Filmmánia: Wanted
Malibu kritikája következik James McAvoy és Angelina Jolie akciófilmjéről.
Wanted (2008)
“Choose your destiny.”
Ki a rendező: Timur Bekmambetov, akinek a nevét igazából 2004-től kezdték el memorizálgatni a kritikusok, mikor is Éjszakai Őrség nevű fantasy-jával rázta fel az orosz filmipart. Két évre rá leforgatta a második részt, a Nappali Őrséget, és a trilógia befejező darabja is készül már. Penge Borisz honfitársa amúgy leginkább filmjeinek egyedi látványvilágáról ismeretes, különös tekintettel az akciójelenetekre, melyek egyrészt magasról tesznek a fizika törvényeire, másrészt pedig igen kevés pénzből elő tudja őket állítani Timur bácsi és stábja (bár tény, ezt 2001-es The Arena c. filmjénél még playmate-ekkel érte el).
Ki játszik benne: a főszerepet James McAvoy kapta, aki az egyik legfelkapottabb fiatal sztár, ráadásul Shia Laböffel szemben őt a képességei miatt favorizálják annyira (ebben a filmben mondjuk pont nem), amiket olyan filmekben nézhettünk eddig, mint az Utolsó Skót Király (még Whitaker árnyékában is észrevehető volt a srác, pedig az nem kis dolog), vagy a Narnia krónikái, de csábította már el ő Keira Knightley-t (Vágy és Vezeklés) és Anne Hathaway-t (Becoming Jane) is.
Fox szerepében az örök megosztó Angelina Jolie tér vissza ezúttal hús-vér valójában a mainstreambe, persze azért a szerep nem új neki, lövöldözött ő már morcos fejjel, csak akkor kevesebb ruha volt rajta. Brad Pitt asszonykája már bizonyította azért, hogy filmjeiben nem csak azt érdemes figyelni, hogy mikor kerül le róla a ruha, hisz játszott ő komolyabb szerepekben is, az Észvesztőért például Oscart is kapott, de a Hatalmas szívért is díjazgatták.
Mellette a legnagyobb név a franchise-ban persze Morgan Freeman, aki a 80-as évek vége óta voltaképp folyamatosan forgat, rengeteg filmben szerepelt, hogy a legnagyobbakat említsük: Miss Daisy sofőrje (Oscar), Robin Hood (400 millió), Nincs Bocsánat (western-alapmű), Remény rabjai (Oscar-jelölés), Hetedik (thriller-alapmű), Deep Impact (300 millió), Minden6ó (500 millió), Millió dolláros bébi (Oscar-jelölés), Batman: Kezdődik! (400 millió), stb. No meg jelenleg is 6 készülő filmje van, ebből egy Chris Nolannel várhatóan a nyár filmje lesz, de van Fincher-projektje is, és Mandelát is eljátsza majd Eastwood papa irányítása alatt. Amúgy nem először játszik elnököt, volt ő már amerikai elnök is, de aztán szintet lépett, és Isten lett.
A mellékszerepekben amúgy megtalálhatjuk még Thomas Kretschmannt, Terence Stampet, a Common névre hallgató common néger rappert, és az Őrség-filmek sztárját, Konstantin Khabensky-t is.
Mi a sztori: Wesley még az átlagnál is szürkébb irodai aktakukac, a főnöke szivatja, tartása nincs, pánikrohamai ellen gyógyszerekkel küzd, a barátnője pedig a legjobb haverjával csalja, ráadásul tud róla. Ám egyik nap felkeresi egy Fox nevű nő, miszerint az apjáról nem teljesen helytálló az, hogy pilótaként halt meg, ugyanis előző nap lőtték le egy felhőkarcoló tetején, és nagyon szeretnék, hogy átvegye a helyét - ráadásul apja gyilkosa rögtön az életére is tör, így aztán Wesley-nek nem nagyon marad más választása, mint hogy csatlakozzon a Testvériséghez.
Értékelés:
A képregény
Millar a Wanted képében meglehetősen érdekes koktélt alkotott, mind a szereplők, mind a történet tekintetében, de kezdjük utóbbival. A mű főhőse Wesley Gibson, irodai aktakukac, másodállásban pedig egy rakás szerencsétlenség, akit a legjobb haverjával csal a barátnője. Nap, mint nap elviseli zsarnokoskodó főnöke baszogatásait, hagyja, hogy belekössenek, hogy semmibe nézzék, ergo egy tartás és karakter nélküli szürke folt a nagyvárosok társadalmának szennyes lepedőjén. Ergo a külsőre Eminemről mintázott srác ’99 három nagy filmje közül kettőnek, a Fight Club Narrátorának, és a Mátrix Mr. Andersonjának a nyomában éli az „életét”.
