Sam Rockwell az űrbe látogat - Moon
Na szóval mint tudjátok, néhány nappal ezelőtt Londonba látogattam (mintha hazatértem volna, egyszerűen imádom azt a várost), ezért úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, akkor két legyet ütök egy csapásra: egyrészt kipróbálom, milyen is beülni egy felsőkategóriás moziba Nyugat-Európa egyik legnagyobb metropoliszában, másrészt pedig jó filmfanatikushoz méltóan megpróbálom becserkészni az általam már régóta várt Moon londoni premierjét a West Enden (egészen pontosan a Leicester Square melletti Odeon Covent Garden moziban).
Nos örömmel jelenthetem, hogy az akciót sikeresen végrehajtottam, pedig paráztam tőle rendesen, hogy július 17-re nem kapok jegyet, vagy valami váratlan dolog közbejön, és jegelhetem az egészet.
Milyen érzés beülni egy multiplexbe Londonban? Hm, röviden szólva: király. Bővebben? Nagyon király. :) Na de komolyra fordítva a szót, rengeteg mozi van a Leicester Square környékén (csak ezen a téren vagy 4 mozit számoltam össze egymás mellett), és én mindössze csak kettőt próbáltam ki. Mindjárt mondom is, hogy milyen volt, csak előbb gyorsan megmutatom, hogy mely mozikat fedeztem fel a környéken.
Szóval a népszerű hollywoodi és európai celebek jellemzően ezekbe szoktak személyesen ellátogatni egy-egy filmjük londoni premierjekor (mind a négy a Leicester Square-en található, vörös szőnyeg, embertömeg, vakuk villódzása stb). Sőt az idelátogató filmfanatikusok (mint például jómagam) a los angelesi Hollywood Boulevard-on található Walk of Fame-hez hasonlóan egyes színészek nevét és kézlenyomatát is megtekinthetik (beleapplikálva az aszfaltba jól).
Ami a mozik méretét illeti, a kínálat az 50-60 fős kis termektől egészen az 1500-2000 fős THX minősítésű gigatermekig terjed. Ahol én voltam - Odeon Covent Garden (Moon) és Odeon Mezzanine (Drag Me to Hell) – ott a vásznak kábé ugyanakkorák mint bármely budapesti multiplexben, a különbség inkább a hangrendszerben van, ami szerintem sokkal durvábban szól ezekben a termekben, és simán kenterbe veri a legtöbb hazai mozi térhangzását.
Na de térjünk rá a Moon-ra. Szóval így utólag a trailer picit megtévesztő szerintem, mivel én spec. azt hittem, hogy a videoklipek és a reklámfilmek világából érkező Duncan Jones rendezőbarátunk (aki nem mellékesen a pop kaméleonjának, David Bowie-nak a becses fia) kizárólag az őrületre, a magányra és az elidegenedettség érzésére fog rámenni. Nos ez így is van, de amellett, hogy visszanyúl a hetvenes évekre jellemző minimalista megközelítéshez (überlátványos trükkök, gépek és nagy csaták helyett elsősorban az emberre mint sebezhető személyiségre koncentrál), pluszban még olyan tisztán tudományos témákat pakol be a sztoriba mint a géntechnológia, a mesterséges intelligencia, a klónozás lehetősége és egyéb hasonló nyalánkságok.
A sztori szerint 2026-ban járunk. A Föld energiatartalékai kifogytak, ezért az emberiség az életben maradáshoz szükséges energiát kénytelen a világűrből importálni, egészen pontosan egy a Holdon bányászott kőzetből nyerik ki a Helium-3 névre hallgató héliumszármazékot, és azt használják fel általános energiaforrásként (ez amúgy nem hülye technoblabla, hanem tudományosan megalapozott lehetőség). A bányászati jogot egy nagyvállalat, a Lunar Industries nyeri el, amelynek sikerül teljesen automatizálnia a kitermelési folyamatot, így a számítógépeket leszámítva mindössze egyetlen emberre van szükség a Holdon: aki felügyeli a rendszert, és néha közbeavatkozik, ha esetleg valamilyen hibát kell elhárítani.
