Filmmánia: The Texas Chainsaw Massacre (A texasi láncfűrészes)
Bőrpofa harminc évvel később újjászületik, de kit érdekel… A texasi láncfűrészes kritika.
The Texas Chainsaw Massacre (2003)
“You want scary? THIS is scary!“
Ki a rendező: A frankfurti születésű Marcus Nispel, aki karrierjét videoklip- illetve reklámfilm-rendezőként kezdte. 2003-ban készíttette el a Texasi láncfűrészes újráját Michael Bay produceri felkérésére, de Nispel nevéhez fűződik még a Pathfinder című akciókaland is. Emberünk következő projektje a Péntek 13. franchise feltámasztása lesz ugyancsak Bay hathatós közreműködésével.
Ki játszik benne: Egy bizonyos Jessica Biel nevezetű amerikai jócsaj, aki meglepő vagy sem, de első igazi főszerepét pont ebben a filmben kapta, majd olyan produkciókban játszott még mint a Penge, az Elizabethtown, a The Illusionist, a Next vagy a Férj és férj.
Miss Biel-en kívül kapunk még az arcunkba jópár sorozatsztárocskát, illetve egy zseniális veteránszínészt, R. Lee Ermey-t (a Full Metal Jacket-et mindenképpen tessék megnézni!).
Mi a sztori: 1973. augusztus 18-án öt fiatal autózik egy lerobbant furgonnal a Lynyrd Skynyrd aktuális koncertjére. Útközben felvesznek egy halálrarémült fiatal csajszit, aki aztán egészen innovatív módon, gyorsan átküldi magát a másvilágra. A kis csapat tagjai - joggal - összecsinálják magukat, majd elindulnak megkeresni a helyi seriffet, de az isten háta mögötti vidéken végül egy jóétvágyú kannibál családba botlanak…
Értékelés: Négy évvel ezelőtt amikor először láttam Tobe Hooper 1974-es klasszikusát, bizony elég rendesen beütött (máig ott figyel kedvenc horrorjaim között, és simán benne van a hetvenes-nyolcvanas évek Top 3 horrorjában). El nem bírom képzelni, hogy az akkori közönség hogyan reagálhatott arra a filmre, mely még mai szemmel is letaglózó hatású és ultrabrutális (annak ellenére, hogy alig folyik benne vér). Bizarr témája miatt be is tiltották jópár országban, de ez sem akadályozhatta meg, hogy rövid időn belül kultklasszik horrorrá avanzsáljon a rajongók körében.
A hollywoodi remake ötlete egyébként úgy fogant meg, hogy Michael Bay barátunk 2002-ben a Pearl Harbor buktája után gondolt egy merészet, hogy ideje lenne már megismertetni jópár horrorklasszikust a mai fiatalsággal, és választása Tobe Hooper munkájára esett (persze nem kell aggódni, hamarosan érkezik a Péntek 13., Hitchcock Madarak-ja, sőt Freddy Kruger is hamarosan visszaköszön a vásznon Mr. Bay produceri vezénylete mellett). Szóval a videoklipek világából érkező direktor felkért egy másik videoklipes szakit, Marcus Nispelt, hogy ugyan vállalja már be ezt a filmet. Nispel rábólintott, majd elindult a forgatás Tobe Hooper és Kim Henkel eredeti forgatókönyve alapján. Aztán hogy mi lett belőle? Mindjárt kiderül!
Jól van, ne kerülgessük tovább a forró kását: nem jött be nekem ez a remake, annak ellenére sem - teszem hozzá gyorsan -, hogy nem egy alapvetően szar horrorról van szó (legalábbis a még mindig divatos ázsiai tucat remake-ekhez képest). Viszont gondolom, senkit nem lepek meg azzal, hogy fényévekre van az eredetitől. Ez pedig részben a borzadály forgatókönyvnek, a gyenge színészi játéknak illetve a gyakorlatilag nullára redukált feszültségteremtésnek köszönhető (bezzeg gore az van dögivel, de erről majd később).