Ám már rögtön az első füzet elején megmutatja nekünk Millar, hogy itt bizony komolyabb dolgok is történnek, mint egy önnön szürkeségébe belefúló srác: láthatjuk, amint egy ferde(hajlamú) este után csapdába csalnak és lelőnek (kétvárosnyi távolságból)egy bizonyos The Killert (aki gyanúsan hasonlít a fiatalabb Tommy Lee Jones-ra), aki halála előtt természetfölötti fizikális és fegyverhasználati képességekről tesz tanúbizonyságot. Már az illető temetésén láthatjuk a karakterdizájnokon: ez is szuperhősös képregény lesz, hisz jó pár szereplő néz ki úgy, mint aki egy fantasy regényből lépett ki.
Ezután visszatérünk Wesley-hez, akit hamarosan beszervez egy Halle Berry-ről mintázott, Fox névre hallgató gyilkos (hogy foglalkozását prezentálja, gyorsan le is lő egy kávézónyi embert) egy Fraternity névre hallgató szervezetbe, mely szuperfőgonoszokat tömörít magába egész konkrétan. Ahogy a szuperhősök is gyakran tömörülnek szervezetekbe egyes képregényekben, a gonoszok is gyakorta szövetségre lépnek, ez történt most is. Bár egy híres arcot sem láthatunk, de soknak megvan a Wanted-beli alteregója (Joker, Ra’s Al Ghul, Riddler, stb), akik azonban nem harcolnak senki ellen: pár évtizeddel ezelőtt ugyanis kiirtották az összes szuperhőst, így most nyugodtan szervezettbűnözhetnek.
Gyorsan ki is képzik Wesley-t (a kiképzés jelentős része ártatlan emberek megölése), valamint közlik vele, hogy The Killer volt az apja, és a nyomába kéne lépnie. Eztán jön egy kis magyarázat az öt nemzetközi szupergonosz-szervezetről, a kötelező árulás, csavarok, és végül egy elég hatásos befejezés, kiszólással az olvasónak.
Összességében tehát a Wanted egy a szuperhősök világába töltött Fight Clubnak mondható, mely ugyan leült néhol (olyankor, mikor átment hétköznapi képregénybe), de összességében üdítő kuriózumként hat az alteregós lastexruhás bohócok közt. Nyers modorával, és vulgáris nyelvezetével tökéletesen el tudja érni azt, hogy egyből eljusson minden olvasó tudatába a lényege.
A film
Már az első trailer után is látszott: Bekmambetov jócskán változtatott a képregényen, és meglehetősen kevés dolgot hagyott meg, ami egyrészt érthető, mert a rendelkezésére álló maximális 120 perces játékidőbe csak amolyan Harry Potteresen lebutítva fért volna bele a cselekmény, másrészt nem állt rendelkezésére akkora költségvetés, amivel megvalósítható lett volna a hű adaptáció. Sült már el az ilyesmi jól (bár a Constantine esetében főleg a főhős változott, Stingről Neora ugye), de olyan kötélen kellett a készítőknek táncolniuk, mely alatt vérszomjas Wanted-rajongók lestek az ügyetlenekre (mint minden képregény esetén, itt is megvan a meglehetősen irritáló, csőlátó fanbázis).
A történetet tehát meg kellett változtatni, és egyrészt elhagyni mindent, ami lastexből van, másrészt kicsit közelebb hozni a dolgot a realitáshoz – ami végülis sikerült is, hisz voltaképp az összes irreális elem az akciójelenetekbe került (meg ugye a szövetbe), amivel megint kockáztatott a rendező, hisz most pont a képregényt nem ismerők fújhattak rá, akik nem tudták, hogy már Millar is magasról szart a fizikára. Sajnos elég kevesen tudták, hogy a Wanted képregény alapján készült, így aztán voltak kiakadások a kanyarodó töltényeken. Olyanoktól, akik nyugodt szívvel elfogadták, hogy egy fotóst megcsíp egy alig őrzött hiperpók, és ettől megtanul magának menő rucit tervezni, és a csuklóján keresztül kifújni az orrát – azért mert képregény, és már az alapban is ez volt. A Wantedben is, kérem szépen, csak nem pont így, tehát már eleve nem állják meg a helyüket a Shoot ’em Uphoz hasonlítgatások.
