Filmmánia: The Incredible Hulk (A hihetetlen Hulk)
Spike kritikája következik a legújabb Hulk filmről.
The Incredible Hulk (2008)
“You’ll like him when he’s angry.”
Ki a rendező: Louis Leterrier francia színész, rendező. Négy komolyabb filmet tudhat maga mögött, nevezetesen a Nyakörvet Jet Li-vel (2005), a Szállító 1-2-t (2002, 2005) Jason Statham-mel, és most, 2008-ban a legújabb zöldember történetet, a Hihetetlen Hulk-ot. Jó barátja Luc Bessonnak, számos terven dolgoznak együtt. Legújabb filmjei a 2008-as Strays és az egyenlőre dátum nélküli Blacksad lesznek.
Ki játszik benne: A főszerepet, azaz Hulk karakterét ebben a részben Edward Norton játssza el, aki a színészkedés mellett olykor a vágó és produceri feladatokat is elvállalja, emellett Golden Globe-díjas, Oscar illetve BAFTA-díjra jelölt amerikai színész. A filmvilágba 1996-ban robbant be a Legbelső félelem c. thrillerével, Richard Gere oldalán. A filmben nyújtott alakításáért Arany Glóbusz- és Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi epizódszereplő kategóriában. Karrierje felfelé ívelt, és olyan rendezőlegendák szavaztak neki bizalmat mint Woody Allen, akinek romantikus filmjében, a Varázsige: I Love You-ban szerepelt Drew Barrymore és Goldie Hawn oldalán. De Milos Forman-t is említhetjük, aiknek Larry Flynt: A provokátor c. filmjében játszott Woody Harrelson és Courtney Love partnereként szintén 1996-ban. E három filmben nyújtott alakításáért a National Board of Review, a Los Angeles-i filmkritikusok, a bostoni filmkritikusok és a texasi filmkritikusok a legjobb mellékszereplőnek járó díjjal jutalmazták. Legfontosabb és legérettebb alakítását az 1998-as Amerika História X-ben láthattuk tőle, melyért a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjra is jelölték, de a David Fincher rendezte Harcosok klubja című kultfilm is fontos állomás volt színészi karrierjében. Legújabb filmjei a Hihetetlen Hulk és a szintén 2008-ban debütáló Motherless Brooklyn.
Partnere a vásznon Liv Tyler, amerikai színésznő és modell, az Aerosmith frontemberének, Steven Tyler-nek a lánya. Holllywoodi debütjét Bruce Beresford a Csend fogságában (1994) c. filmjével kezdte meg. Láthattuk még 1998-ban az Armageddon-ban Bruce Willis oldalán, de legelismertebb szerepét a Gyűrűk Ura trilógia (2001, 2002, 2003) Arwenjeként játszotta el. 2008-as filmjei a Hihetetlen Hulk és a The Strangers című horror Scott Speedman-nel.
Láthatjuk még a filmben Tim Roth angol színész-rendezőt mint Hulk ellenfelét. A Rob Roy-ban (1995) nyújtott alakításáért Liam Neeson oldalán BAFTA-díjat kapott, emellett jelölték a Legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar- és Golden Globe-díjakra is. Játszott Quentin Tarantino Kutyaszorítóban című filmjében is. Egyetlen rendezett filmje a Hadszíntér volt, melyért 1999-ben Az Európai Filmakadémia Az év felfedezettje, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál pedig Panoráma-díjjal jutalmazta. Láthattuk még a 2001-es Majmok bolygójában is, melyért az MTV Movie Awards Legjobb gonosz jelölését is magáénak tudhatja. A Hihetetlen Hulk és a Phantasmagoria mellett a mozirajongók a 2009-ben debütáló Inglorius Bastards c. háborús filmben láthatják ismét a vásznon.
