Archívum: 2008. július
Szinkron avagy felirat?
Feliratot a népnek! Nos bizony ezen nézetem alapján rendszeresen keveredem vitába ismerőseimmel illetve aktuális mozipartnereimmel, hogy akkor most vajon hogyan jobb megtekinteni egy filmet: szinkronosan vagy feliratosan? Csé szerint például a szinkronnak áll a világ, az ő elmélete szerint vígjátékot feliratosan nézni egyenesen szentségtörés, merthogy a vígjáték az csak szinkronosan jó: csak úgy jönnek át igazán a poénok (mondjuk ezzel már alapból nem értek egyet, lásd pl. Borat vagy Talladega Nights).
A szinkronpártiak többféle szempontot sorakoztatnak fel álláspontjuk védelmére. Egyrészt milyen fasza, hogy nem kell olvasgatni a mozivászon alsó egyharmadát, és legalább az összképre lehet koncentrálni (oké, ez utóbbiban van némi ráció). Vagy aztán ott van a szinkronfetisiszták másik adu ásza, hogy a magyar szinkron világhírű minőségű. Na akkor most gyorsan hozzá is tenném, hogy szerintem inkább csak volt - úgy jó 15 évvel ezelőtt, amikor még a minőségre és nem a mennyiségre koncentráltak. Tovább»
Filmmánia: Six Shooter
Gyászoló pasas, szófosó srác és nagyot robbanó tehén az idilli tájban… Six Shooter kritika.
Six Shooter (2004)
“Do you want to hear the story about the cow with trapped wind? It’s a fucking deadly story!”
Ki a rendező: A londoni születésű, ír felmenőkkel rendelkező Martin McDonagh, aki elsősorban elismert drámaíró. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden színdarabja Írországban játszódik, ő maga csak néhány nyarat töltött ott, ezért aztán gyakran kritizálják (főleg Írországban), hogy az általa megjelenített karakterek vajon mennyire is írek. McDonagh egyébként inspirációját - saját bevallása szerint - tévé- és mozifilmekből szerezte, és különösen nagy hatással voltak rá David Lynch, Martin Scorsese illetve Quentin Tarantino munkái. 2004-ben megpróbálkozott a filmezéssel, és elkészítette jelen ismertetőnk tárgyát, mellyel aztán nagy meglepetésre el is nyerte a legjobb rövidfilmnek járó aranyszobrocskát a 2006-os Oscar-átadón (igen, rövidfilmről van szó).
Ki játszik benne: Brendan Gleeson, aki az In Bruges-ben is feltűnt Colin Farell oldalán. A sokoldalú ír színész nem éppen fiatalon kezdte a szakmát: 34 évesen forgatta első filmjét, miután otthagyta a középiskolai tanári állását Dublinban. Az évek folyamán aztán több neves hollywoodi produkcióban is szerepelt, ilyenek voltak például A rettenthetetlen, a Mission Impossible 2., az AI: Mesterséges értelem, a Hideghegy, a Harry Potter vagy a Beowulf.
A másik főszereplő, a szintén ír származású Ruaidhri Conroy. Karrierjét gyerekszínészként kezdte az 1992-es Irány a nyugat című kalandfilmben, amiben történetesen pont Brendan Gleeson-nal játszott együtt. Később Martin McDonagh több színdarabjában is felbukkant.
Mi a sztori: Az egyszerű hétköznapi figura, Donnelly borzalmas híreket kap: a kórházban közlik vele, hogy felesége hajnalban elhunyt. Emberünk lelkileg összeomlik, majd vonatra száll, hogy visszautazzon Dublinba. Itt aztán a véletlen különös közjátékának köszönhetően összefut egy házaspárral illetve egy finoman szólva is furán viselkedő sráccal, akinek mindenről és mindenkiről megvan a maga véleménye, és azt nem hajlandó véka alá rejteni, legyen akármilyen extrém is. A kegyetlenül szenvedő Donelly a vonatút során kénytelen rájönni, hogy mindannyiuk elvesztett valami fontosat aznap éjjel, és legyenek akármilyen ismeretlenek is egymás számára, a gyász különös köteléke mégis összetartja őket.
