Filmmánia: The Great Debaters
Dávid harca Góliáttal… The Great Debaters kritika.
The Great Debaters (2007)
“When the nation was in need, he inspired them to give us hope.”
Ki a rendező: Az Oscar-díjas Denzel Washington, aki színészként már többször is bizonyított. Ez a második rendezése, egyszer már állt kamera mögött az Antwone Fisher című filmben, amiben szintén saját magát rendezte.
Ki játszik benne: Denzel Washington, Forest Whitaker, John Heard a nagyobb nevek közül, továbbá három jóformán csak sorozatokból ismert tehetség: Nate Parker, Jurnee Smollett és Denzel Whitaker (nem, nincs köze sem Denzel Washington-hoz, sem Forest Whitaker-hez… :) ).
Mi a sztori: A Wiley College tanára Melvin B. Tolson (Denzel Washington) 1935-ben tanítványaival együtt létrehozta az intézmény első vitakörét, majd a kezdeményezés váratlan sikere után csapatával együtt hamarosan kihívta a Harvardot az országos bajnokságban.
Értékelés: Khm, na igen, egy újabb meglepetés: fene se gondolta volna, de Denzel Washington fogta magát, és rendezett egy olyan kaliberű filmet, hogy kis híján leesett az állam! Most komolyan, ki sem néztem volna belőle, hogy egyetlen rendezéssel a háta mögött ennyire vérprofi munkát fog letenni az asztalra. A The Great Debaters ismét egy újabb ragyogó példa arra, hogy színészekből is mennyire kiváló rendezők válhatnak (nézdd csak meg például Sean Penn-t vagy Clint Eastwood-ot!).
Igaz történeten alapuló sztori ez, mely mélyen megérinti a nézőt. Intelligens, felemelő és inspiráló feel-good történet egy teljes mértékben feketék által benépesített egyetemről, melynek vitacsapata 1935-ben megküzdött az akkori bajnok egyetem csapatával. Apropó, mi a fene az a vitabajnokság? Nos ez egy Amerikában egészen nagy hagyományokkal rendelkező nyilvános szellemi párbaj jellemzően egyetemek között: két csapat áll egymással szemben, a verseny kezdetekekor kapnak adott témát illetve állítást, melyet valamelyik oldalról meg kell védeniük, aztán 15 perc felkészülés után közönség előtti érveléssel be kell bizonyítaniuk, hogy az ő álláspontjuk a helyes. Amelyik csapat meggyőzőbb, az nyer. Egyébként most hogy így belegondolok, rohadt nehéz lehet egy ilyen versenyen részt venni, már csak azért is, mert a versenyzők a bizonyítandó témát csak közvetlenül a vita előtt ismerik meg, ezért az érveléhez rendkívül széles körű tájékozottság és szellemi műveltség szükségeltetik.
Szóval a forgatókönyvíró, Robert Eisele ezt a fajta amerikai hagyományt vette alapul, és értő kezekkel helyezte azt bele a feketék-fehérek évszázados faji ellentétébe, továbbá megspékelte még olyan témákkal mint rasszizmus, polgári engedetlenség, faji erőszak vagy fekete mozgalmak a harmincas évek Texasában. Kiváló forgatókönyvról van szó: tökéletesen viszi végig a versenyre való felkészülés illetve a végső összecsapás minden pillanatát, miközben a csapattagok saját belső vívódásait sem hagyja figyelmen kívül, és remek betekintést nyújt a harmincas évek fekete közösségébe. A végét nagyon jól megcsinálták: bár sejthető, hogyan fog végződni, mégis hatásos az egész. Külön plusz pont Washington-nak, amiért biztos kezekben tartotta a rendezést, és bár nagyon közel volt hozzá, mégsem lépte át a giccsesség határát.
