Dosszié: Danny Boyle
Mai Dossziénkban a neves brit rendező-forgatókönyvíró és producer, Danny Boyle következik, akit a szakma 2009-ben Oscar-díjjal tüntetett ki a Slumdog Millionaire című remekbe szabott alkotás rendezéséért (nagyon helyesen btw).
Danny Boyle barátunk 1956. október 20-án látta meg a napvilágot Radcliffe városában, Angliában. Ír felmenőkkel rendelkező munkásosztálybeli családba született és szigorú katolikus neveltetést kapott. Szülei mindig is azt szerették volna, ha fiukból pap lesz, így Boyle vallásos iskolába járt és lelkésznek készült.
14 éves korában került volna át egy papneveldébe, de végül a helyi pap beszélte le róla, mondván, hogy nem biztos, hogy az a pálya nekivaló lenne. Boyle anno a Times-nak adott egyik interjújában a következőképpen vélekedett a dologról: “A papoktól mentett meg, vagy a papokat mentette meg tőlem? Nem tudom, melyik igaz, de végül is hamarosan a színházzal és a drámával kezdtem foglalkozni.”
Színház és televízió
Emberünk elvégezte a walesi Bangor Egyetemet, majd a Joint Stock Theatre Company színháznál kezdett dolgozni, mielőtt 1982-ben a Royal Court Theatre-be került volna, ahol számos darabot rendezett.
1980-ban a BBC-nél dolgozott televíziós producerként, ahol később rendezett is (Arise And Go Now, Not Even God Is Wise Enough, Inspector Morse, Mr. Wroe’s Virgins, Vacuuming Completely Nude In Paradise).
Filmjei
A filmes pályán a Sekély sírhant című alkotásával mutatkozott be, amely óriási kritikai és kasszasiker lett (1995 legtöbb bevételt hozó brit filmje, és megkapta a londoni filmkritikusok legjobb elsőfilmes rendezői díját is). Ez a film vezetett el aztán az Irvine Welsh regényén alapuló Trainspotting-hoz, amely még nagyobb sikert aratott a mozilátogatók körében, és igen hamar kultfilmmé avanzsált. Számos szakértő vélekedik úgy, hogy ezen két filmnek köszönhető a brit mozi kilencvenes évekbeli újjáéledése (hát igen, van benne valami).
Boyle a Trainspotting után Los Angelesbe látogatott, és együttműködési lehetőségeket keresett számos nagy hollywoodi stúdióval. Ennek egyik eredménye lett az A Life Less Ordinary, amelyet részben ugyan britek pénzeltek, mégis elsősorban hollywoodi filmnek tekinthető.
Emberünk következő projektje a Thaiföldön forgatott The Beach című Alex Garland regény filmes adaptációja Leonardo DiCaprióval a főszerepben (Garlanddal később is együttműködött a 28 nappal később című posztapokaliptikus zombifilmben).
A Sunshine (2007) című sci-fi szintén Alex Garland regényén alapul, Boyle főszereplőnek a 28 nappal később sztárját, Cillian Murphyt kérte fel (aki amúgy egy baromi nagy tehetség, jegyzem meg zárójelben) .
Végül 2008-ban következett a rendező úr Trainspotting utáni második legnagyobb durrantása, a Slumdog Millionaire, egy nyomornegyedből származó olyan srác története, aki megnyeri a helyi Legyen Ön is Milliomost. A film óriási kasszasiker lett, és összesen nyolc Oscar-díjat zsebelt be (köztük a legjobb rendezését), és simán két vállra fektette a másik nagy esélyest, a Benjamin Buttont. Talán nem véletlenül: az Akadémia döntését ezúttal abszolút jogosnak éreztem, a Slumdog egyértelműen jobb film mint a Benjamin Button (mondom ezt úgy, hogy David Fincher az egyik all-time kedvenc rendezőm).
Következő projektek
Emberünk következő projektje a Ponte Tower című film egy fiatal csajról, aki az apartheid mozgalom végefelé a film címével azonos nevű dél-afrikai felhőkarcolóba költözik, majd hamarosan egy helyi drogbáró befolyása alá kerül.
Egy másik szintén előkészítés alatt álló projekt a Solomon Grundy című bizarr sztorijú film egy olyan kisgyermekről, aki mindössze 6 nap alatt tapasztal meg egy teljes életet (wtf?).
