Szinkron avagy felirat?

Feliratot a népnek! Nos bizony ezen nézetem alapján rendszeresen keveredem vitába ismerőseimmel illetve aktuális mozipartnereimmel, hogy akkor most vajon hogyan jobb megtekinteni egy filmet: szinkronosan vagy feliratosan? Csé szerint például a szinkronnak áll a világ, az ő elmélete szerint vígjátékot feliratosan nézni egyenesen szentségtörés, merthogy a vígjáték az csak szinkronosan jó: csak úgy jönnek át igazán a poénok (mondjuk ezzel már alapból nem értek egyet, lásd pl. Borat vagy Talladega Nights).

A szinkronpártiak többféle szempontot sorakoztatnak fel álláspontjuk védelmére. Egyrészt milyen fasza, hogy nem kell olvasgatni a mozivászon alsó egyharmadát, és legalább az összképre lehet koncentrálni (oké, ez utóbbiban van némi ráció). Vagy aztán ott van a szinkronfetisiszták másik adu ásza, hogy a magyar szinkron világhírű minőségű. Na akkor most gyorsan hozzá is tenném, hogy szerintem inkább csak volt - úgy jó 15 évvel ezelőtt, amikor még a minőségre és nem a mennyiségre koncentráltak.

Itt említeném meg némi kitérőként, hogy egyik ismerősöm szabadidejében pont egy szinkronszínész-képzőben boldogította az instruktorok hadát, ahol aztán öt hónap gyorstalpaló után elvileg már mehetett volna sorozatokat szinkronizálni valamelyik kereskedelmi csatornára. De akkor most kérdezem én, hogy ő illetve sorstársai, hogy a jóistenbe vehetik fel egyáltalán a versenyt egy teszem azt húszéves színpadi és/vagy filmes tapasztalattal rendelkező profival. 15-20 évvel ezelőtt nyilván semmire sem mentek volna, akkor ugyanis még tényleges (színművészetit végzett) színészek űzték a szakmát, manapság pedig már bárki elszinkronizálgathat, aki lecsengeti az OKJ-s tanfolyam 200-300 ezer forintos díját, hajlandó olcsón és gyorsan dolgozni, na meg persze van jó kapcsolata egy menő vagy kevésbé menő szinkronstúdiónál.

Persze ezzel nem azt állítom, hogy a jelenlegi magyar szinkron szar, de az tény, hogy kevesebb a minőségi munka, és több a futószalagon végzett gagyi  (lehet, hogy rossz a példa, de hallgass csak bele a Romantica bármelyik dél-amerikai sorozatförmedvényének szinkronjába, brrr…). Oké, azért van ellenpélda is: a Rém rendes család Al Bundy-jának szinkronja például ultraklasszik, Csuja Imre hangja messze übereli még a főszereplő Ed O’Neill saját orgánumát is. Vagy a korrektség kedvéért érdemes megemlíteni A Simpson családot is, ahol szintén egytől-egyik kőprofin lettek kiválasztva a fő karakterek magyar hangjai (Székhelyi-Homér az isten :), egyébként is pont a Simpson-film lett a tavalyi év egyik legjobb mozis szinkronja!).

Na de ne kanyarodjunk nagyon el: nézzük, hogy miért is nézek szívesebben (premier)filmeket feliratosan. Már persze amennyiben ez megvalósítható, mert a nyári blockbuster szezon szinte minden nagyobb érdeklődésre számot tartó produkcióját leszinkronizálják (egy kis reality check, tessék csak megnézni például ezt: Hancock, Wanted, Kung Fu Panda, Indy 4, Hulk, Shyamalan thrillere mind-mind szinkronos - vidéken gondolom hasonló a helyzet). Na meg persze az se elhanyagolandó tény, amit a forgalmazók magyaráznak, hogy mostanság a magyar premierek dátumai egyre inkább egybecsúsznak az amerikaiéval, a küldföldről kedvező áron beszerzett, kifutott kópiák helyett (melyre csak feliratot kell passzintani) mindenképpen újat kell gyártani, aminek oly nagyok a költségei, hogy ahhoz képest a szinkron legyártása eltörpül, és akkor már inkább azt választják (a magyar úgyse szeret olvasni alapon). Aki meg feliratos változatra kiváncsi, az mehet a MOM Park-ba vagy az Arena-ba. Már ha…

Nos igen, ez van, ennek ellenére én mégis az utóbbi, körülményesebb megoldás felé hajlok. A legfontosabb indok nem is a nyelvtanulás, a szókincs bővítése, az ízesen szóló fuck!-ok, vagy a többi apróság, amit fel szoktak hozni, hanem inkább az, hogy egyszerűen jobban preferálom az eredeti hangzást a színészek eredeti hangjával együtt: pontosan azt és ugyanúgy akarom hallani, amit és ahogy az adott produkció direktora avagy hangmérnöke eltervezett. Mondjon akárki amit akar, de Jack Nicholson, Anthony Hopkins, Robert DeNiro, Al Pacino vagy Morgan Freeman orgánumát egyébként is élvezet eredetiben hallgatni! A szinkronnál pedig - legyen az lófing a szélben vagy profi munka - sajnos ez a kitétel már eleve sérül. Sőt gondoljunk csak bele, szinkronizált verziónál az AK-47-es sem úgy szól ahogyan kéne, a háttérben eltompul a harcmező zaja, a kulcsjelenetben a detonáció nem tépi le a fejed, satöbbi-satöbbi. Oké, nyilván túlzok, de a magyar 5.1-es keverés minősége sajnos gyakran nem egyezik az eredetivel (a DVD-ken még rosszabb a helyzet: ott szinte mindig ugyanazt az egyenetlen, steril vagy rideg stúdióhangzást kapjuk, ami jellemzően eltörpül az eredeti hangsáv profin kevert, életteli és részletes hangzásvilága mellett).

Persze a felirat létjogosultsága mellett lehetne még puffogtatni olyan érveket, hogy a magyarok általános értelemben vett nyelvtudásán is sokat lódítana, ha nem csak a mozikban lenne minden film feliratos, de a tévében is (mint például a finneknél vagy hollandoknál); vagy hogy nem kéne a MOM Parkba zarándokolni, ha az egyszeri filmrajongó az aktuális blockbustert szeretné megtekinteni eredeti nyelven; de ezek mind-mind eltörpülnek a fenti főindok mellett.

Nos ennyi: nem tehetek róla, tudom, megrögzött feliratpárti vagyok. Ha ez sznobizmusnak minősül, akkor vállalom, ez van.

Ti melyik oldalhoz húztok inkább? Szinkron avagy felirat?

Címkék: ,

Jó poszt? Add hozzá a kedvenceidhez (Ctrl+D), vagy oszd meg:

  • RSS
  • del.icio.us
  • Propeller
  • Blogtér
  • Linktér
  • Twitter
  • Netvibes
  • Google Bookmarks
  • Digg
  • Technorati
  • StumbleUpon
  • Facebook
  • MySpace

Nyomtatás Nyomtatás | Küldés e-mailben Küldés e-mailben

Kommentek

31 hozzászólás ehhez: “Szinkron avagy felirat?” Hozzászólok!

Tessék hozzászólni!


Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.

(kötelező)

(kötelező)