Archívum: 2009. augusztus
Filmmánia: The Boat That Rocked (Rockhajó)
Kalózrádió a tengeren… Rockhajó kritika.
The Boat That Rocked (2009)
“1 Boat. 8 DJs. No morals.”
Ki a rendező: Az új-zélandi Richard Curtis, aki elsősorban nem rendező, így inkább írói munkássága révén jegyezhettük meg a nevét. A Rockhajó - mint második rendezése - a romantikus vígjátékok egyik legnagyobbikának, az alap karácsonyi szerelmes történetnek, az Igazából szerelemnek a követője. Emellett még olyan filmek forgatókönyvei kerültek ki Curtis kezei közül, mint a Négy esküvő, egy temetés (1994), a Bridget Jones naplója (2001), vagy a kevésbé sikeres Mr. Bean nyaral (2007).
Ki játszik benne: Egy sokszereplős filmről van itt szó, kérem szépen. A Rockhajó olyan sztárokat vonultat fel, mint Bill Nighy (Igazából szerelem, Underworld sorozat, Vaskabátok, Valkűr), Kenneth Branagh (Vadiúj vadnyugat, Harry Potter és a titkok kamrája), Nick Frost (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok). Továbbá felbukkan még a filmben Philip Seymour Hoffman, Rhys Ifans és Gemma Arterton is. A nevek önmagukért beszélnek, nem gondolom, hogy itt le kéne ragadnom.
Mi a sztori: Történetünk 1966-ban játszódik, a brit popzene fénykorában, amikor is az emberek mindössze csak heti két órában hallgathatták kedvenceiket a kereskedelmi rádiókban. Viszont ahogyan az lenni szokott, a meglévő űrt betöltendő, kalózrádiók jöttek létre - az egyik legnagyobb ilyen pedig egy hajón, a tengeren állomásozott.
Carlt az anyja erre a hajóra küldi, abban a hitben, hogy itt majd a nagybátyja, Quentin jól megneveli a srácot. Quentin azonban történetesen a „Rádió Rock” főnöke, így az ifjú nevelés helyett teljesen mást kap: végignézi a két legnagyobb DJ rivalizálását, megtudja ki az igazi apja, érdekes sztorikat hall, megismeri a kormány kalózellenes politikáját, megtapasztalja az öröm és a szomorúság érzését, kellemes és kínos helyzetekbe kerül, valamint szembesül a Rock ’n’ Roll őrületével, illetve annak örök létezésével. Tovább»
A 66. Velencei Filmfesztivál programja
Wááh, Velencébe kéne menni… Ezeket például tutira megnézném.
Versenyfilmek:
“Baaria,” Giuseppe Tornatore (Italy) - nyitófilm
“La Doppia Ora,” Giuseppe Capotondi (Italy)
“Accident,” Cheang Pou-Soi (China-Hong Kong)
“Life During Wartime,” Todd Solondz (U.S.)
“Persecution,” Patrice Chereau (France)
“Lo Spazio Bianco,” Francesca Comencini (Italy)
“Soul Kitchen,” Fatih Akin (Germany)
“White Material,” Claire Denis (France)
“Mr. Nobody,” Jaco van Dormael (France)
“Tetsuo The Bullet Man,” Shinya Tsukamoto (Japan)
“A Single Man,” Tom Ford (U.S.)
“Lourdes,” Jessica Hausner (Austria)
“Bad Lieutenant: Port of Call New Orleans,” Werner Herzog (U.S.)
“The Road,” John Hillcoat (U.S.)
“Between Two Worlds,” Vimukthi Jayasundara (Sri Lanka)
“The Traveller,” Ahmed Maher (Egypt)
“Lebanon,” Samuel Maoz (Israel)
“Capitalism: A Love Story,” Michael Moore (U.S.)
“Women Without Men,” Shirin Neshat (Germany)
“Il Grande Sogno,” Michele Placido (Italy)
“36 vues du Pic Saint Loup,” Jacques Rivette (France)
“Survival of the Dead,” George Romero (U.S.)
“Prince of Tears,” Yonfan (Hong Kong)
Surrogates promóképek - Ha-ha-ha!
Maga a surrogatós film egyelőre különösebben nem érdekel (Bruce Willis ide vagy oda), de azért ezek a marketingkampányos promóképek jófélék. Legalábbis a maguk morbidan kreatív módján (tudom-tudom, nekem már csak ilyen hülye humorom van… ;) ).
Human perfection. Ó igen.
The Burning Plain trailer - kérem a kispárnám
Egy dögunalmas és semmitmondó trailer az amcsi közönség igényeire szabva. Nem azt mondom, hogy Arriaga rendezése gigafilm (korántsem az), de azért annál jobb, mint amit ez az előzetes sugall (ez alapján nem valószínű, hogy megnéztem volna).
Akkor már inkább a nemzetközi trailert tessék megsasolni.
Poszterparádé (2009. augusztus 1.)
Alice in Wonderland, New York I Love You, The Final Destination, The Informant.
Ezek közül a New York I Love You-ra vagyok már nagyon kíváncsi. A Paris, je t’aime-et ugyanis a mai napig imádom, s bár némileg ugyan aggaszt a casting, azért remélem, hogy hozzák az előző film színvonalát.
