserédes hangulatát, hogy a tracklista tanulmányozása nélkül is bármikor simán be tudom lőni, hogy melyik track melyik jelenetnél szólt.
Ja és Burwell kompozícióin kívül kapunk még egy kis Pretenderst (2000 Miles, igazi karácsonyi hangulatú cucc) és egy kis Dublinerst is (On Raglan Road - ez szólt, miközben az ominózus vérontás után Ken, khm, felvonszolta magát a lépcsőkön a torony tetejére).
Na és milyen film? Képeslapra illő városképek (amitől azonmód Bruges-be kívánkozol), lassan szállingózó hópelyhek, egy darab tündéri Clémence Poésy, édesbús hangulat, kegyetlenül jól megírt szkript (leendő forgatókönyvírók: tessék tanulni belőle). Ha még nem láttátok, feltétlenül nézzétek meg! Martin McDonagh egy zseni, rendezésének már az első pillanattól kezdve bérelt helye volt az év végi toplistámban. Hasonlóan klasszikus bemutatkozó rövidfilmjének kritikáját itt olvashatjátok.
A legjobb trackek (az egész album elölről-hátulról, úgy, ahogy van - de ha nagyon választanom kell, akkor ezek):
The Little Dead Boy
Prologue
Ray at the Mirror
The Last Judgement
Medieval Waters
St. John The Gambler
The Dubliners – On Raglan Road
Pretenders – 2000 Miles
The Holiday (Hans Zimmer, 2006)
Stílszerűen múlt december környékén láttam először ezt a filmet, és ugyan nem dobtam el az agyam tőle, viszont karácsony tájékán határozottan kellemes erőleves volt megfáradt lelkemnek: van benne karácsony, hóval borított Anglia, meg egy egészen tűrhetően összetákolt sztori Kate Winslettel, Jude Law-val, Cameron Diazzal és Jack Black-kel. Bejövős cucc, egyébként is a filmzenére van kihegyezve az egész: Black egy zeneszerzőt alakít (eh?), aki többször is visszautal pár alap OST-re: Vangelis - Tűzszekerek, Hans Zimmer - Miss Daisy söfőrje, Ennio Morricone - A misszió, ilyesmik. Tisztességes iparosmunka Hans Zimmer tolmácsolásában.
A legjobb trackek:
Maestro (ahogyan ezt Zimmer lassan felvezeti, azt egyszerűen tanítani kéne: amikor azt hiszed, hogy vége, még csavar egy kellemeset rajta)
Zero
Christmas Suprise
Gumption
Cry
Into The Wild (Eddie Vedder, 2007) (a film ismertetője errefelé)
A színész Sean Penn immár negyedik (!) rendezéséhez a zenei anyagot a Pearl Jam főmuftija, Eddie Vedder szállítja. Pengetős, akusztikus, nyugodt és letisztult indie-folk - nem üt akkorát, mint a fenti In Bruges, a Great Debaters vagy akár tavalyról a Once, viszont van az albumon pár kellemes track (sőt most hogy hónapokkal később újrahallgattam az egészet, egyre jobban tetszik ez a CD). A teljesség igénye nélkül:
Long Nights
Hard Sun
Guaranteed
No Ceiling
The Wolf
Ja és még valami: Sean Penn 4 prezident (tessék megnézni a filmet)!
The Great Debaters (James Newton Howard, 2007) (a film ismertetője errefelé)
James Newton Howard 2007-ben ismét megcsinálta (a The Lookout-tal egyetemben, ami szintén alap). A pasast azt hiszem nem kell bemutatnom, egy élő legenda, aki már régóta kedvenc zeneszerzőim egyike (most ahogy elnézem, négy albuma is szerepel ezen a listán). Rengeteg filmzenét imádok tőle, a The Great Debaters-en kívül tessék csak meghallgatni még a Dark Knight-ot, a Véres gyémántot, a Michael Claytont vagy a Lady in the Watert, csak hogy ne szaladjunk túl messzire.
Nem állítom, hogy végig tökéletes lenne a Great Debaters score-ja, viszont emberünk nagyon kellemes és nyugodt háttérzenét varázsol ide zongorával, vonósokkal, ütősökkel, néha megbolondítva egy kis csellóval és harmonikával. Van rajta pár olyan track, amit Winamp-ban folyamatos ismétlésre állítva vagy 50-szer hallgattam végig együltő helyemben (a James’ Failure című gyönyörűség azóta is hallgatottsági rekordokat döntöget az ipodomon). Már önmagában emiatt megéri beszerezni ezt a CD-t.
Ja és még valami: ha nem láttátok a filmet, akkor igen sürgősen tessék pótolni, mert amellett, hogy Denzel Washington újabb kítűnő rendezői próbálkozása (ez önmagában kuriózum), a tavalyi év egyik legjobb filmje.
Szóval a legjobb track-ek:
James’ Failure (ez egy zseniális szerzemény, személyes és örök kedvenc)
Wiley College Meet
Meet Me After Class
Who’s the Judge?
Memorial Hall
Oklahoma Debate
Train To Boston
James’ Speech
And the Winner Is…
Dexter (Daniel Licht, 2006)
Na hát akkor kérem szépen a tavalyi válogatásban szereplő Twin Peaks-hez hasonlóan ez lenne itten a kakukktojás, lévén nem filmről, hanem sorozatról van szó. Egyszerűen képtelen vagyok kihagyni ebből a válogatásból, annyira bejövős ez az album (mesterien keverednek rajta Licht sötét, depressziós, elborult és beteg témái a pörgős, kubai, latin, vidám dallamokkal). Ja és ha már itt tartunk, a sorozat is nagy kedvenc (főleg az első két évad, a harmadik inkább felejtős).
A legjobb trackek:
Blood Theme (nagyon nagy téma, sokáig nem bírtam kiverni a fejemből, miután először láttam az első évadot)
I Can’t Kill
Deborah Loves Rudy/The House
Courting The Night
Astor’s Birthday Party
Sometimes I Wonder
Hide Your Tears
Amúgy kiváncsi lennék rá, hogy hogy Michael C. Hall-t mikor fedezik már fel végre Hollywood-ban (mintha még nem bizonyított volna eleget a Six Feet Underben vagy a Dexterben).
American Beauty (Thomas Newman, 2000)
Thomas Newman legismertebb OST-je ez. Emlékszem anno két album is kijött a filmhez, de egyértelműen ezt a kiadást érdemes megcélozni (ez a jobb). A Kevin Spacey főszereplésével készült alkotás szintén alap: magadra vess, ha még nem láttad.