De persze nem ez volt az egyetlen változás, a másik igen szembetűnő dolog a szerepekre választott (amúgy kiváló, és itt is jól teljesítő) színészek külseje volt: James McAvoy, az Utolsó Skót Király doktora nem hasonlít túlságosan Eminemre (furcsállták is sokan, hogy elvállalta, de így utólag biztos nem bánta meg), Angelina Jolie-t pedig attól, hogy lassítás nélkül tud ugyanolyan szexin kijönni a vízből, mint Halle Berry (akik meg a Beowulfnál kritizálták a testét, meg azt, hogy CG az egész, azoknak a seggdublőze most megmutatja, hogy mit is nyaljanak ki), még elég nehéz vele összekeverni. The Killer is fiatalabb (ennek okát most nem lőném el még spoiler-warning mellett sem), és Professor is Sloanra változtatta a nevét, és amennyire hasonlított anno egy mini geek Lex Luthorra, most annyira lett ő Somerset nyomozó a Hetedikből – de nem gond, legalább megmutatta, hogy nem Samuel L. Jackson az egyetlen néger színész, aki veszettül cool módon tudja bármilyen szövegkörnyezetben a motherfucker szót mondani.
Ezzel pedig véget is ér a közös karakterek listája, leszámítva Wesley régi életének kiegészítő szerepeit, bár a főnöke kifehéredett (úgy túl sok lett volna a gonosz néger a filmben), de ez nem oszt. Talán még Rictus-t említik meg, de teljesen feleslegesen, így egy maszkos, „még a gonoszok közt is ő a gonosz” karakterből egy név, és egy hozzá tartozó hulla lett. A régiek helyett új karakterek jöttek (pl. a Watch-filmek főszereplője által alakított The Exterminator), és a Testvériség maga is új életcélt kapott: szupergonoszkodás helyett ezúttal egy bérgyilkos-klán lettek, akik lehetetlen célpontokat kapnak, hogy olyan gyilkosságokat mutathassanak be, melyekkel fityiszt mutatnak az ilyen Ethan Hunt-szintű bohócoknak. És a szereplők, a történet, valamint a világ mellett más is változott: a fordulatok is újak lettek, így aztán a képregény rajongói voltaképp egy új Wantedot kapnak, és izgulhatnak a végén. Ha szerencséjük lesz, majd valaki csinál belőle egy (hű) animációs sorozatot, ahol végre mozgásban is láthatják kedvenc történéseiket.
Képregény-adaptációként tehát a film gyökeresen ellentétes a Sin City-szerű képről képre feldolgozásokkal, ám mégis sikerrel veszi ezt a buktatót. Viszont maradt még jó pár: többek közt a képregénynek üzenete van, ami az egyik oka a népszerűségének, így ezt a filmből sem hagyhatták ki – és ahogy a képregényben is leomlik a szereplők és az olvasó közt az a bizonyos negyedik fal, így a filmben is ezt a megoldást választották. Bár itt kisebb a jelentősége az üzenet dolognak, de azért a kiszólások hatásosak tudnak lenni – igazából itt is elmegy idő azzal, hogy bemutassák azt a kalap szart, amit Wesley életnek hív, csak a kitörést hagyták ki szinte teljesen. A filmben az az idő a kiképzéssel megy el, hadd ne mondjam, mennyire feleslegesen: amit unt az ember a Kickboxerben meg a Rocky-ban, azt fogja itt is unni – hisz mindenki vágja, hogy a kezdeti kudarcok ellenére úgyis eredményes lesz a training, és lesz majd montázs is. Hagyjuk már.
Igazából tehát a film elképesztően jól siklik akkor, mikor beindul az akció, Danny Elfmant felébresztik a zenészei, és a vágónak kiújul az epilepsziája (szerencsére nem sűrűn), és néha a sok kiképzés meg filozofálás miatt meg-megakad, de nem vészesen. Még mielőtt befejezném, hadd vegyem fel a Danny Elfman-szálat: jól válogattak zenéket a filmhez, az Everyday Is Exactly The Same legalább akkora labda volt, mint a Rock ’N Roll Queen a RocknRolla előzeteshez, Elfman Little Things nevű dalocskája pedig szintén telitalálat, a score annyira nem jó, de megteszi, egész kellemes volt magában hallgatni.