Rendezői védjegyek
-
Filmjeiben gyakran dolgozik együtt olyan színészekkel mint Ewan McGregor vagy Cillian Murphy
-
Számos Alex Garland regényt adaptált filmvászonra
-
Filmjei gyakran a sztori közepe-végefelé nyitnak, majd gyorsan visszaflesbekelnek az elejére
-
Előszeretettel használ elektronikus zenét a filmjeiben
-
Skócia mint főtéma: gyakran hivatkozik rá helyek, szereplők, színészek vagy sztorielemek formájában
-
Filmjeihez gyakran John Murphy komponál zenét
Érdekességek
-
Visszautasította az Alien franchise negyedik részének, az Alien: Resurrection-nek (1997) a rendezését, és helyette inkább egy kevésbé mainstream darabot, az A Life Less Ordinary-t választotta (saját bevallása szerint is otthonosabban mozog a kisebb kaliberű, független filmek világában mint a nagyköltségvetésű hollywoodi blockbusterek közt. Jellemző aranyköpése: “Imádom a Gladiátort, de jobban értek a kisebb filmekhez”.
-
Kedvenc filmje az Apokalipszis most (1979).
Kommentek
13 hozzászólás ehhez: “Dosszié: Danny Boyle” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Azért erősen túlzás volt, amit a Slumdoggal csináltak. Sajnos van néhány év, amikor felkpanak egy filmet, aztán még ha a fene fenét enne is, akkor sem lehetne legyőzni, mert már azért is mindneki rá szavaz. Ilyen volt anno a Titanic, vagy a Gyűrűk Ura 3, senki sem vitatta, hogy a filmek Oscart érnek, nade hogy minden érdemleges kategóriában azt érnek el, az nem gyengén furcsa. Főleg azért is, mert szerencsére tavayl is voltak nagyon jó filmek, enynire egyáltalán nem magaslott ki a Slumdog. Én a BBnak szurkoltam, bár azt elismerem, hogy szakmailag a Slumdog jobb film,, és a kritikámban is írtam, hogy zenében, vágásban, operatóri munkában nagyon megérdemli az Oscart. De hogy 8 jelölés?
Vagy kérdem én, hogy bár egy modern, a valóságtól nagyon messze álló meséről van szó, akkor sem zavart senki mondjuk dev Patel tökéletesen kifejezéstelen, mi több, hihetetlenül bamba feje, úgy a játékidő felében, amikor a vásznon volt? Mert az minden volt, csak nem színészet. ha egy szerencsétlen dwon kóros beültetsz, kb hasonlóan értelmes fejeket tudott volna vágni néha.
A másik, ami nekem nagyon sokat vett el a dologból, hogy erősen irritáló volt, hogy a srácnak mindig pont volt egy olyan élménye, amiből pont tudta a választ.
8 díjat akartam írni, nem jelölést. :)
pepo: Egyetértek veled! Számomra is kissé túlzásba eső volt ez a 8 Oscar, de ahogyan te is írtad, olyan 3-4 aranyszobrocskát tartanék én is reálisnak. Boyle rendezői géniuszát nem vonom kétségbe, mint ahogyan a film erényeit sem, de ez azért túlzás, pontosan, ahogyan anno ezt a nagyon feledhető Titanic esetében eljátszották; 11Oscar-díj?! Szánalmas…
A Gyűrűk Urát azért ne bántsuk: ezen esetben valóban rászolgált a film a majd egy tucatnyi Oscarra, de szvsz ezzel sok kritikus egyetért! Kimagasló műalkotás, lehengerlően additív és professzionális adaptációja Tolkien kultikus fantasy univerzumának.
Bár én úgy gondolom, hogy ezek fényében akkor a Ben Hur vagy az Elfújta a szél-de említhetném a Casablancát i-, 15 Oscar-t ér, de mai szemmel más a rálátásunk az akkori filmekre.
Én is a BB-nak drukkoltam, de azt azért nem mondnám, hogy szakmailag jobb film lenne a Slumdog. Mjad ha james kiteszi a BB kritikámat, akkor elolvashatjátok, hogy belőlem milyen impressziókat váltott ki a film. Nagyon nívós volt a felhozatal az idei Oscar-gálán, de a BB megérdemelte volna a legjobb a film díját, mint ahogyan Rourke is a Legjobb férfi színésznek járót.