A legjobb trackek:
American Beauty
Mental Boy
Dead Already
Mr. Smarty-Man
Weirdest Home Videos
Walk Home
Any Other Name
Fahrenheit aka Indigo Prophecy (Angelo Badalamenti, 2005)
A hardcore gémerek biztos emlékeznek még az Atari, illetve a Quantic Dream interaktív, filmszerű jelenetekkel telizsúfolt akciójátékára, amely anno rendesen megosztotta a játékostársadalmat: van aki innovatívnak, van aki dögunalmas noir koppintásnak titulálta (mondjuk, én személy szerint bírtam ezt a csavaros, thrillerszerű elemekkel megspékelt sztorit).
Btw érdemes megjegyezni, hogy a szkriptet szállító David Cage saját bevallása szerint az ihletet a következőkből merítette: a Hetedik egyedülálló vizuális stílusa (á la David Fincher), az Angyalszív forgatókönyve (Alan Parker, juhé), valamint Adrian Lyne valóságtorzító hatást felerősítő rendezői stílusa a Jákob lajtorjája című szösszenetben (aha, talán emiatt is jött be nekem annyira ez a game… :) ).
Na de hogy mégis hogyan kerül a Fahrenheit ebbe az OST-s listába? Nos kérem szépen úgy, hogy Cage anno a zenei anyag megalkotására nem kisebb személyiséget kért fel, mint egyik kedvenc zeneszerzőmet, Angelo Badalamentit, aki pedig ezúttal sem tagadta meg önmagát (hajjaj, de még hogy mennyire nem!), és olyan húzós, sötét és büntető score-t komponált az anyaghoz, hogy csak néztem ki a fejemből. Olyan score-t, amely akár egy egész estés thrillerben is simán megállná a helyét, olyat, amely még mostanság is előkelő helyet foglal el az ipodom playlistjében. Ezúton is emelem a kalapom Badalamenti mester előtt (fogalmam nincs, hogyan pattannak ki a fejéből rendszeresen efféle sötét és darkos témák, de hát ezért imádom a munkáit… :) ).
Az album kereskedelmi forgalomban soha nem jelent meg. Régebben a score fenn volt ugyan mp3-ban a hivatalos oldalon, de sajnos most már ezt sem találom (sebaj a bootleg változatot innen tudjátok lekapni, jelszó: http://filmhirek.com).
A legjobb trackek (az egész album úgy ahogy van, de ha nagyon kellene választanom, akkor ezek):
Main Title
New York City
Do Something Now
Lucas’ Main Theme
Visions Agression
Fighting The Oracle
Ending
The Corpse Bride (Danny Elfman, 2005)
Na hát kérem szépen a tavaly már említett Ollókezű Edward után íme Mr. Elfman egy újabb jóféle albuma. Én ugyan személy szerint továbbra is az Ollókezű Edwardot preferálom (Elfman toronymagasan legjobb score-ja, amely még a klasszikus Karácsonyi lidércnyomást is übereli), de miután megnéztem a fenti filmet, annyira megfogott a főtémája (meg még egy jópár track), hogy egyszerűen nem volt szívem kihagyni.
A legjobb trackek:
Main Titles
Victor’s Piano Solo (nagyon nagy ez a zongorás téma)
The Piano Duet (dettó, különös tekintettel a második felére)
Moon Dance
The Finale
End Credits
Definitely, Maybe (Clint Mansell, 2008)
Na ez egy nehéz eset. A filmre anno úgy ültem be, hogy ha Ryan Reynolds játszik benne, akkor ez csak egy idióta, gagyi romkom lehet, amit majd jóleső érzéssel és kaján vigyorral az arcomon fogok földbe döngölni a Filmhíreken. Hát furamód mégsem ez történt. És nem azért, mert lusta voltam kritikát írni belőle, hanem azért, mert igenis bejött ez a film (asszem tényleg összeszedem magam, és írok majd róla pár bekezdést, mert valóban megérdemli).
Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a movie-hoz a zenét egy másik nagy kedvencem, Clint Mansell szolgáltatta (minél többször hallgatom ezt az albumot, annál jobban tetszik). Meg aztán Mansellen kívül felkerült még az OST-re pár ismertebb indie előadó is az REM-től kezdve a Badly Drawn Boy-on át egészen a The Flaming Lips-ig.
Kedvenc Mansell-trackek:
April’s Story (az album egyik legjobbja)
Jane Eyre
For Emily (Whoever She May Be…) (az album másik legjobbja)
April (Come She Will)
Maya Knows…
The Happy Ending is You
Six Feet Under Vol. 1-2 (Various Artists, 2001)
Minden hűséges Filmhírek-olvasó tudja, hogy tavaly óta elborult Sírhant Művek fanatikus vagyok (azért pont tavaly óta, mert akkor láttam először ezt a sorozatot), ami már csak azért is meglepő, mert default állapotban nem szoktam sem tévét, sem sorozatokat nézni (kivéve a 24 – Californication kombót, ha van rá időm). És hát furamód a temetkezési vállalkozó Fisherék sztorija mégis olyan szinten magába szippantott, hogy néhány hónap leforgása alatt kétszer is lenyomtam mind az öt évadot, és őrült fanatikusként képes voltam berendelni a sírköves díszdobozt az Amazonról (azóta is DVD-gyűjteményem legszebb ékköve - akit érdekel: pakoltam fel róla képeket a flickr-re).
Na és milyen a soundtrack? Nos sorry, emberek, de képtelen vagyok elfogultság nélkül nyilatkozni róla (főleg úgy, hogy gyakorlatilag mindkét lemez ajándék - a fenti sírköves pakk része). Elejétől végéig igényes válogatás többé-kevésbé ismert indie előadókkal (már akinek persze).
A legjobb trackek (az egész cucc, úgy ahogy van - na jó, íme pár track ízelítő gyanánt a dupla CD-ről):
Sia - Breathe Me (kitörölhetetlen emlék, a befejező epizód zárójelenetéből)
The Devlins - Waiting (Tom Lord-Alge Remix) (soha az életemben nem hallottam a The Devlins-ről, de ez nagyon nagy)
The Dandy Warhols - Bohemian Like You
Zero 7 - Distractions
Jem - Amazing Life
Radiohead - Lucky
Craig Armstrong (feat. Paul Buchanan) - Let’s Go Out Tonight
Classics IV - Spooky
Nina Simone - Feeling Good
Caesars - Don’t Fear The Reaper
Death Cab For Cutie – Transatlanticism
In The Mood For Love (Michael Galasso, Shigeru Umebayashi, Nat King Cole, 2000) (a film ismertetője errefelé)
Jó kis album Wong Kar-Wai kiváló rendezéséhez: eklektikus, atmoszférikus, érzéki, tökéletesen egyedi és bizarr hangulatzene. Fene se gondolta volna, hogy Nat King Cole latin dallamai tökéletes egyveleget alkotva ennyire könnyedén képesek keveredni a tradícionális kínai népzenével. Ráadásul az egészet megkoronázza Shigeru Umebayashi überklasszik kompozíciója (a Yumeji’s Theme), amely többször is felcsendül a filmben, és könnyen az egész album legjobb és legemlékezetesebb darabja.
