Filmmánia: The Dark Knight (A sötét lovag)

Nolan megcsinálta a lehetetlent, és immár végérvényesen is bekerült a legnagyobb hollywoodi rendezők pantheonjába… The Dark Knight kritika.

Megjegyzés: a kritika spoilermentes, bárki elolvashatja, aki nem látta a filmet, viszont a kommentekben - a többiek érdekében - tegyétek ki lécci a spoiler figyelmeztetést, amennyiben az szükséges! Előre is köszi!

The Dark Knight (2008)

“Why So Serious?”

The Dark Knight

Ki a rendező: Christopher Nolan, aki a Memento, A tökéletes trükk, a Batman: Kezdődik és A sötét lovag után hivatalosan is Hollywood egyik legünnepeltebb rendezője lett. Itt jegyezném meg gyorsan, hogy a producerek joggal dörzsölhetik a tenyerüket, hogy a tehetséges direktorra bízták a második felvonást, mivel a TDK már a nyitóhétvégén visszahozott laza 158 millát a 185 milliós összköltségből, ezzel pedig a produkció simán lealázta a Pókember 3. box office teljesítményét, és all-time rekordot döntött, szóval Nolan egy életre bebiztosította magát Hollywoodban.

Emberünk egyébként már most figyelemreméltó karriert futott be, és kiváló példát mutat arra, hogy egy fiatal és tehetséges rendező miként lavírozhat át a független filmek világából a mainstreambe, anélkül, hogy feláldozná saját személyiségét és egyéni stílusát a producerek által sulykolt profitszerzés mindenáron oltárán.

Ki játszik benne: A Batman Begins-hez hasonlóan itt is impozáns színészgárdát kapunk olyan nevekkel mint Christian Bale, Heath Ledger, Aaron Eckhart, Michael Caine, Maggie Gyllenhaal, Gary Oldman, Morgan Freeman, Cillian Murphy és Eric Roberts.

Mi a sztori: Bruce Wayne illetve denevérember alteregója továbbra is folytatja harcát Gothamben a bűn és korrupció ellen, miközben immár Gordon rendőrhadnagy és az újonnan kinevezett főügyész, Harvey Dent is folyamatosan segítségére van. A rend fenntartása azonban egyre nehézkesebbé válik, amikor felbukkan a metropolisz utcáin egy különösen veszélyes és rejtélyes bűnőző, aki egyszerűen csak Jokernek nevezi magát, és káosz kirobbantásával akarja átvenni a hatalmat a város felett. Batman tudja, hogy meg kell állítania az őrültet, a helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű, mivel Joker lépései teljes mértékben kiszámíthatatlanok.

The Dark Knight

Értékelés: Nos emberek, ha jól látom, akkor ma augusztus 7-e van - fogalmam sincs, mit fog hozni az elkövetkezendő négy hónap, azt viszont bizton állíthatom, hogy ma hajnalban az év eddigi legjobb filmjét tekintettem meg! Legalábbis ahogy próbálom feleleveníteni az idén bemutatott produkciókat, egyik sem nyújtott akkora élményt mint ez. Persze sejtettem, hogy nem lesz piskóta (sőt paráztam is rendesen, hogy a várakozás ki fogja nyírni a filmélményt), de álmomban nem gondoltam volna, hogy az összhatás ennyire kegyetlenül ütni fog!

Ez egyszerűen kész, még most se találok rá szavakat! Vége lett a filmnek, én meg csak bámultam magam elé állal leesve, miközben a hosszú stáblista lomhán pergett a vásznon. Olyannyira durván beütött az egész, hogy úgy tántorogtam ki a moziteremből mint akit fejbekólintottak (mikor hajnali fél négykor battyogtam hazafelé, még akkor is a TDK járt az eszemben).

Általában megtévesztőnek tartom a mesterségesen generált hype-ot, és sokszor csalódok is miatta (ekkor mindenféle kolbászolás nélkül ki is pingálom ide a Filmhírekre, még akkor is, ha tökegyedül vagyok a véleményemmel), de ezúttal el kell ismernem, teljesen jogos volt A sötét lovag körüli felhajtás. Higgyétek el, ezt a mestermunkát minden filmrajongónak látnia kell!