Értékelés: Bejött az In Bruges? Nagyon jó, akkor ezt a mindösszes 27 perces szösszenetet ki ne hagyd, az isten szerelmére!
Mi a fenéről hablatyolok itt össze-vissza? Nos, a fentebb említett bérgyilkosos fekete komédia direktorának Oscar-díjas rövidfilmjéről van itt szó, kérem szépen, mely nem mellékesen az elmúlt évek egyik legjobb rendezői bemutatkozása.
Nem igazán jellemző rám, hogy rövidfilmekkel múlatnám a mostanában egyre drágább szabadidőmet, de erre a darabra egyszerűen nem tudtam nemet mondani, egyébként is nagyon bejött korábban az In Bruges (konkrétan a stílusa illetve a hangulata fogott meg), és többet akartam látni a rendezőjétől. Az pedig, hogy szinte minden általam olvasott kritikában méltatták ezt az alig félórás minitörténetet, illetve hogy egy Oscar-díjas első rendezésről van szó, nos, az különösen felkeltette az érdeklődésem.
A Six Shooter egy meglehetősen különös hangulatú szerzői darab, mely a halált helyezi a középpontba, azonban ezt oldandó, helyenként igen morbid fekete humorba csap át (úgy kábé a Sírhant Művek vagy a Halálos temetés szintjén). Van ebben a 27 percben összesűrítve természetes halál, emberölés, öngyilkosság, westernbe illő leszámolás, felrobbanó tehén, stb. - mindez gyilkos humorral átszőve (előre szólok, hogy a morbiditásra érzékenyek bele se kezdjenek, nem fog nekik tetszeni!). A súlyos alaptéma ellenére - a szenvedés, a fájdalom és a gyász mellett - azért ugyanúgy helyet kap az életigenlés és az isteni megváltás motívuma is, így ez könnyít valamit a történeten, és hangulatügyileg kevésbé amortizál le mint hasonló darabok (lásd pl. Todd Solondz féle Happiness).
Brendan Gleeson rulez, tudom, hogy rengeteg filmben szerepelt már, de bevallom, soha nem figyeltem fel rá igazán, az In Bruges-ben szúrtam ki először, hogy igenis, ez a pasas tud valamit. A Six Shooter-ben egy szimpatikus átlagembert alakít, aki megpróbálja feldolgozni feleségének halálhírét. Ugyanazt a megfontolt és visszafogott karaktert hozza itt is mint Colin Farrell oldalán. Nagyon bejött az alakítása, tehetséges egy a pali na, érdemes megjegyezni a nevét!
A legmeglepőbb viszont az, hogy nem is a kiváló Gleeson az igazán nagy meglepetés, hanem az ultraidegesítő szófosó gépet alakító Rúaidhrí Conroy. Nem tudom honnan szalajtották ezt a srácot, de valami eszméletlen, amit itt művelt: ahány jelenetben szerepelt, annyiszor játszott le mindenkit a vászonról, beleértve még az egyébként remek Gleeson-t is. Egyszerűen nem bírtam megállni röhögés nélkül azokat az elszállt dumákat, amiket lenyomott (már maga az frenetikus volt, ahogyan előadta!). Bár ahogyan most az imdbs adatlapját böngészgetem, úgy látszik, régi motoros már a srác (lassan húsz éve van a szakmában), McDonagh több színdarabjában is játszott korábban.