És akkor még nem is említettük a Michael Galasso által kreált dallamokat, amelyek szintén bizarr módon ötvözik a nyugati és a keleti zenei világot. Az In The Mood For Love a valaha hallott egyik legkülönlegesebb és legegyedibb zenei élmény. Késő éjszaka, ágyban fekve, fejhallgatóval tökéletes választás.
A legjobb trackek:
Yumeji’s Theme
ITMFL 1
ITMFL 2
ITMFL 3
Yumeji’s Theme/Li-Zhen’s Dialogue
Angkor Wat Theme Finale
The Dark Knight (Hans Zimmer & James Newton Howard, 2008) (a film ismertetője errefelé)
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy kik jelenleg Hollywood legelismertebb és legfoglalkoztatottabb filmzeneszerző veteránjai, akkor valószínűleg James Horner, Howard Shore, James Newton Howard és Hans Zimmer nevét említeném. Nos ez utóbbi két úriember fogta magát és összeállt egy közös projektre, nevezetesen a legújabb Batman film score-jának elkészítésére.
A végeredményt pedig már ismeritek: a produkció hatalmas kritikai és közönségsiker lett, csakúgy mint maga az OST (az Amazonon három különböző exkluzív kiadásban kapható). Súlyos, gyomorszájon vágós és adrenalinpumpálós kompozíció a legigényesebb fajtából.
A legjobb trackek:
Why So Serious
Agressive Expansion
Like A Dog Chasing Cars
Agent of Chaos
I’m Not A Hero
My Blueberry Nights (Various Artists, 2008) (a film ismertetője errefelé)
Wong Kar-Wai filmjeivel tavaly ismerkedtem meg először tüzetesebben (eddig az In The Mood for Love-ot, a Csungking expresszt és a My Blueberry Nights-ot láttam tőle), és nagyon megfogott a pasas rendezői stílusa, illetve filmjeinek különös, semmihez sem hasonlítható, melankolikus hangulata.
Kar-Wai barátunk mindig is arról volt híres, hogy remek érzékkel képes kiváló soundtrackeket összeválogatni a filmjeihez. Ez alól első angol nyelvű filmje, a My Blueberry Nights sem kivétel. Emberünk kifejezetten a fátyolos hangú énekesnővel, Norah Jones-szal (a szitárgéniusz Ravi Shankar lányával) óhajtott együtt dolgozni, így - meglepő vagy sem - Norah kislány színésznőként és előadóként is nevét adta a filmhez.
Felkerült az OST-re még Ry Cooder, Cat Power és Otis Redding pár száma, és kapunk egy többé-kevésbé tűrhető Harvest Moon feldolgozást is (az eredeti egyébként Neil Young szerzeménye - Sarah Polley első rendezésében, az Away From Her-ben hallottam legutóbb).
A legjobb trackek:
Cat Power - The Greatest
Hello Stranger - Devil’s Highway
Ry Cooder - Bus Ride
Mavis Staples - Eyes on the Prize
Ry Cooder - Long Ride
Norah Jones - The Story
The Lookout (James Newton Howard, 2007) (a film ismertetője errefelé)
Na ez akár már a tavalyi válogatásba is bekerülhetett volna, csak annak idején kifelejtettem. Érdekes egyébként, valami oknál fogva az album hivatalos kereskedelmi forgalomban nem jelent meg, legalábbis hiába túrtam fel érte a fél Amazont. Aztán végülis kiderült, hogy csak digitális formában az Apple zeneboltjában, az iTunes-on kapható, de ez ugye - hála a hazai zeneipari bürokráciának - kis országunkban továbbra sem hajlandó működni (legalábbis legálisan nem). Marhára örülök neki, ilyenkor marad az egyszerű júzer számára a letöltés.
A legjobb trackek:
The Night Janitor
Money is Power
Fantasy
Harvest Money
Secretary (Angelo Badalamenti, 2002) (a film ismertetője errefelé)
A feltétel nélküli szerelem Hollywoodra eleddig nem igazán jellemző ábrázolása (és akkor még enyhén fogalmaztam :) ). A Sudance-különdíj és a kritikai elismerés ellenére (vagy talán pont azért) meglehetősen perverz egy film, és nem árt hozzá némi gyomor. Mondjuk ez nálam nem feltétlenül baj, sőt, csak hát az ilyen alkotásokat nem szívesen ajánlom feltétel nélkül bárkinek.
Egyébként furcsa, hogy amennyire súlyos és beteg a film, olyannyira lájtos és habkönnyű a soundtrack (fene se mondaná meg látatlanban, hogy milyen filmhez készült). Badalamenti úgy látszik ezúttal nincs elemében: nem a tőle megszokott sötét, beteg és komor témákkal operál, hanem lazábbra veszi a figurát. A végeredmény egyébként bőven hallgatható (ha néha hullámzik is a minőség), csak éppen emberünktől nem ezt szoktuk meg.
Ja és még némi Leonard Cohent is kapnak a hallójárataink (azt hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki döntse el saját maga).
A legjobb trackek:
Main Title
Loving To Obey
Orchids
Chariots Rise (Lizzie West)
Awakenings (Randy Newman, 1990)
Az Awakenings (asszem Ébredések címmel ment nálunk) az egyik legmeghatározóbb filmes emlékem közé tartozik. Emlékszem, amikor ‘94-‘95 környékén először láttam (talán az HBO-n vagy VHS-en, fene se tudja már), még azt sem tudtam, hogy a Robert De Niro kaiberű jóembereket eszik-e vagy isszák, és meg voltam róla győződve, hogy a főszereplő csávó fogyatékos színész.
Nagyon megérintett De Niro alakítása, egyik első és igazi katartikus filmélményemet köszönhetem neki, és filmőrült énem megszületését is valahova ide datálom. Azóta már vagy hatszor láttam az Ébredéseket, és máig De Niro és Robin Williams egyik legjobb filmjének tartom. Penny Marshall alkotása igényes drámarajongók számára kötelező házi feladat.
A filmzene hasonlóan klasszik: gyönyörűen megkomponált zenei témák sorozata (legalább annyira megérint, mint maga a film). Most, hogy 8-10 évvel később újra előbányásztam és meghallgattam, kellemes emlékeket elevenített fel bennem.