Határozottan örülök, hogy sikerült már végre megnéznem egy igazán jóféle teljes mértékben feketékről szóló történetet. Ugyanis emlékszem, életem egyik legnagyobb csalódása pont egy ilyen produkcióhoz fűződött tavaly: Spike Lee Utál a csaj című borzadályát néztem meg, de hát ha még láttatok volna egy olyan unalmas, semmitmondó, túlhúzottan művészieskedős zagyvalékot a fekákról. Nem jellemző rám, de akkor bizony másfél óra után ki kellett sétálnom a moziteremből, mert egyszerűen nem bírtam tovább…
Na de ugorgyunk! A The Great Debaters egész szereplőgárdája úgy zseniális, ahogy van, nagyon régen láttam ennyire egyenletesen kiváló minőséget nyújtó színészi csapatot. Ott van ugye először is Denzel Washington, aki simán élete legnagyobb alakítását hozza (minimum Oscarra kellett volna jelölni): az volt a legdurvább, hogy a csávó ugyanolyan zseniális volt a kamera előtt mint mögötte, pedig egyáltalán nem lehetett könnyű feladat egyszerre rendezni és főszerepelni! Forest Whitaker kiváló mint mindig, a legnagyobb meglepetést azonban mégis az a gyakorlatilag noname, mégis kiemelkedően tehetséges három színész okozta, akik a Tolson által irányított vitacsapat tagjait alakították. Nem tudom, honnan szalajtották őket, de már Jurnee Smollett, Nate Parker és a 16 éves Denzel Whitaker miatt megéri megéri megnézni az egész filmet.
Nem egy pörgős-fordulatos filmről van szó egyébként: szinte végig kiszámítható, hogy mi fog történni a következőkben. Szintén negatívumként lehet felróni, hogy a megtörtént eseményekhez képest számos ponton változtattak a történeten a megfelelő dramatizálás érdekében (pl. a valóságban a Dél-Kaliforniai Egyetemet hívták ki, nem a Harvardot). Bár ez sajnos vagy nem sajnos eléggé bevett gyakorlat Hollywoodban…
A soundtrackért külön plusz pont jár James Newton Howard-nak: gyönyörű filmzenét sikerült komponálnia. Miközben ezen sorokat pötyögöm, még most is ez az OST szól (tutira ott lesz a helye a kedvenc filmzenéim között). Egyszerűen zseni a pasas, nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb Hollywoodban dolgozó zeneszerzőként tartják számon. Emlékszem, legutóbb a Véres gyémántnál hidaltam le a tehetségétől.
Nos mindent összevetve, ez a tanár-diák kapcsolatával a némileg a Holt költők társaságára emlékeztető produkció egyértelműen 2007 egyik legjobb filmje, érthetetlen módon az Amerikai Filmakadémia mégis elsiklott felette (fene tudja miért, pedig tipikusan az ilyen történeteket szokták preferálni az Oscar-gálán). Mindegy, ti semmiképpen se mulasszátok el! Ha egy igazán emlékezetes és emberi történetet szeretnétek látni egytől-egyik kiváló alakításokkal, akkor feltétlenül nézzétek meg a The Great Debaters-t! 8/10
Címkék: 8/10, Denzel Washington, dráma, The Great Debaters
Kommentek
2 hozzászólás ehhez: “Filmmánia: The Great Debaters” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Egyetértek! Denzel Washington nem csak fantasztikus színész(egyik kedvencem), hanem kiváló rendező is.
Az a baj, hogy Washington gyakorlatilag a rendezés kiskátéjából dolgozik. Összerakott, pedáns film, de én hiányoltam belőle valamiféle karakterisztikát, vízjelet, amitől érezném, hogy ez az ő munkája. Sőt, itt-ott csúnyán elmegy az anyag ötlettelen giccsbe, ami persze a fekete célközönségnek katartikus élményt jelent majd, de előrevetíti: emberünk nem hús-vér őstehetség, dolgozata nem zsigeri beszéd, hanem bebiflázott és felmondott lecke.
Ennek ellenére élvezetes, lassúcska film, jól átjövő korabeli akusztikával, és ez mindenképpen Denzel dicséretére válik.
Lehet vitatkozni :)