A közönség reakciója sohasem kiszámítható - Interjú a [Rec] rendezőjével
A brit Time Out készített egy remek interjút Jaume Balagueró-val, a spanyol horror egyik képviselőjével. Emlékszem, én spec nem dobtam hátast a [Rec]-től (kritika itt), de erényeit nem vitatom el, sőt ha horrorrajongó vagy, akkor egyszer mindenképpen csekkold a filmet (márcsak azért is, mert egész komoly nemzetközi sikereket elért európai horrorról van szó, ami manapság nem túl gyakori). Szóval ha már láttad a filmet, vagy szeretnéd megnézni, akkor érdemes elolvasni az alábbi beszélgetést.
Honnét jött a [Rec] ötlete?
Horrorfilmekről beszélgettünk egy alkalommal Paco Plaza-val [a társrendezővel], olyan dolgokról, hogy miket kedvelünk illetve miket nem az efféle filmekben, mi az ami hátborzongató tud lenni és mi az ami nem, satöbbi-satöbbi…, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az igazi félelemkeltés egyik alapeleme a hitelesség. Arra gondoltunk, hogy forgathatnánk egy hagyományos értelemben vett horrort, azzal a formai különbséggel, hogy azt tévéműsornak álcáznánk, és valós időben rögzítenénk egyetlen kamerával, pont ahogyan a tévében is szokták. Ezzel a módszerrel ugyanis hatékonyabban vonhatnánk be a közönséget a cselekménybe, a nézők úgy éreznék mintha ők is az esemény részesei lennének, és egyfajta interakciót teremtenénk ezáltal. Nem pusztán egy futószalagon gyártott tömegterméket, hanem emlékezetes élményt szerettünk volna nyújtani.
Hogyan sikerült ezt a valósághűséget létrehozni?
A maximális hitelesség és realizmus érdekében szükségszerű volt, hogy úgy forgassunk, hogy a kész film a lehető legközelebb álljon a híradókban megszokott élő riportok hangulatához. A szélesebb nézőközönség számára kevésbé ismert színészeket alkalmaztunk, és a történetet nagy mértékben az improvizációra alapoztuk (egyetlen színész sem kapott kész forgatókönyvet, az operatőrnek a kameramozgások során rögtönöznie kellett). A lehető legtermészetesebb emberi reakciót akartuk modellezni, és ez a fajta valósághűség végig szerves része lett a produkciónak. Ha például egy színész megbotlott és legurult a lépcsőn, akkor gyorsan fel kellett pattannia, és folytatnia kellett tovább. Pont ahogyan a karaktere is tette volna a valóságban. Nem vágtunk a jeleneteken ilyenek miatt egyszer sem.
A filmben látható épület már a maga egyszerű valójában is hátborzongató. Hogyan találtatok rá a helyszínre?
Barcelona belvárosában bukkantunk rá erre a bizonyos apartmakomplexumra, furamód egyetlen lakást sem használtak benne, szóval üresen állt az egész. Bár nem volt teljesen elhagyatott: a történetben szereplő textilüzem teljesen valódi, és máig ott működik.
Paco Plaza társrendezővel dolgoztál együtt. Kellemes munkakapcsolat volt?
Teljes mértékben. Ketten találtuk ki a film alapötletét; két olyan jóbarát lelkes projektje ez, akik mertek szembenézni a kihívással. Elhatároztuk, hogy a legutolsó apró részletig együtt csináljuk végig az egészet, már csak azért is, mert a projekt különleges volta ezt kivánta. Minden feladat közös volt - a döntéshozatalt is beleértve -, és azt kell mondjam, nagyon is jól éreztük magunkat a forgatás alatt!
Magát a filmet tekinthetjük az igénytelen amatőr TV műsorok elleni állásfoglalásnak? Szerinted sok ilyen jellegű műsor megy a tévében, melynek elsődleges célja pusztán csak az adásidő kitöltése (mint akár a filmbeli “Mialatt Önök alszanak”)?
Kétségtelen, hogy a [Rec] egyfajta kinyilatkoztatás a televíziózás illetve a tömegmédia realitásgeneráló hatásával kapcsolatban. Objektív valóság szerintem nem létezik. Csak az van, amit a TV-ben annak mutatnak. Ugyanis pontosan a média az, ami eldönti, hogy mi történik a világban, mi és meddig foglalkoztasson minket, mi érdekeljen bennünket, mi a jó és a rossz közötti különbség stb. A film egyfajta gondolatébresztés a televíziózás morális és etikai határaival kapcsolatban, vagyis mi az amit még megmutathatunk a kamerával, és mi az amit már nem.