A legjobb trackek (az egész album úgy, ahogy van, de nagyon kell választanom, akkor ezek):
Awakenings
Leonard
The Reality of Miracles
End Title
Doctor Sayer
The Shawshank Redemption (Thomas Newman, 1994)
All time kedvenc filmjeim egyike: rendkívül jól megírt és megrendezett feel-good alkotás, amely bármikor képes jobb kedvre deríteni, ha elegem van mindenből (gondolom ezzel nemcsak én vagyok így: talán nem véletlenül van ott a világ legnépszerűbb filmjei között az IMDb-n). Frank Darabont amúgy tud valamit: azon kevés rendezők egyike, akik akárhányszor nyúltak Stephen King műveihez, mindannyiszor igényes alkotást tettek le az asztalra (lásd még: Halálsoron és A köd).
A filmjét zenéjét szerző Thomas Newman ‘79-ban kezdte a szakmát, azóta nem kevés fimhez adta a nevét, van tapasztalata bőven, így nem eshetett nehezére egy korrekt score-t összedobni. Nem ez élete főműve (az az Amerikai szépség, lásd fent) és van az albumon pár filler, de az összhatás ennek ellenére mégis kellemes (különösképpen, ha láttad és kedveled is a filmet).
A legjobb trackek:
Suds on the Roof
Rock Hammer
Shawshank Redemption
Zihuatanejo
Brooks Was Here
End Title
The Wrestler (Clint Mansell, 2008) (a film ismertetője errefelé)
Olyan nincs, hogy Clint Mansell: The Wrestler című munkája lemarad erről a listáról. Az album ugyan visszafogottabb, csendesebb és nyugodtabb, mint a Pi vagy a Rekviem egy álom score-ja, viszont legalább annyira szívhez szóló remekmű, mint a The Fountain, és sokat hozzátesz a film értékéhez és hangulatához (Mansell nyilatkozta valahol, hogy szándékos volt ezt a koncepció: Aronofsky nem akarta, hogy a túlságosan hangsúlyos, domináns zene megbontsa a film dokumentarista hangulatát).
Kb. egy-másfél perces trackekről van szó, amelyekben emberünk gyakorlatilag ugyanazt a pár témát variálja az egész albumon, szóval inkább feltűnésmentes háttérzeneként definiálnám a The Wrestlert. A filmet záró Bruce Springsteen szerzemény egyébként szintén alap.
Részletek a score-ból Mansell myspace-es oldalán.
A legjobb trackek:
Boardwalk Dance
Leaving Hospital
Cassidy and Ram
Stephanie Argument
Slumdog Millionaire (A.R. Rahman, 2008) (a film ismertetője errefelé)
Kiváló filmhez kiváló filmzene dukál, és így van ez a Slumdog Millionaire esetében is. A fentebb már említett In The Mood for Love-hoz hasonlóan a Slumdog Millionaire első hallásra egymástól elütő zenei stílusok eklektikus egyvelege. Csak itt éppen nem kínai népzenei elemek keverednek latin dallamokkal, hanem tradicionális indiai ritmusok alkotnak fura kontrasztot a nyugati poppal és hiphoppal, elsősorban a brit M.I.A. jóvoltából (Danny Boyle nyilatkozta korábban egy interjúban, hogy amikor 2007-ben a kislánya megvette valamelyik HMV-ben az aktuális M.I.A. albumot, és meghallotta rajta a Paper Planest, már akkor tudta, hogy ez a szám szerepelni fog valamelyik következő filmjében).
A legjobb trackek:
O Saya
Paper Planes
Riots
Dreams on Fire
Aaj Ki Raat
Latika’s Theme
Jai Ho
A Very Long Engagement (Angelo Badalamenti, 2004)
Szomorú, melankolikus, egyúttal felemelő score magától a Mestertől (tudom-tudom, sok Badalamentit hallgatok). Van rajta pár töltelék, viszont a többi minőségi cucc (képes annyit variálni a főtémán, hogy nem válik unalmassá). A filmet szintén érdemes beszerezni!
A legjobb trackek:
First Love Touch
Main Titles/The Trenches
Kissing Through Glass
Mathilde’s Theme
End Titles
Nick and Norah’s Infinite Playlist (Various Artists, 2008) (a film ismertetője errefelé)
Hullámzó minőségű album, az első fele néhány kivételtől eltekintve (The Dead 60s, Chris Bell) felejtős tucatindie-emotöltelék, a második fele viszont korrekt iparosmunka. Ezzel szemben a film elejétől-végig bejövős (sokkal jobban tetszett, mint a hasonló indie-siker, a Juno).
A legjobb trackek:
Mark Mothersbaugh - Nick & Norah’s Theme
Richard Hawley - Baby You’re My Light
Chris Bell - Speed of Sound
Vampire Weekend - Ottoman
The Dead 60s - Riot Radio
Band of Horses - Our Swords
The Real Tuesday Weld - Last Words
Swingers (Various Artits, 1996)
Egyik kedvenc filmem (pedig nem kifejezetten bírom Vince Vaughnt), és a hozzá készült zenei válogatás is remekül sikerült: cool jazz és swing olyan (el)ismert előadókkal, mint Dean Martin, Bobby Darin, Tony Bennett, Big Bad Voodoo Daddy, Roger Miller vagy a The Jazz Jury. Igényes zenerajongók és ínyecek számára különösen ajánlott anyag!
A legjobb trackek (elejétől végéig az egész, de ha nagyon választanom kell, akkor ezek):
Dean Martin - You’re Nobody ‘Til Somebody Loves You (klasszik felvezetés a filmhez)
Bobby Darin - I’m Beginning to See the Light (klasszik lezárás a filmhez)
Average White Band - Pick Up the Pieces (ezt a funkos beütésű szerzeményt szerintem senkinek nem kell bemutatnom, úgyis ismeri mindenki)
Big Bad Voodoo Daddy - Go Daddy-O (a film egyik emlékezetes jelenetét tudom hozzákötni, hehe - de inkább nem spoilerkednék)
Big Bad Voodoo Daddy - You & Me & The Bottle Makes 3 Tonight
Roger Miller - King of the Road
The Jazz Jury - Car Train
The Beach (Angelo Badalamenti, 2000)
Emlékszem anno két album is kijött ehhez a filmhez: az egyik a soundtracket tartalmazta (a kereskedelmi rádiókban agyonjátszott All Saints: Pure Shores és a Moby: Porcelain nyilván mindenkinek megvan), a másik pedig a méltatlanul alulértékelt score-t, Badalamenti mester szerény tálalásában.
Igen, tudom, elfogult vagyok, ez már negyedik Badalamenti album a listán, de hiába na, kifejezetten bírom a pasas stílusát, még annak ellenére is, ha ez a The Beach féle score nem annyira elborult és tömény cucc, mint a Lynch úrral közösen összehozott elmebeteg agymenések.