A mindössze 27 perces darab játékideje egyébként pont megfelelő: se nem túlnyújtott, se nem túl rövidre szabott. Egyébként is a forgatókönyv az egyik legnagyobb erőssége ennek a filmnek (McDonagh valószínűleg jó helyen állt sorba, mikor odafent a tehetséget osztogatták). Minden egyes karakter a helyén van, sőt itt jön ki igazán az a nagy igazság, hogy nem kell egész estés film ahhoz, hogy kiváló karakterábrázolást lássunk a vásznon. Apróság de szintén nagy ötletnek tartottam, ahogyan a történet végén viusszautaltak az elejére, vagy mekkora klasszik volt már a felfúvódott tehén sztorija, a számos popkulturális utalás (Tony Curtis, he’s fucking ancient and he’s still having kids!), az egészen pontosan hat darab haláleset (erre utal egyébként a cím is, bár ebbe a spoilerek miatt nem mennék bele, max. majd kommentben).
Az alaphangulat ugyanolyan zseniális mint az In Bruges-nél: a történet szándékosan eltúlzott elemeit, az elborult karaktereket, illetve a furcsa történetet kiválóan ellensúlyozzák az egyszerű ámde lélegzetelállítóan gyönyörű vidéki táj képei. Az operatőrnek illetve a rendezőnek külön plusz pont, amiért képesek voltak megteremteni illetve kihasználni az egyáltalán nem hétköznapi történet és az egyszerű ír táj közötti hatásos kontrasztot (egyébként pont ez az extrém történet-környezet ellentét adta az In Bruges báját is!).
Nos azt kell mondjam, hogy a Six Shooter az elmúlt évek egyik legnagyobb meglepetése (az a poén, hogyha nincs az In Bruges, soha a büdös életben nem hallok róla, pedig ezt a McDonagh csávót egyszerűen vétek lenne figyelmen kívül hagyni, mivel egy übertehetségről van szó!). Zseniális rendezői bemutatkozás ez, mely legalább olyan profi munka mint az előbb említett In Bruges, és melyet minden magára valamit adó filmrajongónak látnia kell. Még több ilyet kérnénk, Mr. McDonagh! 9/10
The Dark Knight á la Michael Bay
Azért ez mekkora poén már: Michael Bay visszadobott szkriptje A sötét lovaghoz! Érdemes végigolvasni, behaltam a röhögéstől… :D
Sigourney mégis átmegy Ripley-be?
Miket nem olvas az ember… Kinyitom a Google Reader-emet, aztán mit látok: Sigourney Weaver - aki korábban kerek perec kijelentette, hogy Ripley karaktere kifújt (”Let Ripley rest”), most azt nyilatkozta az egyik brit magazinnak, hogy bizony bevállalna ő még egyet, ha kapna egy jó sztorit meg egy olyan rendezőt mint Ridley Scott (utóbbi egyébként szintén belelkesült a témától).
Na de itt van kérem a tízmillió dolláros kérdés: kell-e nekünk egyáltalán még egy Alien folytatás, főleg azután, hogy a két Alien vs. Predator film eléggé megosztotta a közönséget és a kritikusokat is. Mi lenne a jobb szerintetek? Alien 5., AVP 3. vagy hagyjuk a fenébe az egészet?
Blindness előzetes
Nagyon stílusosan összevágott kis trailer ez, érdemes megnézni! Fernando Meirelles (Isten városa, Az elszánt diplomata) legújabb filmjéről van szó, aki nem tudná.
A sztori szerint különös járvány üti fel a fejét egy amerikai nagyvárosban: aki megkapja, azonnal megvakul. A hatóságok a fertőzötteket karanténba zárják egy elmegyógyintézetben, ahol aztán egy spontán mini társadalom alakul ki, melyben az erősek átveszik a hatalmat a gyengék felett, és teljesen sakkban tartják őket. Egy fiatal nő azonban immunis a fertőzésre, és titokban tartva ezen tényt, követi férjét a fertőzöttek közé, ahol csatlakozik egy kis csapathoz, és megpróbálnak együtt elmenekülni, miközben a káosz a városban egyre csak nő…
HD trailer errefelé. Bemutató 2008. szeptember 26-án a tengerentúlon.