Mi a sztori: Bruce Banner (Edward Norton) múltja és személyisége elől menekülve Brazíliában talál új otthonra. Megrögzötten keresi kettős személyiségének megoldására a kulcsot. Egy távoli barát és saját kutatásai segítségével mindent elkövet, hogy a gamma-sugárzás által bekövetkezett és a sejtjeit uraló anomáliát kordában tudja tartani, majd véglegesen kiűzze a testéből énjének másik részét, a harag és düh által fékezhetetlen és szinte elpusztíthatatlan zöld szörnyeteget, Hulk-ot. Azonban csak ideiglenesen lelhet békére, hiszen rég nem látott szerelme, Betty Ross (Liv Tyler) apja, Thaddeus “Villámcsapás” Ross (William Hurt) tábornok és hadigépezete megrögzötten keresi mint a haza ellenségét, hogy génjei és ereje kiszipolyozása segítségével létrehozhassa a már régóta dédelgetett projektjét, a tökéletes szuperkatonát, az irányítható és tökéletes gyilkológépet. Szövetségre lép Emil Blonsky-val (Tim Roth), a mesterien kiképzett és példás magaviseletű elitkatonával, hogy segítségével még hatékonyabban tudja kézre keríteni Banner-t. Blonsky azonban ennyivel nem éri be, neki Hulk ereje kell mindenáron! A kezdeti kísérletezés kudarcba fulladásától már csak a bosszú élteti, így a dózist, azaz Hulk vérét a lehető legnagyobb adagban adatja be magának, ezzel létrehozva a megállíthatatlan és elpusztíthatatlan Förtelmet, melynek ereje még Hulkén is túltesz. Bruce-nak döntenie kell: vagy egy életen át menekül önmaga és a világ elöl kémcsövek és kísérletek mögé bújva, vagy végre elfogadja azt, amivé vált, szembenéz önmagával, és felkészül a végső harcra.
Értékelés: Nos, mielőtt belevágnék az értékelésbe, hadd osszak meg némi háttérinformációt a kedves mozirajongókkal Hulk személyét illetően, mivel így mindenki könnyebben átláthatja, hogy mit, hogyan és mennyire valósághűen emeltek át a világhírű képregényekből az egyes filmfeldolgozásokba. Gyorstalpaló Hulk-kurzus, mesterfokon!
Hulk, magyar fordításokban eleinte Mokány, eredeti nevén dr. Bruce Banner egy kitalált szereplő, szuperhős és antihős a Marvel Comics képregényekben, mely az 1960-as évek óta a legnagyobb amerikai kiadó a DC Comics (Detective Comics) mellett (Superman, Batman, Flash, Az Igazság Ligája). A kitalált szereplőt Stan Lee és Jack Kirby alkották meg. Előbbi úriember amerikai író, szerkesztő, a Marvel nyugalmazott elnöke. Neki köszönhetjük Hulk, Pókember, a Vasember, a Fenegyerek vagy akár az X-men és a Fantasztikus Négyes karaktereit is. Utóbbi művész Stan Lee állandó társa, az amerikai képregények egyik legkiválóbb rajzolója. Olyan popkultúrális ikonokat teremtett meg mint Hulk, Amerika kapitány, az X-men vagy a Fantasztikus Négyes tagjai. Első megjelenése az Incredible Hulk első számában volt 1962 májusában. Az azóta eltelt idő alatt Hulk a Marvel egyik legismertebb szereplőjévé, és minden idők egyik legkörülrajongottabb képregényhősévé avanzsált.
Hősünk Robert Bruce Banner néven született. Apja, Brian Banner; az anyja, Rebeca Banner; a bácsikája, Morris Walters; a nénikéje, Elaine Morris Walters; az anyósa, Karen Lee Rosa; a nénikéje, Mrs. Drake; és második felesége, Caiera Oldstrong sajnos mind elhunytak. Még élő rokonai: első felesége, Betty Ross Talbot Banner; unokatestvére, Jennifer Walters (Amazon) és apósa, Thaddeus E. Ross.