Nos erre a meglehetősen magányos és unalmas feladatra jelentkezett a kétkezi munkás Sam Bell, aki immár 3 éve egyedül tengeti napjait odafenn, és alig várja már, hogy két hét múlva – a következő váltás megérkeztekor - végre leléphessen innen a fenébe. Aktív rádiókapcsolat sajna nincs (mivel korábban felmondta a szolgálatot), így emberünk kizárólag rögzített videóüzenetek formájában képes tartani a kapcsolatot a Földön tartózkodó feleségével és kislányával, valamint a feletteseivel.
Sam-et kegyetlenül megviseli az egyedüllét (jellemző, hogy minden egyes használati tárgyát és házi növényét emberi néven becézgeti), de ez nem is csoda, hiszen az elmúlt években mindössze egyetlen igazi beszélgetőtársa akadt: a monoton hangon kommunikáló, mindenféle érzelemtől mentes robot, GERTY (Kevin Spacey hangjával).
Ahogyan telnek a hátralévő napok és órák, emberünk úgy kezd egyre inkább becsavarodni: rendszeresen hallucinál, valamint mély depresszió és rosszullétek sorozata gyötri. Egyik nap aztán, amikor az egyik ilyen rosszullét során súlyos balesetet szenved a holdjáróval, elájul, és csak órák múlva tér magához a bázison. Fogalma sincs, hogyan került vissza, ezért GERTY figyelmeztetése ellenére kimegy, és megkeresi a balesetet szenvedett járgányt. Majd durván ledöbben, amikor észreveszi, hogy valaki még mindig ájultan fekszik a kabinban - és az a valaki nem más, mint ő maga! Wtf?? Ki a jósiten ez a hasonmás? A saját képzelete, vagy talán egy klón? Esetleg valami bizarr időutazás történt? És egyébként is mi a francot keres itt ez a másolat?
Na itt kezdődik ez a film, amelyet már a megjelenése előtt sokan az Alienhez és a 2001: Űrodüsszeiához hasonlítottak. Valóban érezhető rajta a két klasszikus hatása, de azért nagy merészség lenne kijelenteni, hogy a Moon egyszerűen lekoppintotta Ridley Scott és Stanley Kubrick mestermunkáját. A 2001: Űrodüsszeiával való egyetlen igazi hasonlóság egyébként is csak GERTY (lásd HAL), de talán még ez se jó példa, mivel a két robot “személyisége” és szándéka gyökeresen eltér egymástól.
A Moon nagyon is megállja a helyét önmagában: Jones ugyanis nem pusztán visszanyúlt a hetvenes-nyolcvanas évek sci-fijeinek (Silent Running, Outland, Solaris, Dark Star) minimalista stílusához, hanem kiegészítette azt a saját elképzeléseivel (persze a rendelkezésére álló szűkös anyagiak függvényében), és kreált hozzá egy akkora mindfuck sztorit, hogy csak lestem (különösen az első felében, amikor a lepukkant Sammel együtt tapogatódzunk a sötétben, hogy vajon mi a franc is folyik ezen az istenverte bázison).
A trükkök előtt abszolút le a kalappal. Ebben a mindössze 33 nap alatt leforgatott filmben aztán egy deka CGI nincsen, mégis baromi hiteles és meggyőző az egész (különösen, amikor a két Sam egyetlen snittben pingpongozik egymással – na hogy ezt miként oldották meg számítógép és/vagy testdublőr nélkül, arra azért baromi kíváncsi lennék). A Holdbázis környezetének megalkotásához pedig kizárólag miniatűr, mechanikus modelleket használtak, és a rendező saját bevallása szerint a járműveket mindössze egyetlen egyszerű damil segítségével tologatták föl-alá a set-ben (lol). Hiába na, nem volt pénz drágább felszerelésre. Mégis a végeredményen ez egyáltalán nem látszik. Egyébként is mutassatok már egy olyan direktort, aki első filmként csekélyke 5 (!) millió dollárból be mer vállalni egy ennyire költségigényes, kockázatos és mindenféle stúdiótámogatástól mentes független produkciót (még Danny Boyle relatíve olcsó indie sci-fije, a Sunshine is kb. 50 millából jött ki – nem csoda, hogy Jones-nak már eleve a szkript megírásakor is a költséglimithez kellett igazodnia).