Scott Kosar igen gyorsan szégyellje össze magát, A gépész után nem gondoltam volna, hogy ennyire pocsék szkriptet képes gyártani. Ráadásul egy kurva jó alapból, ami erősen merített az ötvenes évek sorozatgyilkosának, Ed Gein-nek a munkásságából (legalábbis, ami a kannibalizmust és a bizarr bőrpreparátumokat illeti). Kosar nem erőltette meg magát túlzottan: az általa kreált karakterek tökéletesen egydimenziós, személyiség nélküli sablonok (gondolom fogott pár idétlen tinihorrort, aztán kiollózott belőlük néhány figurát). Két csaj meg három csávó koncertre utaznak az isten háta mögötti vidéken át, miközben civakodnak, dugnak meg füveznek (tökéletesen megágyazott kliséalap bármely PG-13-as amcsi “horrorhoz” - bár tegyük hozzá, hogy a Hooper féle film ereje sem a szkriptben rejlett). Az eredetihez képest egyébként már a történet elején is módosítottak: ugyanis a stoppos, akit felvesznek nem az a bizonyos őrült figura, hanem egy idegesítő tyúk (Lauren German a Hostel 2-ből btw), akinek sorsa bezony másképpen alakul mint azt Hooper-ék ‘74-ben elképzelték… :)
Igen-igen gyenge a színészi felhozatal, bár mit is várhatnék egy igénytelen slasher szinjére degradált produkciótól. Az egy dolog, hogy már eleve ott el van cseszve az egész, hogy Kosar jellegtelen figurákat alkotott és borzadály szövegeket adott színészei szájába, és a becastingolt fiatalság nem tudott ezzel mit kezdeni, de legalább ne lettek volna olyan istentelenül idegesítőek. Különösen igaz ez a Peppert alakító Erica Leerhsen-re, aki konkrétan azzal volt hajlamos kompenzálni saját színésznői hiányosságait, hogy torkaszakadtából ordított - de úgy, hogy attól nem megijedtem, hanem szabályosan falra másztam!
Volt azért egy-két érdekesség is. Például fura volt látni, hogy az egyébként többre érdemes Eric Balfour (Claire egyik balhés csávója a Sírhant Művekből) vajon mi a fenét keresett ebben a produkcióban (biztos pénzre volt szüksége, vagy a fene tudja). Sőt valahol olvastam, hogy Bay és Nispel még Gunnar Hansen-t (Leatherface az eredetiben) is megkereste, hogy egy napra ugorjon be cameozni, de az izlandi színész gyorsan visszadobta az ajánlatot. Jól is tette, gondolom megérezte, hogy nem tenne jót a karrierjének, ha egy ilyen remake-hez adná a nevét.
Na de mondjuk azért valami pozitívumot is a szereplőgárdáról. Soványka vigasz ugyan, de ha a csajok nem tudtak játszani, legalább jól mutattak a vásznon: nyilván jelentősen hozzájárult a film kasszasikeréhez, hogy Jessica Biel gyakorlatilag egyetlen kis feszülős topban szaladgálja végig a filmet… :)
Teszett, hogy Nispel-ék jól láthatóan magasról tettek a besorolóbizottságra, és annyi gore-t pakoltak a filmbe, amennyi csak belefért (a rendezői változat nem is úszta meg az NC-17-et, négy jelenetet teljesen újra kellett vágniuk). Ez a PG-13 kategóriás “horrorok” korában becsülendő dolog, az viszont már nem, hogy a gore növekedésével fordított arányosságban csökkent az eredetire oly jellemző betegesen súlyos hangulat és feszültség. Pedig ez utóbbi nálam ugyanolyan fontos (sőt talán még fontosabb) összetevője egy minőségi horrornak mint a gore mennyisége (a REC pont emiatt csúszott el nálam). Hatásos történet és idegtépő feszültség nélkül egy horror nem horror, akármennyi gyomorforgató belezést is pakolnak bele (lásd Fűrész franchise utolsó két része vagy a Hostel filmek). Hogyan kell beteg hangulatot teremteni mindenféle vérontás nékül? Tessék csak megtekinteni Hooper filmjének hírhedt vacsorajelenetét!
Az is jellemző, hogy amikor a poszt elejére beszúrandó idézetet kerestem, egyszerűen nem bírtam megállni röhögés nélkül a film tagline-ját (”You want scary? THIS is scary!“). Most komolyan, ezt remélem önironikus kikacsintásnak szánták, mert ha nem, akkor valami igen nagy gáz lehetett a kreatívok fejében, mikor ezt megszülték. :) Javaslom, hogy nézzék újra az eredetit, na AZ parás!