A történet szerint Dr. Bruce Banner atomfizikus az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának dolgozott egy gamma-bomba kifejlesztésén. Egy kísérleti robbantás előtt észrevette, hogy civil tartózkodik a veszélyes zónában. Banner-nek az utolsó pillanatban sikerült az óvatlan fiút, Rick Jonest biztonságba helyeznie a robbanás előtt, de őt magát nagy mennyiségű gamma-sugárzás érte. A sugárzás ahelyett, hogy megölte volna, egy hatalmas erejű zöld (kezdetben szürke) szörnyeteggé változtatta. Bruce különleges tulajdonsága az lett, hogy átalakul Hulkká, ha nagyon-nagyon dühös.
Hulk faja ember, és olyan szuperhős csapatoknak a tagja mint a Bosszú Angyalai (Amerika Kapitány, Vasember, Luke Cage, Pókember, Pók, Sentry, Rozsomák, Ronin, Thor és Darázs), Oltalmazók (Nigthawk, Atlas, Junta és Paladin), a Fantasztikus Négyes (Mr. Fantastic, Láthatatlan, Fáklya és a Lény), a Rend és a Panteon (Perzeusz, Prométheusz, Achilleusz és sokan mások).
Hulk különleges képességei az emberfeletti erő, a csaknem sérthetetlenség, gyors regeneráció és a gamma-sugárzás elnyelése.
A szuperhős mára popkultúrális ikon lett, és népszerűsége majd fél évszázad alatt semmit sem veszített fényéből. 2003-ban az Official Playststion Magazine (OPM) az egyik legeredetibb amerikai ikonnak nevezte. Sőt 1965-ben az Esquire magazinban közzétették, hogy a Comic Book Nation egyik közvélemény-kutatása szerint a felsőoktatásban résztvevő fiatalok körében a Pókember és Hulk népszerűsége Bob Dylan-nel és Che Guerava-val vetekszik. Jerry Jeff Walker country-énekes több számot is írt a legendás hősről, ezek közül az egyik leghíresebb a “The Ballad of the Hulk” című. 1971. szeptember 30-án a Rolling Stone címlapjára is felkerült mint a legjobb profilú képregényhős Herbert “Herb” Trimphe amerikai képregény-rajzolónak hála.
Mint nagy képregény-rajongó, gondoltam, hogy ezeket a fontosabb momentumokat megemlítem és leírom nektek. Elnézéseteket kérem, ha kissé hosszabb lélegzetvételűre sikeredett, de szeretek alapos lenni, és kellő háttérinformációval szolgálni a valós történet(ek)en avagy személy(ek)en, netalántán nem létező karaktereken (képregényhősökön) alapuló filmfeldolgozásokkal kapcsolatban az érdeklődés és figyelem felkeltése illetve saját tudásom átadása céljából.
Jöjjön tehát a kritika!
Nehéz helyzetben vagyok. Kollektíve úgy képzeltem el a cikket, hogy írnék az első részről is, természetesen összehasonlítás gyanánt, és a képregény-hűségre is kitérnék mindkét film esetében. Persze tudom, hogy ez így nagyon nehéz, mégis megpróbálom elemek szerint lebontani a filmet, és megpróbálok párhuzamot vonni az első résszel, kitérve az alapanyaghoz való hűségre is.