Érdekes ítéletek születtek, de nem mi döntünk. De nem is ez a lényeg, hanem hogy kinek mennyire tetszenek ezen alkotások. Ha te XP Oscarra tartod, akkor annyit is ér:) A személyes megbecsülés is nagyon fontos, sőt.
Hát igen, ezen el lehetne vitázni, hogy most akkor a Slumdog vagy a BB a jobb film. Lehet, hogy a 8 Oscar túlzás, de szerintem pl. a forgatókönyv, rendezés, vágás, operatőri munka kötelező volt.
“bár azt elismerem, hogy szakmailag a Slumdog jobb film”
Pont szakmailag/technikailag nem jobb szvsz. A smink, kosztüm, hangkeverés, vágás, vizuális effekt jelölés és/vagy díj jogosan ment a BB-nek.
Fincher vérprofi hangulat- és feszültségteremtő mester (a legjobb rendező a maga műfajában), az a film nem az ő képességein csúszott el nálam, hanem magán a szkripten, illetve azon, ahogyan abból Fincher egy elnyújtott romantikus eposzt próbált kihozni.
“dev Patel tökéletesen kifejezéstelen, mi több, hihetetlenül bamba feje, úgy a játékidő felében, amikor a vásznon volt? Mert az minden volt, csak nem színészet”
Ezért nem kapott még csak jelölést sem.:) De nem is ettől jó film a Slumdog.
“Érdekes ítéletek születtek, de nem mi döntünk. De nem is ez a lényeg, hanem hogy kinek mennyire tetszenek ezen alkotások. Ha te XP Oscarra tartod, akkor annyit is ér:) A személyes megbecsülés is nagyon fontos, sőt.”
Ott a pont. Felesleges ezen az oscaros dolgon vitázni - ha neked bejön egy film, akkor úgyis az általa kapott élmény számít, és tökmindegy, hogy a becses akadémia mennyire is méltóztatta értékelni.:)
Spike: én ettet írtem rulla: http://filmuniverzum.avpuniverzum.hu/?p=1729 (egy kis önreklám)
Persze második megtekintés után már nem született volna ilyen (kicsit csöpögős), és elragadott írás, jobban láttama film hibáit is, de akkor sem tudott úgy magával ragadni, mint a Slumdog.
GYU-át, nem bántom igazán csak megjegyzéseket teszek, mert rajongók hadával kéne szembenéznem. a regényeket nem olvastam, így nem tudom megmondani, milyen professzionális. Nem vagyok egy nagy fantasy rajongó (persze van olyan amit szeretek), elismerem, hogy van sok erénye a GYU-nak, de az sem ért néhány szobornál többet. Konkrétan az első filmen majdnem bealudtam, nem tudott áthatni a dolog egyáltalán. Ezeknek a Hobbitoknak meg amúgyis tenyérbemászó egyéniségük van. a második rész már jó volt, bár nekem az sem volt igazán maradandó, persze igényes és profi alkotás az kétségtelen. A harmadik rész volt nekem a legjobb, azt már élveztem is…egy bizonyos pontig. Mert a végén (már bocsánat) a két hobbit viszonyában már nem igaz barátságot, hanem túljátszott, giccses, erős homi beütést véltem felfedezni, konkrétan nem lepődtem volna meg, ha Samu lekapja Frodót a nagy izgalomban. Az a rettenetesen unalmas fél óra a végére pedig nagyon nem kellett volna már. Szóval nekem csak ennyit tudott adni a GYU-a. :)
Természetesen a személyes megbecsülés a fonots addig a pontig, amikor nem hallom az aúgy filmekhez tökre nem értő, Trafó 2-re izguló egyénektől, hogy “hűű, hallottál már erről a gettó Milliomosról? nyóc oszkát nyert vagy mit. Meg kéne nézni!” két nap múlva”Hát, azé a Trafó 2 jobb vót”….szal csak azért idegesít, hogy mindnkei nagyon felfigyelt a filmre, mert kapott 8 szobrot, míg mondjuk egy Milkre nem figyelt fel szinte senki, csak aki jártas a témában.
