Archívum: 2009. január
Filmmánia: Nick and Norah’s Infinite Playlist
Hosszúra nyúló buli, felemásan induló románc és indie feeling New York utcáin… Nick and Norah’s Infinite Playlist kritika.
Nick and Norah’s Infinite Playlist (2008)
“The world’s been broken into pieces
and it’s everybody’s job to find them
and put them back together again.”
Ki a rendező: A New York-i születésű fiatal független filmes, Peter Sollett, akinek rövid filmográfiájában mindössze egy rövidfilm (Five Feet High and Rising) és egy romantikus dráma (Raising Victor Vargas) található.
Ki játszik benne: Michael Cera, aki a Superbad-ből és a Junóból lehet ismerős a filmkedvelő közönség számára. Mellette a számomra eddig ismeretlen Kat Dennings-et köszönthetjük (de még hogy), ő korábban a meglepően jól sikerült 40 éves szűzben Carrell szíve választottjának lányát alakította (mellékesen jegyezném meg, hogy azóta is ez az Apatow-brigád legjobb filmje). Mellettük feltűnik még Alexis Dziena (a Bolondok aranyában Gemma Honeycutt-ként brillírozott mint azon produkció kábé egyetlen pozitívuma), de cameózik még egyet Sandusky a Tropic Thunder-ből és jómaga a film forgatókönyvírója is.
Mi a sztori: Csaj kidobja a csávót, majd még jobban összetöri a szívét, amikor kiderül, hogy egy másik sráccal kavar. Innen indul a sztori, mely egyetlen őrült éjszaka alatt játszódik, és melyből kiderül, hogy hová vezet a fehér nyúl, mi az a Tikkun olam, milyen érzés részegen flangálni Manhattan-ben, hol van Fluffy, szétesik-e a sárga Yugo, hogy néz ki Jézus élőben, milyen a Jimi Hendrix által épített Electric Lady stúdió belülről, na és persze, hogy minden csalódás csak addig tart, amíg előbb-utóbb újra szerelmes nem leszel valaki másba…
Értékelés: Nos emberek, azt kell mondjam, hogy ez a többé-kevésbé pontosan kiporciózott másfél óra határozottan kellemesen esett. A Nick and Norah ugyanis egy újabb kiváló indie movie a Slumdog Millionaire után - a különbség mindössze annyi, hogy itt aztán nincsen se mesterségesen generált hype, se heveny izomrángást okozó vírusmarketing, se nagynevű rendező tekintélyes produkciókkal a háta mögött, se “A” kategóriás hollywoodi celebekkel megtámogatott sikerstáb. Semmi ilyesmi, csak egy jó forgatókönyv, ügyesen megírt sztorit átlengő indie feeling és egy bűbáj Kat Dennings Salvatorés kabátkában. Tovább»
Újabb Dead Snow cuccok
Na hát akkor íme egy adag klip a Dead Snow-hoz, előtte viszont még gyorsan három poszter.
A Sundance-es traileren egyszer már lehidaltam, de azért emberek, ez se semmi! Benzin mint innovatív gyógykezelési módozat, nággyon komoly…:) 18 éven felülieknek katt a lejátszáshoz!
Zombi úr be óhajt törni a picike házikóba.
Vagy itt van például ez: finom ropogós előzetes, amit a norvégok kapnak. Nyamm, mikor jön már ki DVD-n?
Ha nem jő az édes álom - Ink
Khm, akkor ezt így most hogy? Tisztára mint anno a Zuhanás előzetese: arra ugyan nem jössz rá, hogy mi a fenéről fog szólni, viszont tele van gyönyörű és elborult képekkel (David Cronenberg tátott szájjal bámul).
Az IMDb-n annyit sikerült kibányásznom a szinopszisból, hogy van valami 8 éves kiscsaj, akit beszippant az álomvilág, egészen pontosan egy Ink nevezetű jóember (wtf?).
Asszongya: “allegorical story of good and evil” - hát allegórikus, az biztos…;)
Oscar 2009: Megvannak a hivatalos jelöltek
Megvannak végre az idei 81. Oscar-gála hivatalos jelöltjei. A legtöbb jelölést a Benjamin Button kapta, összesen 13-at. A többi között van papírforma jócskán, de meglepetés is (lásd tippek és megjegyzések az egyes kategóriák alatt).
Legjobb film
The Curious Case of Benjamin Button
Frost/Nixon
Milk
The Reader
Slumdog Millionaire
Benjamin Button vagy Slumdog Millionaire, nem kérdés. Sőt ha már 13 jelöléssel dobták meg, akkor inkább a Benjamin esélyesebb (annak ellenére is, hogy a Slumdog-ot jobb filmnek tartom).
Legjobb rendező
Danny Boyle - Slumdog Millionaire
Stephen Daldry - The Reader
Clint Eastwood - Changeling
David Fincher - The Curious Case of Benjamin Button
Ron Howard - Frost/Nixon
Dettó mint az előző.
Legjobb színész
Richard Jenkins - The Visitor
Frank Langella - Frost/Nixon
Sean Penn - Milk
Brad Pitt - The Curious Case of Benjamin Button
Mickey Rourke - The Wrestler
Na erre nem számítottam, hogy Richard Jenkinst jelölik, de nagyon örülök neki, és abszolút megérdemli. Szívem szerint viszont Mickey Rourke-nak drukkolok. Egyébként itt jegyezném meg, hogy szégyen-gyalázat, hogy Darren Aronofsky filmjét csak ebben az egy kategóriában jelölték (legalább még egy legjobb rendezés, forgatókönyv, betétdal/filmzene mehetett volna mellé). Tovább»
Jön a Goodbye Solo!
Pont a napokban említettem az Anvil kapcsán a Goodbye Solo-t mint olyan tipikus low budget indie gyöngyszemet, melynek pénzügyi támogatás és marketing hiányában nemigen van esélye a mozivászonig eljutni, erre mit ad isten, kinyitom ma az RSS-olvasómat, és mit látok: Ramin Bahrani produkciója talált magának forgalmazót (Roadside Attractions), és 2009. március 27-én be is mutatják a filmet Amerikában. Yikes!
Ennek örömére érkezik is egy poszter, meg jópár kép és videó a film hivatalos oldalán. Érdemes csekkolni őket, még így utólag is mosolyogva néztem végig, ahogyan az itt debütáló Souleymane Sy Savane osztotta az észt a drágalátos jóembernek.:)
Sztori: Észak-Karolinában egy kisvárosban, Winston-Salem-ben egy 70 körüli makacs öregúr, William ezer dollárért felbérel egy fiatal szenegáli taxist, hogy legyen a személyes sofőrje néhány napig, majd két hét múlva szállítmányozza fel egy közeli hegy tetejére, ahonnan le szándékszik ugrani. Morbid egy ötlet, mégis - vagy talán pont ezért - a hátralévő néhány napban az életvidám és nagydumás Solo, illetve a magának való, múltbéli titkot rejtegető, szótlan vénember között különös barátság szövődik.
Trailer hamarosan érkezik, részletes kritika itt.