Képregény-hűség. Nos mind a két filmmel kapcsolatban eléggé ambivalensek az érzéseim. Maga a történet és a fontosabb mozzanatok kiemelése nem lett rossz egyik produkcióban sem, bár igaz, hogy a Hulk univerzumnak csak parányi szeletét mutatták meg nekünk a készítők, ami érthető is, hiszen a képregényekhez felnőni nagyon nehéz, mind tartalmilag, mind pedig megvalósítás szempontjából. Ezen kritériumoknak megfelelni a filmnek minimum több részesnek kellett volna lennie, vagy egy-egy mozinak kb. 3-3,5 órásnak. Én a magam részéről jobban tudtam volna örülni egy olyan adaptációnak - vagy most már mondhatjuk nyugodtan többes számban is hogy adaptációknak - mint teszem azt a Pókember, az X-Men vagy a Batman. Mind a három saga-ban nagyon jól emeltek át lényeges mozzanatokat, karaktereket, utalásokat a képregény minél realisztikusabb visszadása és a rajongók tetszésének elnyerése végett. A Hulk érzésem szerint ezen a téren keveset teljesít, és az összkép eléggé “foltos”, halovány lett. Míg az első rész inkább Hulk-ot ismerteti meg a nézővel, addig a második rész magának az embernek szenteli a prioritást. De míg az első rész esetében ez az újdonság varázsával hatott - ergo ott még megbocsájtható -, addig a következő filmnek már egy kiforrottabb, jobban a képregények által inspirált motívumokkal kellett volna operálnia.
Maga a személyes háttér mindkét movie esetében hiteles lett. Mint fentebb is olvasható, Hulk-nak eléggé homályos a múltja: az apján, a szerelmén, apósán és az unokatestvérén kívül semmilyen más családtaggal nem fogunk találkozni egyik filmben sem. Igaz azt nem nagyon értem, hogy Betty-vel a filmekben miért nem lépett frigyre, és ugye a húga is egy hiányzó pont, bár ő már egy másik képregényhős, ami egy új történetet és még bonyolultabb, talán képlékenyebb sztorit szült volna. Mellékesen jegyezném meg, hogy bizony elég nagy bakik is kerültek a filmbe ilyen téren, annak ellenére, hogy a képregénnyel való minél intenzívebb azonosulás lett volna a cél, és ez lebegett az alkotók lelki szemei előtt. Gondolok itt arra, hogy a második részben történik egy incidens, Hulk vére “kiszabadul”, de nem átváltoztat, hanem “csak” szimplán megöl egy embert. Ez már csak azért is felettébb érdekes, mivel Hulk-nak volt egy húga is, SheHulk, aki a testvérétől szenvedte el bátyja “betegségét”, lévén Banner vérvétel segítségével próbált segíteni neki, aki sajnos ennek következtében Bruce génjeit és mutálódását is örökölte. A második rész elején erre eléggé intenzíven próbál rávilágítani Norton, mikor is minden erejével próbálja útját állni az elszabadult vörös, folyékony testnedvének, ergo tudhatta, hogy ha ez kikerül, akkor milyen következményekkel járhat, viszont a jelenet vége mégis csalódást keltő volt, főleg ezen információk tükrében. A film itt lövi el a másik legnagyobb bakit, hiszen ha az említett úriember nem változott át, akkor Roth a filmben Hulk vérének folyamatos adagolásával hogyan válhatott egy olyan elkorcsosult, hatalmas szörnyeteggé? Lehet, hogy nem éppen egy kategória a két eset között párhuzamot vonni, de számomra illúzióromboló lett.
Az egyik, ha nem a leglényegesebb és legmeghatározóbb karakter, minden kétséget kizáróan Hulk személye. Mivel ő a szuperhős és a főhős is egyben, így ahogy a képregényben, a filmben is ő lesz a legdominánsabb és ő kerül az események középpontjába. Hogy milyen lett a vászonra álmodott zöld óriás? Nos, én egyértelműen az Ang Lee féle karaktert részesítem előnyben, nem csak a vele való szimpátia miatt, hanem a megvalósítás miatt is. Lee egy hű képregény Hulkot álmodott valóra: extenzív agresszív habitusa és féktelen őrjöngésbe torkolló haragja megnyerően sikerült, miközben együtt tudtunk vele érezni, rokonszenveztünk az átváltozásakor a szemében még lobogó emberi szikrával és a néhol gyermekien ártatlan gesztusaival, mimikáival. Hulk felépítése nem hiába lett olyan profi amilyen. Az animátorok Günther Schlierkamp profi testépítő fizikumát digitalizálták be, és erre vetítették rá a virtuális Hulk rácsos, 3D-s szerkezetét. Ezzel szemben a Leterrier féle Hulk igaz, hogy még több poligonból épült fel a technika megállíthatatlan fejlődésének köszönhetően, de a szép, arányos és letisztult kinézet helyett kaptunk egy idegbeteg habitusú, rondán “szétszálkásított”, sőt rusnya küllemű főhőst, aki még színében is haloványabb lett nem csak fellépésében. Számomra egyértelműen visszaesés, és mint a film központi alakja, ez bizony rendesen ledegradálta a második rész által nyújtott élvezeti faktort. Az első rész emberibb, a képregényhez hűebb és realisztikusabb alakja átformálódott egy - a karakteréhez nagyon nehézkesen illő és “túlanimált” - rusnyasággá. Kár érte.