Forgatókönyvre nem adtam volna neki, és a legjobb film díját semmiképp nem ítéltem volna oda. A többit megtarthatja. :)
“míg mondjuk egy Milkre nem figyelt fel szinte senki”
Azért a Milk is megkapta a maga két oscarját, de értem mire akarsz kilyukadni..:)
Egyébként én spec. az Akadémia helyében Rourke-nak adtam volna a legjobb színésznek járó szobrocskát, akármennyire is bírom Sean Pennt. De hát ilyen ez, télleg nem mi döntünk.:)
peppo: Szuper kis írás lett; azért örülök, hogy téged is elvarázsolt a film:)
Az első benyomás nagyon fontos, de te azt írtad, hogy ma már nem így látod… Szóval akkor 1; vagy elhamarkodottan írtál kritikát róla, vagy 2; nem az őszinte impresszióidat tükrözik a soraid, ha értesz. Ilyet nem szabad leírni, hogy XY megtekintés után már így látom, szvsz. Ezért hangoztatom mindig, főleg fiatalabb kritikaíróknak, hogy amikor megtekintünk egy filmet, főleg egy olyat, amely mondjuk régebbi, és megszereztük DVD-n, ne csak egyszer tekintsük meg, hanem annyiszor, amennyiszer úgy érezzük, hogy a film első megtekintésekor kialakult érzelmek nem csitulnak, és nyugodt, tiszta szívvel tudunk írni róla; megért bennünk a film, és ennek tudatában értekezzünk róla, gondolkozzunk el rajta, és ne ítéljünk elhamarkodottan. Én első megnézésre olyan 8/10-et adtam volna a BB-ra; egy kicsit csalódtam, de napokig értelmeztem, hogy Fincher mit akart üzenni nekünk, próbáltam rájönni a latens szimbolikára, és mikor összeállt a kép, már megkapta tőlem a …-de majd meglátjátok:)
Ne érts félre: nagyon jók a kritikáid, de az őszinteségedet kell visszatükrözniük, nem pedig a felkorbácsolt, hirtelen kitörő érzelmeidet. Amit leírsz, ahhoz szerintem tartani is kell magadat, és nem visszakozhatsz. Én így látom, és csak jótanács, de teljesen segítő szándékkal.
Ami a GYU-t illeti: nos, én olvastam Tolkien művét, és ez egy olyan saga, amit úgy kell megtekintened, ha olvastad az alapjául szolgáló regényeket is. Én is a Király visszatért említettem meg, de szvsz az első két rész is megérdemelten kapott Oscar-t; smink, jelmez, betétdal!!, stb. Valljuk be, ez evidens is volt ezen kategóriákban. Enya és Lennox: Forever! Akkor már inkább ez az opus érdemelte meg, hogy honorálják ennyi aranyszobrocskával, mint a Titanic, anno…
De természetesen megértem, hogy ezek a Te érzéseid, és maximálisan tolerálom is. Nem vagyunk egyformák-ezért vagyunk emberek. A kritikaírás, vagy a véleményed leírása pedig mindig olyan pont lesz, ahol egyetértés(kollektíve) sosem lesz. Nézetek ütköznek nézetekkel, érzések érzésekkel. Ezt el kell fogadnia mindenkinek, de a fontos az, hogy Neked hogy tetszett, és hogy toleráljuk a másik emberke véleményét is, még ha az szöges ellentéte is a miénknek:)
A Milk esetében én is értettem, hogy mire szerettél volna célozni, de így igaz: nem mi döntünk, legalábbis globális szinten nem. De ez nem is annyira fontos, valljuk be:)
“Szóval akkor 1; vagy elhamarkodottan írtál kritikát róla, vagy 2; nem az őszinte impresszióidat tükrözik a soraid, ha értesz. Ilyet nem szabad leírni, hogy XY megtekintés után már így látom, szvsz.”
Itt maximum az lehetséges, hogy elhamarkodottan írtam. Egyébként nem értek veled egyet ilyet téren, vagy legalábbis nem teljesen. Biztosan van olyan film, ami benned is csak sokadik megnézésre érett meg annyira, hogy értékelni tudd, vagy ilyesmi. Nahmost akkor csak ezután írhatsz róla, amikor már mondjuk ötödjére láttad?
És nem elfelejtendő, hogy ezek szubjektív vélemények, nem hivatalos lapokba írt, szakmai kritikák, így a szubjektivitásuk miatt megtartom magamnak azt a jogot, hogy a véleményem változhasson egy filmről. Általában jól megítélem a látottakat első megtekintés után is, pl. az írt írásaim közül ez a kisebb véleményváltozás talán egyedül a BB-ra jellemző ritka kivétel. És természetesen azt kell leírjam, amit őszintén gondolok, és a megtekintése után, őszintén ezeket gondoltam. Azt nem írtam bele a kritikába, hogy nem láttam többször, de az olvasó szempontjából ez nem is lényeg. csak az a fontos, hogy látta, hogy mennyire elvarázsolt ez a film.