The Dark Knight

Heath Ledger. Oké, szóval az a helyzet, hogy teljesen felesleges Bale, Caine, Freeman, Eckhart, Oldman vagy Gyllenhaal közül bárkit is kiemelnem (annak ellenére, hogy mindegyikük zseniális volt), a TDK ugyanis egyértelműen Ledger filmje. Szavakkal leírni egyszerűen lehetetlen, amit ez a pasas Joker szerepében művelt. Szerepében? Már eleve rossz ez a megfogalmazás: olyannyira durván eggyé vált a karakterével, hogy nem Ledgert mint színészt láttam a vásznon, hanem egy totálisan bekattant, őrült pszichopatát, akitől szó szerint kirázott a hideg (van egy jelenet a filmben, amikor egy videofelvételen szerepel a csávó, na azon szabályosan lehidaltam). Teljesen kész: olyan szinten brutálerős alakítást nyújtott, hogy ezek után minimum Oscar-jelölést várok az Akadémiától.

Hallottam korábban pár olyan extrém véleményt, miszerint csak a Ledger halála iránti tiszteletből isteníti mindenki a színész alakítását, és a film iránti érdeklődés is csak ennek köszönhető. Nos akkor ezt itt és most, mindenki előtt kategorikusan cáfolom: ha Ledger ma itt lenne köztünk, akkor is ugyanúgy biztos lennék benne, hogy ebből minimum Oscar jelölés lesz. Sőt igaza van a Rolling Stone kritikusának: az lenne az igazán korrekt, ha posztumusz Oscarral tüntetnék ki Ledgert - ha lesz ilyen online petíció a jövőben, tuti alá fogom írni.

The Dark Knight

Azért el bírom képzelni, hogy Ledger milyen nyomás alatt dolgozhatott a forgatás során: tudhatta, hogy karrierje legnagyobb kihívása előtt áll, alapból hátrányból fog indulni, és mindenki egy olyan színészistennel fogja összehasonlítani mint Jack Nicholson. És mégis - egyszerűen hihetetlen - de Ledger megcsinálta: sőt, nagy szó, de így utólag azt kell mondjam, hogy még Nicholson alakításán is túltett (állítom ezt úgy, hogy ez utóbbi úriember egyik kedvenc színészem, és egészen ma hajnalig a ‘89-es Joker figurát tartottam a Batman franchise legjobb főgonoszának).

Ledger mindenféle lájtos, feszültséget oldó humorforrást kigyomlált a karakterből, és egy olyan elmebeteg, bomlott személyiséget rakott össze, hogy néhány jelenetben konkréten a frászt hozta rám (pedig korántsem vagyok egy ijedős alkat). Őrült, nem normális, pszichotikus, elmebeteg, önkontrollra képtelen - ezen jellemzők kavarogtak a fejemben, miközben Jokert figyeltem a vásznon. Az a vigyor, az a grimasz, az a kiszámíthatatlanság, az a holt tekintet (jézusom, még most visszagondolva is borsózik tőle a hátam, brr). Ledger karrierjének csúcsa ez az alakítás: az elérhető maximumot hozta ki a karakterből, egyszerűen képtelenség lett volna ennél tovább fokozni Joker figuráját. Isten nyugosztalja Heath Ledgert odafenn, egy életre szóló emlékkel ajándékozta meg a világ filmrajongóit!

The Dark Knight

A másik, amitől nagyon durván lehidaltam, az a látvány és a hangzás. Most komolyan, nem is emlékszem, mikor láttam utoljára technikailag ennyire tökéletes filmet. Lehet, hogy csak én ültem jó helyen (közép-közép a Corvin mozi Korda termében), de valami hihetetlenül brutálisan szólt az 5.1-es keverés (volt vagy három jelenet, amikor azt hittem, hogy leszakad a fejem). A hangsávok tökéletes térbeli elosztottságának, az igen durván felpumpált hangerőnek, és a brutálisan jól szóló, gyakorlatilag székbe passzírozó súlyos mélyeknek köszönhetően olyannyira elképesztően élethű volt az egész, hogy minden egyes lövést, ütést és robbanást a gyomromban éreztem.

A látvány. Abszolút le a kalappal a rendező, az operatőr, a vágó és a látványtervező előtt, mert amit itt létrehoztak, az az apró mozaikdarabkák oly tökéletes összhangját nyújta, hogy ilyet filmen csak kivételes esetben látni. A hihetetlen szögekből felvett üldözéses jelenetek; a pengeéles vágások; a korábbi kiszivárgott képeken hülyén mutató, viszont a filmben igen durván odacsapó Batpod; az elképesztően látványos robbanások; az acélkék éjszakában magát mélybe vető Batman, miközben zuhanását végig követi a kamera; mind-mind feledhetetlen élmények. Aki ezt a filmet nem hajlandó moziban - nagyvásznon és normális hangrendszerrel - megnézni, az magára vessen, halvány fogalma sincs róla, hogy miről marad le!