CGI mint olyan: Ezen filmek egyik legerősebb húzóeleme az animáció, és akik mögötte vannak. Ilyen téren a film a lehető legteljesebb mértékben elégíti ki minden mozirajongó vágyát, és ugye nem mellesleg főleg az animátoroknak egy nagy vállveregetés, mert nélkülük nem kaptuk volna meg azt a földbedöngölő látványvilágot, ami még talán az első részen is túltett. Mára már kezd a technika olyan lépcsőfokra hágni, ahol a hús-vér szereplők és a trükk- és animációmesterek fantáziája közötti határ kezd teljesen elhalványulni, ráadásul olyan szinten, hogy amit látunk, az olyannyira valóságosnak tetszik, hogy hajlamosak vagyunk elhinni, pedig tudjuk, hogy ez nem valóság, nem lehet, mégis a határ összemosódni látszik, és néha igen nehéz megkülönböztetni a kreált fantáziavilágot a valóságtól. Hulk mozgása mindvégig szépen animált, gördülékeny és letisztult, bár ez sajnos a megjelenítéséről már nem mondható el. Az átalakulása utáni deviáns magatartásának itt is szemtanúi lehetünk: két vállra fektetett, majd az utolsó felniig teljesen leamortizált Hummer-ek, levegőből “levadászott” Apache helikopter (nosztalgia az első részt illetően, igaz ott ezt adrenalinpumpálóbban oldották meg, és a Commanch-ok valahogyan már nem annyira sablonosak mint a “Nagyfőnök”), és legvégül a dühünknek való rázúdítása szegény rendőrautóra, melynek két darabját hősünk pajzsként használja, majd rájön, hogy a törvény eszközével is oda lehet ám sózni rendesen! A film kétségkívül legdúrvulensebb része ez, megtekintése erősen ajánlott. De sajnos - és nem hiába e szócska, ami az egész filmre kollektíve igaz -, itt bizony kiürülnek az ötlettartályok, és ennyit kapunk, nem többet. Ang Lee pompásan megértette és implementálta az első moziba azt, ahogyan egy dühöngő fékevesztett entitás haragját leginkább a környezetére tudja zúdítani, miközben a rátörő agresszorok elleni küldelmet intenzívebben és látványosabban tudta megjeleníteni a nézők (és gondolom az animátorok) legnagyobb örömére. A szabadság érzése, a mindent megtehetek feeling sokkal nívósabb volt az első részben, mint leszűkíteni a lehetőségeket egy hozzám közel azonos kvalitású egyedre és az ez elleni harcra. Az első részben többet, jobbat kaptunk - most eltekintenék a felsorolástól, amit ebben a részben a készítők már nem exponenciálisan, hanem sajnos eléggé degradáló módon folytattak. Még egyszer hangsúlyozom, amit kapunk szép és jó, csak sajnos kevés és rövid, főleg az első rész megtekintése után. A végső boss elleni harc még nem is lett volna rossz, ha nem nyújtották volna mint a rétestésztát, és nem lett volna a finish ennyire lelombozó.