A legjobb trackek:
Bizarre City
Starnight
The Beach Theme (Swim to Island)
Killing Fields
Waterfall Cascade
Cashback (Guy Farley, 2006)
Ezen film kapcsán hallottam életemben először Guy Farley-ról, de ezek után tutira csekkolni fogom a pasas teljes korábbi életművét, mert az a mjúzik, amit idekomponált a Cashback-hez, az olyan szinten fejbe vágott, hogy legalább egy héten keresztül éjjel-nappal ezt hallgattam. Hangulatában és stílusában talán az In Bruges-höz (Carter Burwell) vagy a The Lookout-hoz (James Newton Howard) tudnám hasonlítani: Farley is elsősorban a zongorával és a vonósokkal operál (némi klasszikus zenei beütéssel alkalmasint).
Mondják, hogy az a jó filmzene, amitől lúdbőrözik a hátad, és kiráz a hideg a gyönyörűségtől. Na ez ilyen!
Na és a film? SPOILER Hát egyszerűen lehet nem szeretni egy ilyen vagy ilyen képi világgal és hangulattal megáldott műalkotást? SPOILER VÉGE Még mostanság is jóleső érzéssel nézem meg újra és újra. Ja és egy jó tanács: ne a rövidfilmet, hanem az abból készült egész estés játékfilmet keressétek (az a jobb).
A filmzene egyébként annyira megfogott, hogy anno készítettem magamnak egy bootleg válogatást a legemlékezetesebb trackekből, amit azóta kábé rongyosra is hallgattam (innen tudjátok lehúzni, jelszó: http://filmhirek.com).
A legjobb trackek (az összes, előlről-hátulról, oda-vissza):
Guy Farley - Frozen
Guy Farley - Suzy
Guy Farley - Photos
Guy Farley - Pittsburgh
Bang Bang - Inside (a Bang Bang-ről sem hallottam még soha életemben, de ez alap)
Guy Farley - The Challange (első hallásra inspired by Hans Zimmer [egészen pontosan a Strength and Honor a Gladiator OST-ről], de akkor is kurva jó)
Grand Avenue - She
Evil Nine - You Are Not Through
Royksopp - What Else Is There (nem vagyok egy nagy Royksopp-fan, de ez a film végén igencsak bejött)
The Life Before Her Eyes (James Horner, 2008)
Maga a film a tavalyi év legjobbjai közé tartozik (van a végén egy olyan wtf momentum, amiért érdemes kétszer is nekiveselkedni a történetnek). A filmzenét pedig Hollywood egyik nagy öregje, James Horner szállítja. Nem mondom, hogy akkorát üt mint maga a film, mivel a felvezetés unalmas és Horner barátunk csak a harmadik track környékén talál magára, de onnantól kezdve határozottan kellemes és merengős hallgatnivalót prezentál a hallójárataink számára (felhasználási javaslat: éjszaka, sötétben, fejhallgatóval a fejen).
A legjobb trackek:
Becoming Close Friends
The Gift Of A Necklace
Two Worlds; The Past and the Future
Departures aka Okuribito (Joe Hisaishi, 2008)
Nos emberek, most előre ki merem jelenteni, hogy a Departures nálam csont nélkül benne lesz az idei év Top 5 OST-jében. Hisaishi gyönyörűen komponált főtémát visz végig az albumon, és elsősorban a zongorával és a csellóval hat az érzékekre: zenéje egyszerre felemelő, szomorú, játékos, méltóságteljes, melankolikus és szívszaggató.
Egyébként meg szégyellem magam, de csak idén hallottam először erről az úriemberről, aki pedig korántsem egy noname figura a szakmában: Hayao Miyazaki és Takeshi Kitano házi zeneszerzőjeként tevékenykedik már évek óta, és olyan filmek score-ját köszönhetjük neki mint a Totoro, a Princess Mononoke, a Hana-bi, a Chirio szellemországban, a Dolls, Kikujiro, a Howl’s Moving Castle és a Ponyo on the Cliff by the Sea. Impresszív lista, mi? Tessék csak csekkolni a jóember életművét! Megéri.
A legjobb trackek:
Okuribito (On Record)
Okuribito (Memory)
Gui-Dance
Okuribito (Ending)
Beutiful Dead
Kizuna I-II.
Shine of Snow II.
Nohkan
Gyűrűk ura-trilógia (Howard Shore, 2001-2003)
Nem vagyok egy nagy Gyűrűk ura-rajongó, és nem jön is be mind a három album en bloc elejétől végéig, viszont van rajta annyi rejtett gyöngyszem, ami miatt szerepelnie kell ezen a listán. Ez a téma például alap (ezúton is grat a feltöltőnek, nagyon jól összevágott videó - tetszett, ahogyan képekben viszi végig a trilógiát). Ez úgyszintén gyönyörű téma (méghozzá, ha jól látom, személyesen Howard Shore úr vezényletében).
Fanoknak egyébként a Lord of the Rings: The Complete Recordings kiadásokat (egy, kettő, három) érdemes megcélozni részenként több mint 3 órányi zenével.
A legjobb trackek (rengeteg, de elsősorban ezek):
Concerning Hobbits
The Shire
A Storm Is Coming
Enya - May It Be
Annie Lennox – Into the West
Bilbo’s Song
Cinema Paradiso (Ennio Morricone, 1988)
Mit is mondhatnék erről a filmről? A Cinema Paradiso nem más mint egy a klasszikus hollywoodi filmeknek és a mozi világának írt színtiszta, őszinte és tisztelettel teli szerelmeslevél. A hozzá írt score pedig a világ egyik legismertebb filmzenéje: klasszikus album, aki életében nem hallott még róla, az valószínűleg nem is igazi filmzene-rajongó. Az élő legenda, Ennio Morricone mester pályájának egyik csúcsa (a másik a Once Upon a Time in America).
A filmmel ugyan van néhány problémám (majd egy külön posztban kifejtem, hogy mi), de ez az OST tökéletes: számos modern score-tól eltérően nem egyetlen, hanem több témát variál az albumon (van benne cucc, mondhatnánk póriasan), és a tökéletes filmzenékhez méltóan maximálisan eggyéolvad a filmmel (olyan szinten, hogy az egyes trackek hallgatásakor simán be tudod azonosítani, hogy az éppen melyik jelenet alatt szólt a filmben).