Keresztapás hasonlítgatás? Továbbra is azt állítom, hogy botorság A sötét lovagot a Keresztapához hasonlítani, márcsak azért is, mert műfajilag nem egyeztethetők össze: a TDK ugyanis nem egy Coppola féle nagyívű gengszterdráma és maffiózós saga (annak ellenére sem, hogy tartalmaz gengszterfilmes elemeket). Ehelyett inkább úgy fogalmaznék, hogy Nolan filmje nem más mint egy szuperhősös moziba oltott, drámai és krimi elemekkel megszórt akcióthriller, mely folyamatosan és végig olyan szinten pörög, hogy nem győzöd kapkodni a fejed, és a két és félórás játékidőt meg sem érzed (mikor vége lett, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy eltelt 152 perc!).

The Dark Knight

A filmzenét szintén meg kell említenem: James Newton Howard és Hans Zimmer olyan durván adrenalinpumpálós score-t alkotott, hogy a hajnali vetítés ellenére teljesen felpörgetett (na jó, ehhez lehet, hozzájárult az a két red bull is, ami lement a vetítés előtt, hogy nehogy kinyúljak hajnali fél három körül… ;) ). Ráadásul az egész tökéletesen passzolt a vásznon pergő akciókhoz.

Emlékeztek, mikor a Batman Begins kritika végén azt írtam, hogy néhány nap múlva meglátjuk, Nolan átugorja-e azt a bizonyos lécet? Nos a direktor úr nem csak hogy megugrotta, hanem egy kisebbfajta csodát vitt véghez: hihetetlen, hogy ezt mondom, de egyenesen legyalulta a Batman Begins-t! Igen, jól olvastátok, a Batman Begins a The Dark Knight-hoz képest ártatlan kis hétköznapi matiné! Óriási különbség van a két film között: megmondom őszintén, ha a Beginst a TDK után nézem újra, akkor 8/10-nél semmiképpen nem kapott volna többet (nagyon jó film a Begins, önmagában abszolút megállja a helyét, de ha összehasonlítod a TDK-val, akkor mindenképpen alulmarad).

The Dark Knight

Sokat agyaltam rajta, hogy akkor végülis mennyire pontozzam a TDK-t. Ha megnézitek a korábbi értékeléseimet, láthatjátok, hogy nem szoktam dobálni a 10/10-eket (a Filmhírek története során mindeddig csak a Harcosok klubja, a Station Agent és a Casablanca érdemelte ki tőlem a maximális pontszámot). Nos igen, az a helyzet, hogy a TDK azon nagyon-nagyon kevés filmek egyike, melyeknek egyszerűen meg kell kapniuk a maximumot. Ugyanis egy olyan szintű mestermunkának lehettem részese ma hajnalban, mely garantálom, hogy többszöri újranézés esetén is kimeríti a kvázi tökéletes film(élmény) fogalmát. Meg egyébként is, ha ez nem 10/10-es, akkor mégis mi minősül annak?

Egyedül talán a moralizálgatós részbe tudtam volna belekötni: kiszámítható és torkon lenyomós - szemétkedhettem volna, ha akarok, de megmondom őszintén, így utólag már rohadtul nem érdekel ez  a forgatókönyvbeli gikszer. Ugyanis amikor véget ért a film, és bódult fejjel kitántorogtam a gyakorlatilag teltházas moziteremből (még most reggel fél hatkor is, mikor ezen sorokat pötyögöm, a hatása alatt vagyok), hosszú hónapok után újra megtapasztaltam azt a csodálatos érzést, ami miatt érdemes filmeket nézni illetve moziba járni. És ez a legfontosabb! 10/10

Tiéd a szó! Szerinted? (The Dark Knight)

Eredmény


Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Jó poszt? Add hozzá a kedvenceidhez (Ctrl+D), vagy oszd meg:

  • RSS
  • del.icio.us
  • Propeller
  • Blogtér
  • Linktér
  • Twitter
  • Netvibes
  • Google Bookmarks
  • Digg
  • Technorati
  • StumbleUpon
  • Facebook
  • MySpace

Nyomtatás Nyomtatás | Küldés e-mailben Küldés e-mailben

Kommentek

25 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: The Dark Knight (A sötét lovag)” Hozzászólok!

Tessék hozzászólni!


Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.

(kötelező)

(kötelező)