Színészi játékok. A film kétségtelenül leginkább csalódást nyújtó része, legalábbis nekem. Először is: nem igazán értem, hogy miért kell minden egyes ilyen kaliberű képregényadaptációnál ennyire erőltetni az AAA-kategóriás színészeket? Miért nem lehet ezt megoldani kevésbé ismert színészpalántákkal, sosem értettem. Talán jobban azonosulunk velük, vagy jobban felfigyelünk az impresszíven hangzó Edward Norton-ra mint egy noname, kevésbé ismert színészre? Persze, így van, csak sajnos a becastingolt színészekben most is csalódnom kellett mint az esetek többségében. Az első rész Jennifer Connelly - Eric Bana szuperkettőse után kapunk egy Liv Tyler - Edward Norton duettet, akik már haloványabban ragyognak mint előbb említett színésztársaik. Norton még csak-csak elmenne a szerepében, a Színes fátyolban is hasonló karaktert játszott, hozzátenném remekül. Mint fentebb is írtam ebben a movie-ban maga az ember kerül a középpontba. Norton jól hozza az egyszerű, törékeny Banner figuráját, aki nem képes szembenézni önmagával, miközben folyamatosan saját személyiségével áll harcban. Én a magam részéről akkor is Banát tartom hihetőbb Bruce-nak. Valahogy Nortonnál elmarad az a fajta kisugárzás, amely az előbbi úriemberben megvolt. Ami partnernőjét illeti, ott talán a legnagyobb csalódás. Tyler kisasszony valami szemkápráztatóan harmatgyengén muzsikál. Ötlettelen és erőltetett monológok, a karaktere bőrébe való teljes beleélés hiánya, nevetségesnek és bárgyúnak, semmint szexisnek és hihetőnek tetsző vigyorgások garmadája, á la Armageddon, ugye. Sajnálom, hogy a zseniális, Oscar-díjas Connelly-t nem láthattuk ebben a filmben, csakúgy mint Banát. Én nem variáltam volna meg a bevált és jól működő színészi gépezetet, de úgy látszik, hogy csak én gondolkozom így.
Láthatjuk még Tim Roth-ot is, aki szintén gyengén muzsikál, főleg a Funny Games-ben nyújtott alakítása után. Egy remek színész, sajnos ötlettelen és kibontakozásra oly kevéssé alkalmas karakterrel. Megemlíteném John William Hurt-öt is, aki szintén nagyon jó színész, de sajnos ebben a produkcióban ő is alaposan elvérzett. Az Erőszakos múltban vagy az A.I.-ban nyújtott fantasztikus alakítását sajnos itt nem tudta kamatoztatni. Jól látható, hogy a forgatókönyvírónak és a rendezőnek mekkora hatása van a filmre és azon belül is a színészekre. Sok hasonló produkció sajnos pontosan ezen kettős munkája miatt válik középszerűvé és felejtőssé, nem feltétlenül a remek színészeket kell mindenáron okolni. Ha a szereplők nem kapnak a kvalitásuk kibontakozására elég teret, vagy rossz a karakternek megírt szkript, akkor sajnos hiába a korábban szerzett számos impozáns díj és elismerés, nem hogy emelnék személyükkel a filmet, hanem alaposan alá is ássák azt. Nem elég a nívós színészpaletta, az éremnek mindig kétoldala van. Bár ellenpéldát is lehet említeni mint a fantasztikusra sikeredett Iron Man vagy a zseniális Dark Knight. Ez utóbbiak bizonyítják, hogy lehet kiváló módon feléleszteni egy újabb képregényhőst, vagy öregbíteni egy örökzöld franchise-t új ötletekkel operálva, úgy, hogy mégse laposodjon el az egész!