A [Rec] azt sugallja, hogy nagyon otthonosan mozogtok a horror műfajában: milyen filmeket néztetek meg az előkészületek során? Vannak-e olyan horrorfilmes vagy nem horrorfilmes rendezők, akik nagy hatással voltak rátok?
Az előkészítés során nyilván igyekeztünk számos olyan filmet megtekinteni, melyek hasonló nyelvezettel rendelkeznek, ilyen volt például a Cannibal Holocaust, a Halál egyenes adásban, a Veled is megtörténhet vagy az Ideglelés, több - a filmbelihez nagyon hasonló - riportműsort láttunk, sőt megnéztünk pár epizódot a Zsaruk-ból is. Úgy vélem, hogy minden olyan film, amit valaha láttam, valamennyire hatott rám. Egyébként is minden, amit látunk, hallunk és érzékelünk, befolyásol minket pozitív vagy negatív értelemben. Több száz olyan rendezőt tudnék felsorolni, akik nagy mértékben hatottak rám, a lista szinte végtelen: Spielberg, Wim Wenders, David Lynch, Cronenberg, Cameron, Kieslowsky stb…
A film nagy siker volt számos európai fesztiválon. Fontosak ezek a rendezvények, hogy szélesebb közönség elé tárják az olyan produkciókat mint például a [Rec]?
Nem vagyok róla teljesen meggyőződve, de határozottan remélem, hogy igen. Az igazság ugyanis az, hogy a közönség reakciója sohasem kiszámítható. Abszolút rejtély minden egyes alkalommal.
A spanyol filmgyártás hogyan viszonyul a horrorhoz mint zsánerhez? Gazdag történelme van a spanyol horroroknak?
Az elmúlt néhány évet leszámítva nem is volt igazán ilyen zsánerfilm Spanyolországban. Korábban mindig egyfajta szégyenérzet vagy bátortalanság volt érezhető, ha a horror, thriller vagy sci-fi mint műfaj került elő. A dolgok akkor kezdtek el változni, amikor a fiatal filmrendezők legújabb generációja lépett színre. Őket már leginkább azon történetek foglalkoztatják, amiket még gyerekként hallottak és imádtak. Ez a filmes generáció már mindenféle bizonytalanság nélkül mer hozzányúlni az efféle projektekhez. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy 2007-ben a legtöbb bevételt hozó mindkét spanyol produkció már a horror műfajából került ki. Valami határozotttan beindult!
Láttuk, hogy feladatot kaptál a [Rec] amerikai remake-jének megírásában. Gondoltál rá, hogy akár meg is rendezhetnéd?
Nem, de nem is kinálták fel a lehetőséget. Sőt az új forgatókönyv írásában sem vettünk részt, mi csak az eredeti szkriptet hoztuk.
Ha eltekintünk a ti filmetektől, készült valaha igazán jó amerikai remake külföldi horrorból?
Nem láttam túl sok ilyet. Bár A kör-t (Gore Verbinsky) kedveltem, talán még jobban is mint az egyébként szintén kiváló eredetijét.
Kommentek
2 hozzászólás ehhez: “A közönség reakciója sohasem kiszámítható - Interjú a [Rec] rendezőjével” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
köszönöm a cikket:)
“Ha például egy színész megbotlott és legurult a lépcsőn, akkor gyorsan fel kellett pattannia, és folytatnia kellett tovább. Pont ahogyan a karaktere is tette volna a valóságban. Nem vágtunk a jeleneteken ilyenek miatt egyszer sem.” - elég érdekes, de ha igaz, akkor tényleg nem semmi, hogy ennyire “élethű” lett ez majd 1 óra. Szóval őt azért a kéőbbiekben is szívesen látnám a filmes palettán, csak ne hogy ő is elvesszen a részletekben és a klisékben..:)
Nyilván nem tehetségtelen a pasas, de azért egy del Toro vagy Bayona simán beelőzi szerintem.
Egyébként, ha tisztességes horrort akartok látni, akkor inkább À l’intérieur, néhány napja néztem meg, na az igen, az egy brutálisan zseniális horror! Az idei év eddigi legjobb gore filmje, kritika hamarosan…
http://www.imdb.com/title/tt0856288/