Sam Rockwell 4 prezident! A Moon egy az egyben Rockwell one man showja (pontosabban two man showja, mivel két figurát alakít egyszerre…:) ): ő az egyetlen igazi szereplő a történetben, a többi figura csak a rögzített videóüzenetekben látható, akkor is csak rövid ideig. Igazi jutalomjáték és kiugrási lehetőség ez Rockwell számára, aki maximálisan ki is használja a helyzetet. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb felfigyelnek rá Hollywoodban, és több főszerepet fog majd kapni, mert amúgy rendkívül tehetséges a srác. Baromi jól hozza az egymástól totál eltérő két személyiséget: a lepukkant, testileg-lelkileg kikészült, depressziós és rohamosan romló állapotú, szerencsétlen Sam Bell I-et, valamint a vele szemben álló fiatal, életerős, eltökélt, karizmatikus, magabiztos, ámde kezdetben távolságtartó, ellenséges és cinikus Sam Bell II-t. Meg merem kockáztatni, hogy ezt a filmet már pusztán Rockwell alakítása miatt kötelező megnézni.
Clint Mansell zenéje szintén alap. Aki ismer, tudja, hogy régóta nagy rajongója vagyok a pasasnak, és nagyon bírom a zenei stílusát. Darren Aronofsky házi zeneszerzője (civilben a Pop Will Eat Itself korábbi frontembere) ezúttal is emlékezetes score-t komponált: egyszerre szomorú és felemelő témát visz végig a filmen, miközben hátborzongatóan játszadozik a néző érzelmeivel. Mansell egyszerűen képtelen hibázni.
A Moon egy tehetséges fiatal rendező bemutatkozó munkája, amely csont nélkül az elmúlt évek legemlékezetesebb és legkreatívabb sci-fi drámája. Olyan igazi csemege ez, amelyet még azon filmrajongóknak is nyugodt szívvel tudok ajánlani, akik egyébként alapból nem csípik a sci-fi műfaját. 8.5/10
Címkék: 8.5/10, Clint Mansell, dráma, Duncan Jones, exkluzív, Kevin Spacey, London, Moon, Odeon Covent Garden, Sam Rockwell, sci-fi
Kommentek
24 hozzászólás ehhez: “Sam Rockwell az űrbe látogat - Moon” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
jéhéé, a Filmuniverzumon át jutottam ide, sideswipe nevére kattintva. ami azért is fura, mert eddig e kinézetre a legigényesebb magyar filmes amatőr blog, amit láttam. grat.
ha már témánál vagyunk. Csupa jó dolgokat írtál, akkor miért csak 8,5 a film? Ha én ennyi dícséretet írnék egy értékelésbe és szinte nulla negatívumot, simán lenne 95% szerintem.
“kinézetre a legigényesebb magyar filmes amatőr blog, amit láttam. grat”
Köszi a dicsérő szavakat! Örülök, hogy tetszik.:)
“miért csak 8,5 a film?”
Mert ennyinek érzem. Akik régóta követik a Filmhíreket, tudják, hogy nem szoktam könnyen dobálózni a 9/10 és az afeletti pontszámokkal (ha jól emlékszem, az elmúlt két tartalmas évben összesen csak kb. 10 film kapott tőlem 9/10-et és 5 darab 10/10-et).
