Archívum: 2008. november
Filmmánia: Quantum of Solace (A Quantum csendje)
Bond visszatér. De minek… Quantum of Solace kritika.
Quantum of Solace (2008)
“James Bond: How long have I got?
Felix Leiter: Thirty seconds.
James Bond: That doesn’t give us a lot of time…”
Ki a rendező: A német származású Marc Forster-nek jutott ezúttal a megtisztelő feladat, hogy folytassa a Martin Campbell által már kétszer is feltámasztott franchise-t (azért kétszer, mert nemcsak Daniel Craig, hanem Pierce Brosnan bemutatkozását is ő dirigálta - nem is akárhogyan). Szóval Forster-nek fel lett adva a lecke rendesen - arról nem is beszélve, hogy Campbell-től eltérően ő nem igazán akciófilmekre, hanem inkább drámákra specializálódott (lásd Szörnyek keringője; Én, Pán Péter; Papírsárkányok), bár tény, hogy rendezett vígjátékot (Felforgatókönyv) és csavaros thrillert (Maradj) is.
Ki játszik benne: Daniel Craig, aki immár másodjára váltja a kiöregedett Brosnan-t. Az M-et alakító Judy Dench, illetve a Casino Royale-ban megismert Felix Leiter alias Jeffrey Wright szintén visszatér (utóbbi a Broken Flowers óta nagy kedvencem). A rosszfiú ezúttal Mathieu Amalric (legutóbb a kiváló Szkafander és a pillangó-ban láttam), a két Bond-csaj pedig Olga Kurylenko és Gemma Arterton.
Mi a sztori: A Quantum of Solace ott folytatódik, ahol az előző film, a Casino Royale abbamaradt. Bond rájön, hogy a csaját egy mindent behálózó, nemzetközi bűnszövetkezet zsarolta, és a nyomok egy bizonyos Dominic Greene-hez vezetnek, akinek a célja nem kevesebb mint megszerezni egy dél-amerikai ország teljes vízkészletét, és egy tábornokkal megbuktatni az éppen hatalmon lévő rezsimet. Bond-nak a személyes érintettség súlya mellett kell megakadályoznia egy újabb nemzetközi konfliktus kirobbanását…
Értékelés: Hát igen, valószínűleg nem vagyok teljesen normális: fanatikus filmrajongó lévén képes voltam átmászni fél Pesten, csak hogy feliratosan nézhessem meg a premier előtti vetítést éjfélkor… :) Vajon megérte? Mindjárt kiderül! Tovább»
Filmmánia: In The Mood For Love (Szerelemre hangolva)
Utánozhatatlanul egyedi hangulatú darab az igényes romantikus filmek kedvelőinek… Szerelemre hangolva kritika.
Fa yeung nin wa (2000)
“It is a restless moment.
She has kept her head lowered…
to give him a chance to come closer.
But he could not, for lack of courage.
She turns and walks away.”
Ki a rendező: Wong Kar-Wai, a shanghai születésű direktor, aki erős vizualitású, stilizált, már-már expresszionista kifejezésmódú filmjeivel vált ismertté. Egyedi hangulatú műremekeinek köszönhetően hamar nemzetközi elismerésre tett szert, és tavaly végre elkészíthette első angol nyelvű produkcióját, a My Blueberry Nights-ot olyan nevekkel mint Jude Law, Natalie Portman, Rachel Weisz vagy Norah Jones. Ezen utóbbi filmen kívül olyan produkciókat köszönhetünk még neki mint a Vadító szép napok, a Csungking expressz, az Édes2kettes, a 2046 vagy az Eros.
Ki játszik benne: Az ázsiai filmek két nagy sztárja, akiket a hongkongi direktor előszeretettel szerepeltet filmjeiben. A férfi főszereplő, Tony Leung a nemzetközi közönség számára a Szigorúan piszkos ügyek, a Hős és az Ellenséges vágyak című filmekből lehet ismerős, míg filmbéli partnere, Maggie Cheung a Rendőrsztori, a Vadító szép napok és Az utolsó éjszaka Hong Kong-ban című daraboknak köszönhetően vált ismertté.