Az egész albumot imádom (minél többet hallgatom, annál inkább). Ha mégis választanom kellene, akkor ezek a legjobbak:
Cinema Paradiso
Visit to the Cinema
Childhood and Manhood
Cinema on Fire
While Thinking About Her Again
First Youth
Runaway, Search and Return
Love Theme
Maturity
From American Sex Appeal to the First Fellini Film (Ez utóbbihoz egy kedves emlék fűz: amikor néhány hónappal ezelőtt újranéztem a Cinema Paradisót, marhára ismerősnek tűnt ez a téma, de az istennek nem bírtam rájönni, hogy hol hallottam korábban. Aztán miután többször is újrahallgattam az OST-t, ugrott be, hogy hát persze, a tavalyi velencei kiruccanás alatt minden egyes vetítés előtt állandóan ezt játszották egy csomó más klasszikus filmzenével egyetemben [gyakran még a fesztiválterületen is].)
Once Upon a Time in America (Ennio Morricone, 1984)
Az élő legenda másik klasszikus kompozíciója a fenti Cinema Paradiso mellett. Néhány kivételtől eltekintve nehezen tudom szerkezet és stílus szempontjából megkülönböztetni a két filmzenét, olyannyira kapcsolódnak egymáshoz (néha csak benyomom az ipodon, hogy Ennio Morricone random, please, és egyszerre hallgatom a két albumot). Amúgy a film szintén kötelező, legalább annyira üt mint a filmzene.
A legjobb trackek:
Friendship & Love
Poverty
Once upon a Time in America
Friends
Childhood Memories
Deborah’s Theme (az egész album legjobb és legismertebb száma, és egyúttal a filmzene-történelem egyik nagy klasszikusa)
Photographic Memories
Amapola
Harold and Maude (Cat Stevens, 1971)
Kultikus cucc. A hetvenes évek végén az iszlámra áttérő, és azóta Yusuf Islam néven nyomuló előadó, Cat Stevens jóvoltából született ez az igen jóféle és igényes válogatás (emberünk néhány tracket kifejezetten ehhez a filmhez írt, amelyek csak évekkel később jelentek meg).
A Paramount a filmzene-történelem egyik legnagyobb adósságát törlesztette azzal, amikor a film megjelenése után évtizedekkel, végre valahára 2007-ben kiadta a hivatalos OST-t (btw furamód csak vinylen, fene se érti ezt a gondolkodásmódot, de mindegy).
A legjobb trackek:
Trouble
Miles From Nowhere
Don’t Be Shy
Where Do The Children Play?
If You Want To Sing Out, Sing Out
Requiem for a Dream (Clint Mansell, 2000)
Súlyos, gyomorba vágós, brutális és elmebeteg cuccos (pont mint a film), de hát ezért szeretjük… :) Clint Mansell – született géniusz és jamesb egyik all-time kedvenc zeneszerzője – első sikere ez, amivel betört a hollywoodi filmzeneiparba, és ami révén az egész világ megismerhette a nevét (a film főtémáját számos trailerben használták fel kísérőzeneként). Aki nem tudná: Darren Aronofsky házi zeneszerzője a Rekviem óta olyan alapvetésekhez komponált filmzenét, mint a The Fountain, a The Wrestler és a Moon.
A legjobb trackek:
Summer Overture (klasszik)
Crimin’ & Dealin’
The Beginning Of The End (huh, ezt még végighallgatni sem könnyű)
Cleaning Apartment
Marion Barfs
Meltdown (egy másik hasonlóan elmebeteg szösszenet)
Lux Aerterna (ezt pedig a Summer Overture-höz hasonlóan mindenki ismeri, atomnagy téma)
Billy Elliot (Various Artists, 2000)
Kiváló soundtrack egy kiváló filmhez. Az albumot elsősorban a klasszikus brit gitárbandák kedvelőinek javaslom (nekik viszont nagyon is), olyan nevek szerepelnek rajta, mint a T.Rex, a The Jam vagy a The Clash.
A legjobb trackek:
T.Rex - Cosmic Dancer (a film klasszikus nyitójeleneténél szól)
The Clash – London Calling
T.Rex - Bang a Gong (Get It On)
The Jam - Town Called Malice
T.Rex - Children of the Revolution
T.Rex - Ride a White Swan
Being John Malkovich (Carter Burwell, 1999)
Mint már említettem, az In Bruges óta figyeltem fel Carter Burwell munkásságára (hamarabb kellett volna, iszonyat nagy tehetség a pali). Nem lehetett egy egyszerű feladat ehhez az abszurd és a mindfuck minden egyes műfaji jellemzőjét kimerítő filmhez zenét komponálni, Burwell mégis kiválóan oldotta meg a feladatát, és egy gyönyörű, többször újrahallgatós score-t alkotott (néha olyan érzésem van, mintha ez cucc lett volna a későbbi In Bruges alapja).
Magát a hivatalos OST-t egyébként rosszul válogatták össze szvsz: én pl. lehagytam volna a dumálós részeket vagy a Björk féle szösszenetet (Burwell zenéje bőven elég lett volna, csak gondolom a játékidő miatt kellett némi felesleg).
A legjobb trackek (az összes Burwell szerzemény):
Malkovich Shrine
Puppet Love
Embarcation
To Lester’s
Craig’s Overture
Craig Plots
Love on the Phone
Momentary Introspection
To Be John M
Lotte Makes Love
Future Vessel
You Should Know
The Virgin Suicides (Air, 2000)
Nem ez az Air legjobb albuma (az valahol a Moon Safari-Premiers Symptomes-Pocket Symphony-Talkie Walkie tengelyen keresendő), viszont filmzeneként simán megállja a helyét.
Egyik régi nagy rajongójuk, Sofia Coppola kérte fel anno a srácokat, hogy ha már jómaga úgyis éppen most mutatkozik be a címben szereplő film rendezőjeként, akkor ugyan egy album erejééig nyomják már még egy picit azt a tőlük megszokott elektropoppos, szintis, pszichedelikus, ambient sztájlt. És lőn.
A legjobb trackek:
Playground Love (With Gordon Tracks)
Dirty Trip
Highschool Lover
Clouds Up
Suicide Underground (ez egy mekkora elmebeteg szám)
Dead Bodies
Frost/Nixon (Hans Zimmer, 2008)
Hans Zimmer bácsi ugyebár alap (ezen a listán is többször szerepel), de azt azért nem gondoltam volna, hogy majd pont egy Ron Howard-film kapcsán fogom emlegetni a nevét (btw hiába sztárolják Howardot Hollywoodban, szerintem bicskanyitogatóan túlértékelt, sokszor robotpilóta üzemmódban dolgozó műmájer kamurendező: az Apollo 13-at vagy az Egy csodálatos elmét leszámítva tessék már mondani nekem egy igazán jó filmet tőle). Ugyan, hagyjuk már, a Frost/Nixon sem Howard miatt, hanem a szkriptet jegyző Peter Morgan, illetve Michael Sheen és Frank Langella alakítása, na meg persze a score miatt jó film (Peter Morgan egyébként napjaink egyik legtehetségesebb forgatókönyvírója, nálam szinte már-már Paul Haggis kategória, tessék csak csekkolni a filmográfiáját).