A Moon egy baromi jó debüt film (Duncan Jones nevét jegyezze meg gyorsan mindenki), de sajnos éppenhogy nem tudom beleszuszakolni ebbe a ligába:
http://filmhirek.com/tag/910/
http://filmhirek.com/tag/1010/
Ismételten gratula a “Londoni vakáció”-hoz(:D), és örülök, hogy végül sikerült megtekinteni ezt a szuper sci-fit, és ráadásul ilyen hamar értekeztél is róla. Gondolom még jó melegében, amíg frissek az érzések; kritikát így jó írni, ráadásul ha a film el is varázsolja a nézőt, akkor még hamarább elkészül a cikk:)
A mozik nem semmik, és 1500-2000 férőhelyes termek?! Látszik, hogy ez már London, Európa és a világ egyik leggyönyörűbb és legpatinásabb városa. A rómaiak jól tették, hogy anno felfedezték a Brit Királyságot:D
A hírességek kézlenyomatai sem semmik: Denzelé nagyon tetszik, kicsit ki is lóg a sorból, talán azért is, mert a többi remek színész közül ő az egyetlen színes bőrű:D Nagyban hasonlít a Hollywoodi Hírességek Sétányára. Ezért sem kicsit irigyellek:)
Vártam, hogy mennyire fog tetszeni a film, de örömmel konstatálom, hogy nem kellett csalódnom benne. Szuper kis írás lett, de ez tőled már megszokható. Amúgy Rockwell személye miatt egy kicsit szkeptikus voltam; olyan nem szimpatikus kategória a srác, bár a Jesse James-ben is igen jót alakított, és látom, hogy eme film meg egyenesen a jutalomjátéka volt, neki is, és nézőknek is. Sok filmben még nem láttam őt, de tehetséges, ez tény, csak olyan nem is tudom, fura:)
A story érdekes, bár pont a Napfényt hagytad ki, amire szvsz a legjobban hajazott az alkotás. Mivel nem láttam, így csak a kritikádra tudok hagyatkozni, de Boyle filmje is hasonló koncepciójú volt, persze Kubrick 2001-e és Scott Alien-e mellett. De a Solaris is jogos viszonyítási alap.
Értékelem az olyan alkotásokat, amelyeket ennyire kevés büdzséből hoznak tető alá, mégpedig ennyire kreatív ötletekkel operálva, szóval már ezért minden tiszteletem a készítőké.
Köszi a kritikát, nagyon megnézős lesz a produkció!
UI: Bizony, a liga nem semmi, és teljesen egyet is értek vele, három kivételtől eltekintve: az Ollókezű Edward, a Forrás és a Donnie Darko nálam csont nélküli 10/10!
Persze a te értékelésed a tiéd, és ezt tiszteletben is tartom:)
Csak így tovább!
Öhm. Sam Rockwell szvsz már nem tehetség, hanem már most a minőségi színészek között van. Szkeptikusnak vele szemben lenni nem egészséges dolog. :) az lehet, hogy valaki nem szimpatikus, de a színészi képességeit attól még el kell ismerni. Ilyen nekem diCaprio, persze ő azért már több mindent elért. De ha csak Rockwellt nézem is, ott van tőle a zseniális Frost/nixon-beli szerepe, vagy akár a Halálsoront is említhetem, ezek a legismertebbek.
Ja, és tudom, hogy FLOOD, de elfelejtettem.
Megnéztem a 9/10-es, meg 10/10-es listák. Hát vannak benne erős darabok valóban, de mint minden, ez is szubjektív. Csak a leírásod alapján nekem erősebbnek tűnt, mint az osztályzat. Csak azon ütköztem meg, hogy lehet az, hogy a leírás alapján ez 8,5, és olyan filmek kaptak tőle jobb pontot, mint az atonement, ami még elmegy, vagy az 1408? Mint mondtam, szubjektív, nem rossz az a film, de maximális pontszámot adni rá, nekem elég meredek. :)
Rossz a példa: az Atonement Malibu írása, a 1408 pedig Spike kollégáé..:)
De egyébként, ahogy Te is írod minden szubjektív. Felesleges vitázni ezen, ha egy film összhatása számodra x/10, akkor az x/10 és kész. Egy film számszerű értékelése nem egzakt tudomány mint a matematika, hogy asszongya, ez meg ez tetszett (+4 pont), ez meg ez, meg nem (-2.5 pont).