“Ne érts félre: nagyon jók a kritikáid, de az őszinteségedet kell visszatükrözniük, nem pedig a felkorbácsolt, hirtelen kitörő érzelmeidet. Amit leírsz, ahhoz szerintem tartani is kell magadat, és nem visszakozhatsz. Én így látom, és csak jótanács, de teljesen segítő szándékkal.”
Ez a hozzáállás az én szememben egy pici csökönyös magacsságot tükröz. Legalábbis az életben, mindig is utáltam azokat az embereket, akik eleinte alkottak valamiről egy véleményt, aztán később, hiába látszott már rajtuk, hogy másképp gondolják, csakazértis, görcsösen ragaszkodtak ahhoz, amit korábban kijelentettek. Szerintem fontos dolog, hogy ha változik a véleményünk, tudjunk változtatni rajta és merjük bevallani. Tudom, itt te nem teljesen erről beszéltél, hanem arról, hogy többszöri megtekintés után alkossunk véleményt, és utána nem jó dolog már változtatni rajta. Ez így igaz is, ezzel így egyet is értek, de a sokszori megtekintés feltételei nem mindig adottak, és időm sincs rá…szóval szerintem, figyelembe véve ezeket a feltételeket, nem baj az, ha esetleg később máshogy látok egy filmet (azért még mindig nuansznyi dolgokról van szó, nem arról, hogy már nem is tetszik a film vagy valami…az írás pillanatban simán rányomtam volna a 100%-ot a BB-re, most nem kapna “csak” 85-öt).
Szerintem nem teljesen értettél meg, de semmi baj sincsen. Nem csak azt írtam, hogy többször nézzük meg a filmet, hanem azt is, hogy érlelődjön bennünk, akár egyszeri megnézés után is. Számomra mindegy, hogy hivatalos lapokba írt szakmai kritikák, vagy egy egyszerű blogba írt értekezések; én is írok egy magazinba, mégis ugyan azt írom oda is, mint a blogomba. Értem, hogy mire szerettél volna célozni, de az érzéseidet és az őszinteségedet mindenkor meg kell tartanod, bárhová is írsz. Ilyen esetben az írás fogalmazásmódja lehet más, stb.
Ez a csökönyös makacsság mondjuk nem esett olyan jól, mivel ez tőlem nagyon távol áll, de a “mindig is utáltam azokat az embereket” idézet is kissé erős volt. Persze nem veszem magamra, de azért szvsz én nem írtam ilyet, és messze nem olyan ember vagyok, aki visszakozik.
No mindegy, felesleges ezen vitázni; igazad van:)
Nem vita ez, csupán véleménynyilvánítás. Én csak azt mondtam, hogy semmi rossz nincs abban, hogy ha változik az ember véleménye és ennek hangot is ad. Persze abban teljesen igazad van, hogy ha már megért benned a dolog, és utána is változtatgatsz, az eleve nem vet jó fényt rád nézve. bennem nem ért meg a BB még akkora, még vitt a hév. :)
Nem lennék tolakodó, ha megkérdezem, melyik lapban publikálsz? hátha kiderül, hogy régóta olvasom már az írásaidat. :)
pepo: Rendben, akkor kinyilvánítom a véleményemet: semmi baj, megbeszéltük:)
Oh, semmi nagy újságra ne gondolj. Úgy értem jó kis magazin, de sajnos nyomtatott sajtóban nem jelenik meg. A címe FilmMagazin, és a http://film.virtus.hu/index.php?id=startpage oldalról tölthető. PDF. fájlformátumú az újság, szóval szükségeltetik hozzá Adobre Reader. Töltsd le, ha van kedved, Spike néven írok oda is:)
Hát, akkor mégsem vagyok rendszeres olvasód. :) Mindenesetre elmentettem a könyvjelzők közé.
Valahogy éreztem, hogy így lesz, de azért köszi! Amúgy ezen oldalon is megtalálod majd az összes írásomat, Spike név alatt(minő meglepetés:D), jamesb-nek hála. Ugyan azok vannak itt is, mint a magazinban, nagyrészt.