A legjobb trackek:
Watergate
Money
The Final Interview
Cambodia
Hello, Good Evening and Welcome
Pardon the Phlebitis
Nixon Defeated
Clerks II (Various Artists, 2006)
Mind a film, mind pedig az OST jobb, mint az első rész (mondom ezt úgy, hogy már a Clerks is eleve giganagy rendezés volt - főleg ahhoz képest, hogy Smith mindössze mindössze 27 ezer dolcsiból hozta össze, tessék utánacsinálni).
Rendező barátunkhoz méltóan tele igényesen válogatott, klasszikus darabokkal. Az egyetlen problémám vele, hogy az egyes számok közé beékelt, filmből kivágott dumák zenehallgatás közben engem inkább idegesítettek, mint szórakoztattak. Egy soundtracken ez szerintem nem működik (a Dexter OST-jét leszámítva nem is tudnék olyan példát mondani, ahol ne zavartak volna a két szám közé beszuszakolt aranyköpések).
A legjobb trackek:
B.J. Thomas – Raindrops Keep Fallin’ on my Head
Q Lazzarus & Garvey – Goodbye, Horses
Soul Asylum – Misery
Alanis Morissette – Everything
Jackson 5 – ABC
About A Boy (Badly Drawn Boy, 2002)
A Harold and Maude-hoz hasonlóan egy újabb olyan soundtrack, amelynek elkészítéséhez mindössze egyetlen előadó járult hozzá, jelen esetben a - fellépésein előszeretettel lepukkant hajléktalan hobó imázsában tetszelgő - brit Damon Gough, aki a zenei életben Badly Drawn Boy néven nyomul.
Fene se gondolta volna, hogy a csávó stílusa (egyedi hangzású, korántsem mainstream indie singer/songwriter cucc) passzolni fog ehhez a filmhez (lájtos romantikus komédia á la Hugh Grant), mégis a végeredményt elnézve a dolog nagyon is működik. Úgy látszik, az ellentétek valóban vonzzák egymást.
A legjobb trackek:
Something to Talk About
Silent Sigh
Delta (Little Boy Blues)
A Minor Incident
Donna and Blitzen
Wet, Wet, Wet
Exit Stage Right
I Am Legend (James Newton Howard, 2008)
Nem akkora alapvetés, mint a listán szereplő többi James Newton Howard album, sok rajta a felesleg, és a második fele egyébként is leülős, de azért van rajta pár track, amiért érdemes csekkolni.
A legjobb trackek:
My Name Is Robert Neville (az ebben hallható főtémát viszi végig több számon keresztül)
Scan Her Again (klasszik)
Sam’s Gone (dettó)
Epilogue
The Last House On The Left (John Murphy, 2009)
John Murphy barátunk elsősorban Guy Ritchie (Lock, Stock and Two Smoking Barrels, Snatch) és Danny Boyle (28 Day Later, Sunshine) házi zeneszerzőjeként vált ismertté. Nem egy nagy név, és szerintem nem is egy istenáldotta tehetség, de ez az score-ja meglepően jól sikerült (főleg ahhoz képest, hogy egy hollywoodi horror remake-hez készült, aminek már pusztán csak az említésétől is feláll a hátamon a képzeletbeli szőr). Minőségi cucc, de tényleg (nem csak horrorrajongóknak).
Na és a film? Hm, ilyen is ritkán esik meg: ez a remake bizony isten jobb lett mint az eredeti. Asszem majd írok belőle egy kritikát.
A legjobb trackek:
Opening Titles
The House
The Pool
The Boathouse (az egész album legjobbja, klasszik téma)
The End
Moon (Clint Mansell, 2009) (a film ismertetője errefelé)
Olyan szinten hozzájárult a filmhez kapcsolódó élményemhez, hogy a Moont képtelen vagyok lehagyni erről a listáról. Már a trailerben felfigyeltem Mansell zenéjére (egészen pontosan a Sacrifice című trackre), és már akkor tudtam, hogy ez bizony a filmmel párosítva ütni fog. És ütött is, de rendesen.
Mansell olyan érzésekben gazdag rétegeket képes hozzátársítani egy adott jelenethez, és olyan szinten el tudja kapni egy adott téma hangulatát, ahogyan arra csak nagyon-nagyon kevés zeneszerző képes. Az egyik legnagyobb fiatal tehetségnek tartom a palit a jelenleg alkotó hollywoodi művészek között.
A legjobb trackek:
Sacrifice
Memories (Someone We’ll Never Know)
Are You Receiving
We’re Not Programs, Gerty, We’re People
I’m Sam Bell, Too
We’re Going Home
Eternal Sunshine of the Spotless Mind (Various Artists, 2004)
Van rajta pár elvont szám, amit nem bírok különösebben, de a többi jóféle (még a Jon Brion által komponált cuccok is, pedig nem tartom egy kiemelkedő tehetségnek a pasast, pl. a Magnolia OST is Aimee Mann miatt volt istenkirály, és nem miatta).
Ja és aki nem tudná: az Eternal Sunshine of the Spotless Mind az egyik legjobb és legintelligensebb romantikus film, ami valaha készült. Ha még nem láttad feltétlenül nézdd meg!
A legjobb trackek:
Jon Brion – Theme (ez alap)
Jon Brion – Row (úgyszintén)
Beck - Everybody’s Got To Learn Sometime (dettó)
The Willowz – I Wonder
Jon Brion – Peer Pressure
Sunshine (John Murphy, 2007)
Na akkor az Eternal Sunshine után még egy sunshine. Kevésbé ismert zenei gyöngyszem, mégis az egyik legjobb John Murphy score, amit valaha hallottam (szvsz simán ott a helye a 28 Days Later OST mellett). Murphy score-ja mellett található rajta pár Underworld-szerzemény is (de ezek már nem annyira bejövősek).
Jogi viták miatt kellett rá várni vagy egy évet, míg megjelent, de már önmagában Murphy score-ja miatt is megérte a várakozás.
A legjobb trackek:
John Murphy - Sunshine (Adagio In D Minor) (überklasszik téma a filmből - az egész album legjobb száma, kész, pont)
John Murphy - Kanada’s Death, Pt. 2 (Adagio In D Minor) (a fenti téma variációja, hasonlóan klasszik)
Underworld - Capa’s Last Transmission Home
John Murphy - Capa’s Jump
John Murphy - Capa Meets the Sun (To Heal)
Underworld - Peggy Sussed
I Am Kloot – Avenue of Hope
Le fabuleux destin d’Amélie Poulain (Yann Tiersen, 2001)
Nem mindegyik szám jön be: hiába állítja sok kritikus, hogy Yann Tiersen erről az albumról koppintotta le a Good bye Lenin teljes zenei anyagát, nekem ez utóbbi OST akkor is jobban tetszik (sőt jellemző, hogy pont azok a trackek jönnek be leginkább az Amélie-ről, amelyek némileg megvariálva a Good bye Lenin-en is szerepelnek). Persze az Amélie ettől még bőven átlag feletti filmzene, és mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, csak nekem Tiersen fentebb említett munkája picit jobban bejön.