Nézdd meg például az El Orfanato-ról készült írásomat: ott is dicsértem a filmet (még szép), mégsem adtam neki 9/10-et (bár igencsak közel volt hozzá). Érzésre ennyi és kész:
http://filmhirek.com/2008/03/1.....-orfanato/
Peppo: Ezt mondom én is, vagyis mondtam, és teljesen igaza van jamesb-nek. A kritikaírásánál a szubjektivitás elég erősen tetten érhető, de azért törekednünk kell arra is, hogy valamilyen szinten külső(azaz objektív) szemléletet is tartalmazzanak. Valóban jó példa: ha a matematikában azt mondja a tanár, vagy bárki, hogy 10+10=20, akkor az úgy is van, mert bizonyított tény! A kritikaírás, személyes érzéseid leírása viszont már nem az, így ez az író nézeteit tükrözi. Egyetérteni nem is kell, de tolerálni egy határig igen, szvsz:)
Gondoltam, hogy az 1408 lesz kiemelve; engem teljesen magával ragadott a film, és nem bánom az értékelést a mai napig sem! Egyszerűen 10/10, mint ahogyan az alulértékelt A. I. is.
Mindenki másképp látja, ez a szép benne, de azt mindenki elismeri, legalábbis sokan, hogy egy 8-9-es értékelésű film is szuper, még ha nem is kapott maximális pontszámot. Én így látom.
Bocsi a floodért, csak ez lemaradt:)
Miért baj, ha szkeptikus vagyok egy színésszel szemben? Írtam, hogy elismerem a kvalitását, csak nem szimpatikus, de ettől még megnézem a filmjeit, mint ahogyan az általad is említett Caprio esetében. Imádom Leo produkcióit, és mára már elért nálam egyfajta tiszteletet, ami nem volt könnyű a giccses Titanic után. Majd idővel megérnek ezek az érzések, és akkor lehet, hogy Rockwell is a kedvenc színészpalettámon fog helyet foglalni:) Tehetség elismerése-szimpátia= nem egyenlő:)
Távol álljon tőlem a kötözködés, az egész csak onnan indult ki, hogy az írás alapján én több pontra gondoltam. so-so, everything is subjetive.
Rendben, csak ez a szkeptikus dolog az emberek 99%-ánál úgy néz ki, hogy “Nem szimpatikus a színész, ezért nem is vagyok hajlandó elismerni, hogy ebben, vagy abban jó volt”. De örülök, hogy itt nem erről van szó, szóval vedd semmisnek az egészet. :)
Nálam ritka egy színésznél ez az unszimpátia, DiCaprio talán az egyetlen példa. Annyira utáltam régen, de olyan sok jó filmet láttam tőle, hogy egyszerűen nem lehetett nem elismerni, milyen jó színész. ma már egyáltalán nem unszimpi, még egy picit szeretem is. Lesz pl Scorsese új filmje a Shutter Island, azt kegyetlenül várom.