Nem is tudom hirtelen, hová lőjjem be a végső pontozást: összességében nem amortizálta le az agysejtjeimet annyira mnt az ultragagyi Szem remake Alba kisasszonnyal, viszont a ‘74-es Hooper verzióhoz képest iszonyat gyenge (bár akik látták az eredetit, azoknak nyilván nem mondok újat). Ha behatóbban szeretnétek megismerkedni a Bőrpofa-mitológiával, akkor az ismerkedést ne ezzel, hanem a korábbi változattal kezdjétek! 6.5/10
Címkék: 6.5/10, A texasi láncfűrészes, horror, Jessica Biel, Marcus Nispel, remake, The Texas Chainsaw Massacre
Kommentek
9 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: The Texas Chainsaw Massacre (A texasi láncfűrészes)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Ezt a remake-t elég régen láttam, talán akkor, mikor megjelent. Akkor még nem nagyon foglalkoztam a film valódi értékével, hanem elültem, megnéztem és ennyi, tetszett.
Viszont, talán egy éve megtekintettem a hírhedt-híres ‘74-es eredetit is, és nagyon meglepődtem.
Egyáltalán nem a technikai részét figyeltem, ebből már régen kinőttem, hiszen szuperszámítógépek nélkül is lehet elképesztően jó filmet csinálni. (The Thing).
Tehát meglepődtem, mert a ‘74-es kalsszikus szerintem borzasztóan nevetséges és röhejes volt számomra, igaz, ebben nagyban közrejátszott a szinkron is, mert sajnos, csak ilyen változatot siekrült találnom. De azt leszámítva is, szörnyűséges volt, főleg a film első fél órája, aminek az állítólagos beteg hangulata elképesztően nem jött át nekem. Egyetlen jó jelent volt benne, amikor Leatherface behúzza az ajtón az első áldozatát. Az utolsó 15 perc pedig rohangálás, és kész. Szerintem borzasztó volt.
“szuperszámítógépek nélkül is lehet elképesztően jó filmet csinálni”
Pontosan, ez így van, sőt The Thing mellé ide sorolnám még a klasszikus Evil Dead-et is a mostanában pótolt horrorok közül (ott is minimálköltségvetésből, mindenféle CGI nélkül igen durván jó filmet csináltak!).
Nem tudom, milyen lehetett a TCM szinkronosan (csak nem alámondásos? :) ), én az Ultraflmes kiadást láttam nemrégiben, és még újranézve is lehidaltam attól a beteges hangulattól, amit Hooper horrorja áraszt.
Nem a reklám helye, de tényleg érdemes beszerezni az extra változatot DVD-n, mert azon kevés magyar kiadások egyike, amik tényleg nagyon jól sikerültek:
http://www.xpress.hu/dvd/film.asp?FILMAZ=5798
Nem, nem alámondásos, sőt, egész új szinkronja volt, szerintem nemrégiben készült. Sajnos.
Ez nekem egy 100 %-os film volt, volt feszültség, még féltem is rajta:) Azért vártam hogy vége legyen, mert már nem bírtam a feszültséget:) Rögtön az első percektől fogva lekötött
Na Koimbra, akkor ideje nekiállni az eredetinek! :)
Nekem is a klaszikus, 1974-es láncfűrészes a kedvencem és az elsőszámú horrorom. Zseniális és elmebontó + agyzabáló film.
“de Nispel nevéhez fűződik még a Pathfinder című akciókaland is.”
Ez egy kicsit elvette a kedvem, de ennek ellenére megnézem, ha más nem, tisztelgésnek az alapműhöz.
Az 1974-es az alap, a kult, bár ez sem lett rossz feldolgozása az eredetinek. Amúgy ha ajánlhatok egy nagyon jó részt, én a legújabbat tudnám nyugodt szívvel mondani, nevezetesen a Texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet címűt. A nevéből sejthető, hogy a kezdetekig nyúlik vissza a story, hogy Bőrpofa hogyan is vált azzá, akivé. Nekem speciel még az alap műnél is jobban bejött! Tényleg érdemes megtekinteni. Ennél a reamek-nél biztosan jobb.
Szerintem ez egy olyan film amit elég egyszer megnézni. amikor másodjára láttam nekem unalmas volt.