A legjobb trackek:
J’y Suis Jamais Alle
Les Jours Tristes (Instrumental)
Comptine D’un Autre Ete L’apres-Midi
La Valse D’amelie (Version Orchestre)
La Valse D’amelie (Version Piano)
Sur Le Fil
A Quai
* * *
Bónusz cucc a népnek
Nos barátaim, hogy kerek legyen ez az ismét némileg terjedelmesre sikeredett gyűjtemény, íme még néhány figyelemre méltó filmzene, amely szintén a szívemhez nőtt az elmúlt hónapok/évek folyamán, és rajta van az ipodomon, de valamilyen okból nem fért bele a fenti listába (pl. nem adták ki hivatalos formában, a zeneszerző kizárólag egyetlen főtémát variálgat, vagy maximum csak egy-két szám emlékezetes az albumról).
Boy A (Various Artists, 2007) (a film ismertetője errefelé)
Nagyon jó zenék (pl. Mylo - Drop the Pressure, Kleerup feat. Robyn - With Every Heartbeat, Mint Royale, ilyesmik) de sajnos hivatalosan nem jelent meg. Vajh miért?
Basic Instinct (Jerry Goldsmith, 1992)
Csak a főtémája emlékezetes (az viszont überklasszik). Az összes többi track vagy ennek a variációja, vagy töltelék.
The Go Getter (M. Ward, 2007)
Maga a film gyenge eresztés, a soundtrackje viszont nagyon tetszik (egy M.Ward nevezetű csávó tolja gitárral). Kár, hogy ez sem jelent meg.
Halloween (John Carpenter, 1978)
Dettó mint a Basic Instinct, csak a főtéma király. Az a zongorázós, idegbeteg kompozíció viszont nagyon ott van a szeren (aki nem tudná: a film rendezője, John Carpenter követte el).
Terminator I-II (Brad Fiedel, 1984 és 1991)
Nemrégiben újranéztem az első két részt, és azon agyaltam, hogy a Terminátor főtémája vajon hogy a fenébe maradhatott ki az első részből. A többi track gyenge, de ez a főtéma istenkirály. Nem hiszem, hogy létezne a világon olyan filmzenerajongó, aki ne ismerné ezt vagy ezt (egyébként ha már youtube, érdemes megfigyelni, hogy mindkét film esetében mennyire látványos lett a title design - pedig már a második rész is bőven 18 éves).
* * *
Jól van, egyelőre ennyi, jövőre jelentkezem a következő adaggal! :)
Címkék: Filmzene, Lista, OST, soundtrack, toplista
Kommentek
9 hozzászólás ehhez: “Kedvenc filmzenék - 2. rész” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Szép kis gyűjtemény :). Ahogy elnézem, a “Moon” az érdemes mind megtekintésre, mind zenehallgatásra, Clint Mansell rosszat még nem alkotott.
Hogy megemlítsem egyik nagy kedvencemet, amely nem szerepelt a listában: Krull (James Horner korai zsengéje (http://www.youtube.com/watch?v=5W4MgawwFEs)).
Köszi! :)
Bizony, a Moon mind filmként, mind pedig filmzeneként kötelező (jó, tudom, elfogult vagyok Mansellel szemben, de akkor is).
Szia! Nagyon szép gyűjtemény. Nekem egy OST hiányzott nagyon igényes összeállításodból, méghozzá a The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford katartikus zenéje, amit Nick Cave és Warren Ellis követett el. A film is gyönyörű, Roger Deakins operatőri munkája szívszorító, de a zene is lenyűgöző. Ajánlom a filmet és a zenéjét is.
Köszi a dícsérő szavakat!
Igen, a Jesse James valóban alap, Spike írt is róla korábban egy szép hosszú posztot:
http://filmhirek.com/2008/06/2.....bert-ford/
Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz: impozáns gyűjtemény, mindez kiváló ízléssel karöltve! Fogadd minden elismerésemet, és köszi a dicsérő szavakat, a kommentedben, jamesb, értve ezalatt a JJ-t:)
Már az előző lista is nagyon a helyén volt, de ez talán még azon is túltesz. Az igazat megvallva nem nagyon szoktam filmzenéket hallgatni, mivel nem nagyon tudok hozzájuk jutni(külföldről nem szoktam rendelni, de sok esetben még jobban is jár vele az ember és olcsóbban kijön, mintha itthon venné meg), meg az árukat is megkérik, de remek élményt tudnak nyújtani, ehhez kétség sem fér. ok olyan alkotást említettél meg, amit még nem is láttam, nem hogy a zenéjét hallottam volna, de igyekszem pótolni. Azért meg egy külön nagy vállveregetés, hogy az egyik kedvenc filmem soundtrackjét elérhetővé tetted(Cashback), nem is beszélve a Fahrenheitről sem!
Csak így tovább, gyűljön a lista sok-sok remek darabbal!
UI: Úgy nem lehet valahogyan megoldani, hogy ne kérje minden egyes alkalommal a kódot?:D
Sajnálom hogy kihagytad Steve Jablonsky-t, Pedig fílmzenében szerintem ő igazán nagy. Főleg a blockbuster-vonalon.(pl.: Sziget, Armageddon, Szikla, Pearl Harbor, Nap könnyei, Karib tenger kalózai, Bad Boys 2 és persze a legnagyobb sikere, a Transformers I-II.
Amúgy, elismerésem. szép lista.
A Tf 2-őt leszámítva (aminek még a zenéje is gyengus és sablonos) szerintem is elkellene neki itt egy hely. Bár nem tartom számon a korszakos zsenik között filmzenék terén, és persze mindenkinek vannak gyengébb munkái, ott van ő is a szűk elitben.
Hihetetlen, hogy senki nem említette meg a legjobb filmzenék között Nino Rota klasszikussá vált, sőt már már legendás és minden szempontból zseniális filmzenéjét a Kersztapa http://www.youtube.com/watch?v=bPbmR4sK_gY című film betétdalát:):) nekem ha filmzenéről van ez ugrik be elsőnek…nah meg a Szellemírtók http://www.youtube.com/watch?v=iCHFVTQKqdQ híres betétdala:D:D nekem mindig vidám perceket okoz:D:D
G L E E !!!!!!!!!! A tavalyi év legjobb ÚJ sorozata-nagyszerű zenékkel.