(jah, Uma Thurman-t még unszimpi, de ő sem rossz színésznő szvsz :) )
Régebben én is fukarkodtam a 9-10-es pontszámok szórásával, azóta meg már majdnem a leggyakoribb értékek. Ez főleg az erőteljes klasszikusok felé fordulásnak köszönhető. Műfaj-, és stílusteremtő mesterműveket nem lehet kevesebbel megalázni. A mai filmek csak távolról jelenthetnek nekik. Nálam például 3-4 nézés után a TDK-nak már keményen kapaszkodnia kell a 8.5-ért :)
pepo: Rendben, semmi baj sincsen, akkor ezt is megbeszéltük:) Igen igazad van; az emberek nagy része ilyen, de mint láthatod, mindig akad kivétel, aki erősíti a szabályzatot:)
VVega: “Nálam például 3-4 nézés után a TDK-nak már keményen kapaszkodnia kell a 8.5-ért :)”
Ugye, ugye, ezért írtam a többszöri megtekintést egy kritikaírás előtt, ha az időnk engedi:)
“Ha az időnk engedi”
Ez bizony egy kulcsmondat. Hálistennek olyan tetemes filmográfia van már a világon, ami elérhető, é sajnos oly kevés az idő rá, hogy az embernek ritkán van ideje újranézni valamit. Én legalábbis az újabb filmek közül max akkor nézek már csak újra valamit, ha nagyon bejött és még megy moziban, vagy valami miatt nagyon nagy kedvet kapok hozzá. Gyerekként még nem volt meglepő, hogy egy héten háromszor megnéztem az aliens-t, vagy a terminator-t, vagy a volt egyszer egy vadnyugatot és a hasonló klasszikusokat. Ma már időhiány+bőség zavara miatt ezt nem tudnám megtenni.
Sajnos én sem, de ez főleg függ ugye az ember munkájától, életkörülményeitől is. A Nokiában melózva, napi 12 óra után már nem nagyon van életkedve az embernek:) Bár én megteszem, mivel ilyen vagyok, de nem vagyunk egyformák. Igazából nem kell 20* újranézni, de kétszer azért ajánlatos, persze szerintem, Erre igazán van ideje szvz mindenkinek! Ez sem kötelező, csak ha hezitálsz, hogy most milyen értékelést is adj neki, vagy nem vagy tisztában az érzéseiddel, akkor mehet még egy matiné:)
Na hát akkor ezt jól megvitattuk, de legalább kulturáltan el tudtunk beszélgetni egymással.:)
Jamesb: Ennek én is örülök, de bocsi, ha a blogodban történt ez. Igazából a “vita”(véleménynyilvánítás) nem minden esetben jelent negatívumot; a jelen helyzet is mutatja, hogy kulturált, emberi hangnemben is lehet eszmét cseréni, intelligens, felnőtt emberként, intelligens, felnőtt emberekkel:)
Annyi nézésre érdemes, remek film van a világon, hogy 3 élet is kevés lenne az összes megtekintésére. Ezért mostanában már csak az arra tényleg érdemeseket látom többször is. Sőt, esetenként még azokat sem. Néha csak 1-2 év múlva. Pedig régen…:)
VVega: Ne is mond:) Mondjuk ha összeszámolom, hogy én eddig mennyit láttam, hát kijönne egy jó nagy, szép kerek szám, egy-két nullával:D Ez evidens is, hogy ami örökzöld, vagy arra érdemes, azt többször is megtekinti az ember. Én mindig igyekszem időt fordítani arra, hogy ami valóban kult-klasszik, vagy már régebben láttam, akkor újranézzem, de mint mondtam; nálam kritikaírás előtt általában megvan az a tendencia(nem minden esetben!), hogy azért még egyszer megnézem. Ha DVD-n van meg a produktum, akkor nem nehéz, hogy mikor vegyem elő, viszont egy mozivetítés után már sanszosabb. persze erre is van alternatíva…:)
Hogy én mennyire irigyellek, azt el se tudom mondani… Remélem a közeljövőben itthon is el kezdik vetíteni a mozik, mert ezt vétek lenne lekalózkodnom…
Hát ja, ha rajtam múlna, biztosan lenne magyar bemutató.:)
Dante: Ha kalózkodásnál tartunk, akkor még olyan változat sincs. Szóval ebből DVD vásárlás lesz, mert azt hallottam, hogy nem tervezik az itthoni mozikban bemutatni a filmet.
RCSP: Nem kötözködésképpen kérdem, de kitől hallottad?
torrenten fent van a film?
Szerintem erre itt ne várj választ.
Nem az a kérdés szvsz, hogy fenn van-e torrenten, hanem, hogy lesz-e országos magyar premier. Miskolcon a Cinefest ugyanis a napokban már bevállalt egy vetítést (ráadásul Duncan Jonest is meghívták rá).