Végezetül tehát azt kell mondanom, a Wanted képregény-adaptációként, és önálló akciófilmként egyaránt megállja a helyét. Az irreális akciójelenetek engem abszolút nem zavartak, hisz teljesen magukévá tették a cool jelzőt, és abszolút nem volt célja a filmnek a realitás, a néző sem várt semmi ilyesmit. Néhol leült a film, mint mondtam, ellenben lubickolt az akciók közben, és kellő arányban még humort is csempésztek a dologba a készítők. Az Év Akciófilmje díjért tehát már beadta a film a jelentkezését, várjuk a vetélytársakat.
7.5/10
Kommentek
12 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Wanted” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
“Az Év Akciófilmje díjért tehát már beadta a film a jelentkezését”
Nagyon helyes, akkor ezt jól be is fogjuk vizsgálni, a Vantage Point-on kívül ugyanis nem volt még szerencsém idén egy igazán zúzós akciófilmhez!
Mekkora kép ez már a végén, bazz.. :D
Szép kritika! Malibu is back. Welcome:)
Tényleg nagyon jó kis film, az én részemről 8/10.
Jó kis film, azokat meg nem értem, hanem igazából csak sajnálom, akik azon fanyalognak, hogy a golyók erre-arra kanyarodnak. Amúgy a film vége rendesen el lett rondítva szvsz. Ha a finálét egy kicsit grandiózusabbra vették volna (persze lehet, hogy nem volt elég pénzük, ezt nem tudom), akkor már most odaadhátnánk a Wantednak az év akciófilmje díjat (Bourne-klón ide vagy oda:).
McAvoy amúgy mennyire vált be akciósztárnak szerintetek? Úgy értem, az Atonement meg a Hobbit között elég éles váltás volt ez..
Szerintem simán hozta a karaktert, bár látszott, hogy őt nem erre találták ki. Én megnéztem volna Eminemmel a főszerepben is a filmet, a Nyolc mérföld alapján ment volna neki ez is, nem olyan ügyetlen.
De szvsz McAvoy ezzel végzett is a full akciófilmekkel, biztos lesz még pár lövöldözése, de kétlem, hogy az álma lenne az ilyesmi. Mondjuk egyre népszerűbb lesz, és lehet kínálnak fel majd neki annyi pénzt, amiért elvállalja, de ő is tudja, hogy ezzel az arccal nem ő lesz az új Bruce.
WTF? Már biztossá vált, hogy McAvoy lesz Bilbo?
Amúgy szerintem is teljesen jó volt ebben a szerepkörben is.
Nem megerősített, de elképzelhető - pont a napokban olvastam, hogy a producerek meg Del Toro állítólag őt favorizálják a számos jelölt közül (viszont Daniel Radcliffe vagy Jack Black mint Bilbo szerintem kamu). Amúgy nekem határozottan tetszik az ötlet, szerintem jó választás lenne!
Szerintem is jó lenne. Még csak az kéne, hogy Black vagy Radcliffe. Bele is borzongtam :)))
Bizony-bizony :)
Ez a film teljesen rendben volt. McAvoy meg meglepetésként méginkább rendben volt.
Bár az év filmje vszeg a TDK lesz nálam, de a 10ben eddig benne van.
Jolie és McAvoy - mindketten Oscar szintű színészek. Jók is a filmben, mármint ők a film annyira nem. Freeman meg idegesítő, hogy ez a pasi mekkora egy Arany Málna díj!
Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem moziban. Tény, hogy mindenféle realitást és fizikai törvényt mellőz (ahogy Malibu is írta, képregény-adaptációról van szó), de ez már az első negyedórában meg lett bocsátva a vászonról áradó hihetetlen coolságnak, a vizuális gegeknek, a zúzós akciójeleneteknek és a magas szórakoztatófaktornak köszönhetően. Morgan Freeman szerintem sem sok vizet zavart (rutinmunka lehetett ez neki), Jolie-tól sem voltam túlzottan elájulva (bár a formás hátsója miatt érdemes csekkolni a filmet), McAvoy viszont abszolút kellemes meglepetés (teljesen hihető volt Wesley szerepében, pedig az elején nem mertem volna megesküdni, hogy menni fog neki az akció műfaj). Asszem egy gyenge 8/10-est megszavaznék neki így utólag.