Mi a sztori: Hong Kong, 1962. Chow Mo-Wan, egy helyi újság szerkesztője új bérházba költözik feleségével. Ugyanazon a napon, meglepő módon, a titkárnőként dolgozó Su Li-zhen szintén éppen ekkor költözik be az épületbe vezető beosztású férjével egyetemben. Házastársaik távollétében Chow és Su Li-zhen hamar összebarátkozik, és egyre több időt kezd tölteni egymás társaságában. Nem sokkal később kiderül, hogy mindkettőjüket csalja a partnere (na vajon kit kivel?). Érzelmileg sérülten és kiszolgáltatottan a két magányos ember barátsága szorosabbá válik, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban elvből és hűtlen házastársaik elleni dacból megfogadják, hogy kapcsolatuk a barátság határát semmiképpen nem lépheti át - nem fognak olyan erkölcstelenekké válni mint ők. Ezt azonban nem is olyan egyszerű betartani… Tovább»
The Broken - mindfuck a javából
Wow, na akkor a Martyrs mellé még egy gyönyörű szösszenet a parafilmek kedvelőinek!
Szóval volt egyszer egy Sean Ellis nevezetű brit úriember, aki a 2004-es Oscarra jelölt rövidfilmje (Cashback, két évvel később egész estés film is készült belőle) után úgy döntött, hogy beszáll a kihalófélben lévő, klasszikus pszichothriller bizniszbe (mely műfaj köztudottan nem az olcsó ijesztgetésre vagy vérgőzös jelenetekre épül mint a mostani amcsi “horrrorok” többsége, hanem lassú, kimért tempóban adagolja a feszültséget, és lassan, mondom l-a-s-s-a-n húzza az idegeidet - a Temetetlen múlt volt az utolsó ilyen emlékezetes idegtépően fosatós thriller, ami Hollywoodból kijött). És mit ad isten, az alábbi előzetes alapján Ellis barátunk nem is döntött rosszul!
A sztori szerint Gina a fiatal csajszi London utcáin egyik nap saját magát pillantja meg (wtf?), amint éppen autóval tovahajt. Nosza, az érthető kiváncsiságtól vezérelve saját maga után ered, azonban a dolgok váratlanul hátborzongató és rejtélyes fordulatot vesznek, amint a valóság és a képzelet egyre inkább összecsúszik főhős csajszink (Lena Headey a 300-ból) fejében…
Na ez aztán a mindfuck a javából! :) Értem már, hogy miért írta az imdb-n az egyik kommentelő, hogy olyan ez a film, mintha Stanley Kubrick, Alfred Hitchcock és David Lynch összeállt volna egy közös stílusgyakorlatra. A Ragyogás, a Rosemary gyermeke, a Psycho, az eredeti Testrablók és Edgar Allen Poe rajongóinak? D’oh, engem megvettek kilóra!
Bemutató még idén a ködös Albionban és a tengerentúlon.
Újabb brutál trailer a Martyrs-nak
Na ez nekem kimaradt anno, viszont elborult horrorfanként mindenképpen fel kell posztolnom ide. Korábban már volt két teaser meg egy trailer, amin lehidaltam, de ez most valami egészen más.
A Martyrs európai premierjének dátumát kerestem a minap az imdb-n, amikor valahogy eljutottam a hivatalos oldalra, és összefutottam az alábbi szösszenettel.
Súlyos lesz ez, emberek, nagyon súlyos! A trailer alapján nemcsak egy egyszerű gore filmnek nézünk elébe, hanem egy meglehetősen brutális pszichoterrornak is (nagyon helyesen egyébként - pont mint az À l’intérieur-nél vagy a Magasfeszültségnél, ami szintén nem elsősorban a gore miatt ütött!).
Nagyon várom már ezt a filmet, és remélem, hogy a végeredmény is ugyanilyen bejövős lesz mint a fenti trailer (ellentétben például a Vinyan-nal, amit viszont jól beszívtam, de ez már más tészta).