Konklúzió. Számomra nagyon nagy csalódást nyújtott a film. Imádtam az első részt, sőt, a mai napig az egyik legaddiktívabb képregényfeldolgozásnak tartom, de a folytatás hihetetlenül gyengécskére sikeredett. A CGI mesés, azonban mind a történet, mind pedig a harmatgyenge színészi játék alaposan rontja a film és Hulk renoméját, a készítők nem voltak képesek felnőni a látványorgiához. Vannak benne jó ötletek, csak a megvalósítás hagy kivetni valót maga után, és túl puritán. Mint egy impresszív épület, ami távolról felemelő látványt nyújt, de ha közelebb megyünk, akkor láthatjuk, hogy az egész kacsalábon áll és igen ingatag. Amennyire kellemeset csalódtam az Iron Man-ben és a lehengerlő újabb Batman-moziban, annyira csalódnom kellett a Hihetetlen Hulk-ban.
Talán a folytatásban már kiköszörülik a csorbát - hiszen lesz újabb rész, efelől semmi kétségem. Ráadásul szintén Laterrier rendezné, Norton-nal karöltve, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Nem is beszélve a 2011-ben debütáló The Avangers c. moziról sem, amivel, gondolom nem csak nekem válik nagy álmom valóra. Igaz előtte még jön egy Vasember folytatás és Amerika kapitány is megkapja a maga feldolgozását. Aki szemfüles volt és figyelte a film végét, láthatta, hogy feltűnt Downey Jr., azaz Vasember a film végén, csakúgy mint az Iron Man utolsó képkockáiban Samuel L. Jackson mint Luke Cage Nick Fury, és ezáltal utalások formájában közölték a nézőkkel, hogy bizony a híres-nevezetes szupercsapat alakulóban van. A fentebb említett többi mozi végén is hasonló utalások lesznek, míg 2011-ben végre összeállhatnak a Bosszú Angyalai. Mindenesetre érdeklődve várom a Hulk esetleges trilógiává alakulását, hátha a harmadik részre összeszedik magukat a készítők, és olyan minőségi munkát tesznek le az asztalra, ami méltó Hulk kultuszához és a képregények univerzumához. 5/10
Pozitívumok:
- Hulk
- Fantasztikus CGI
Negatívumok:
- Nagyon erőltetett és ötlettelen sztori
- Harmatgyenge színészi játékok
- Sok bosszantó hiba és baki
Kommentek
6 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: The Incredible Hulk (A hihetetlen Hulk)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Jó hosszút írtál:) Szerintem ez a film jó lett, akárcsak elődje.
Szerintem nem lesz új rész, mivel nem muzsikált túl jól a kasszáknál, esetleg vendégszereplőknt feltűnik majd itt -ott, mondjuk a Bosszú Angyalaiban.
Samuel L. Jackson nem Luke Cage, hanem Nick Fury volt egyébként. Luke Cage egy szuperhős úgymond, Fury pedig a SHIELD főnöke (volt).
Tartalmas kritika, grat! A filmről viszont sajnos nem tudok nyilatkozni, mert egyik Hulkot sem láttam.. :)
Az Iron Man szerintem is korrekt adaptáció volt, a Dark Knight-ot meg majd meglátjuk két hét múlva.
Koimbra: jogos, javítva!
Tényleg jó post, a film viszont nagyon gyenge. Egyetértek veled Bana-ügyben, Norton semmilyen alakítása a film egyik leggyengébb pontja. Teljesen felesleges volt ez az újragondolósdi, inkább folytatták volna Ang Lee-vel. Mindenki jobban járt volna.
Tetszett az írás, de a közepe felé a színészi értékeléseknél John Hurt-ot írtál William Hurt-helyett, aki ugye annó az első Élien “apukája” volt, és nem keverendő az Erőszakos Múlt maffia főnökével. Monnyuk sajna elég hasonló nevük van : /
Köszi, javítottuk!
Köszi srácok a pozitív megnyílvánulású hsz-eket! Koimbrának és Bélának külön köszönöm a javítást, jogos:) Jó a szemetek, látom figyeltek:D Ez a Joh Hurt-William Hurt duó mindig megtréfál…:)
Én reménykedem egy esetleges 3-ik részben, mert a Hulk univerzum szinte kimeríthetetlen ötletekkel és variácíókkal rendelkezik.
Jamesb: Irány bepótolni a hiányosságot!!XD