Jack arcai
Nagy tisztelője vagyok a cápavigyorú Jack Nicholson munkásságának, ezért gondoltam összegyűjtöm pár számomra kedvenc alakítását, és betolom ide a Filmhírekre, hátha másokat is érdekel. Az alábbi lista persze abszolút szubjektív, és korántsem teljes, mivel jópár klasszikus sajnos kimaradt anno (Szelíd motorosok, Kínai negyed, Becéző szavak stb), ha gondoljátok, kommentben nyugodtan kiegészíthetitek.
Tudom, hogy Nicholson kritikailag is elismert színész, de mégis hihetetlen látni az IMDb-s adatlapján azt a felhalmozott szekérderéknyi díjat és jelölést, amit eddigi karrierje során kapott: például okáért az amerikai Filmakadémia eddig összesen 12-szer terjesztette fel Oscar-ra (amiből hármat oda is ítéltek neki btw). Jack ezzel Meryl Streep után a valaha élt második legnagyobb Oscar kedvenc Hollywoodban.
Na hát akkor ennek örömére nézzünk meg időrendben párat a temérdek emlékezetes produkciója közül! Ha bővebben tanulmányozni szeretnétek emberünk munkásságát, akkor érdemes ezekkel kezdeni, bár nem sok olyan filmőrült van szerintem, aki ne látta volna ezen alapművek szinte mindegyikét!
Száll a kakukk fészkére (Milos Forman, 1975)
Nicholson talán legismertebb alakítása (na és persze nem mellékesen Milos Forman legjobb filmje). A fáma szerint eredetileg Kirk Douglas akarta eljátszani McMurphy szerepét (csakúgy mint az 1963-as színdarabban), meg is vásárolta a megfilmesítés jogait, de azokat később lepasszolta fiának, Michael Douglas-nek, aki viszont producerként úgy döntött, a papa túl öreg a szerephez (az idősebb Kirk be is pöccent rendesen, évekig nem beszéltek egymással). Jack egyébként a szerepért olyan színészeket ütött még ki a nyeregből mint James Caan, Marlon Brando, Burt Reynolds vagy Gene Hackman.
Ragyogás (Stanley Kubrick, 1980)
Kubrick kultklasszik filmje: ha igényes filmrajongónak tartod magad, és nem láttad még, akkor ezt igen sürgősen tekintsd meg! A Remény rabjai és a Stand by Me mellett a legjobb Stephen King adaptáció, amit valaha láttam, pedig a népszerű horroríró utálta mint egyszeri kisdiák a becsengetést (már Nicholson kicastingolásával sem értett egyet). Jack valami eszméletlen nagyot alakít, ha visszagondolok, még mindig kiráz a hideg az elborult fejétől (”Heeeeere’s Johnny!”), brrr…
Eastwicki boszorkányok (George Miller, 1987)
Jack hátborzongatóan ördögi alakítása az élvhajhász életművész Daryl Van Horne szerepében (jó, mondjuk nem volt nehéz dolga, gyakorlatilag csak önmagát kellett adnia… :)). Mondjuk, így utólag eléggé meglepődtem, mikor olvastam, hogy a rendező, George Miller eredetileg Bill Murray-t akarta kicastingolni a főszerepre. Nagy Murray fan vagyok, de egyszerűen nem tudtam volna őt elképzelni Van Horne szerepében.
Batman (Tim Burton, 1989)
Az összes Batman film közül a legjobb főgonosz karakter és a legjobb alakítás eddig. Azért csak eddig, mert ugye hamarosan érkezik a Dark Knight Heath Ledger-rel, és hát az előzetes alapján az ő Joker alakítása is igen jónak tűnik. Emlékszem anno jópárszor kritizálták Jack-et, hogy túlripacskodta szerepét, de nem értek egyet ezzel, szerintem simán élete egyik legnagyobb alakítását nyújtotta, és kisujjból alázta Michael Keaton-t. Egyébként sem szarozott, annyira biztos volt a sikerben, hogy már a forgatás előtt kijelentette, hogy fix gázsi helyett százalékos részesedést fog kérni a film majdani bevételeiből. Így aztán laza 60 millát kaszált, ami akkoriban a legnagyobb összeg volt, amit színész valaha keresett egyetlen filmmel.
Lesz ez még így se (James L. Brooks, 1997)
A Simpson család producer-írójának filmje az egyik kakukktojás ezen a listán. Az istennek nem jött be nekem ez a film, pedig mentségemre legyen szólva kétszer is megpróbálkoztam vele, de egyszerűen nem kötött le a történet. Az egyetlen dolog, amiért itt szerepel, az emberünk alakítása, ami viszont valóban zseniális (as usual). A kibírhatatlan Melvin Udall szerepéért Jack annak rendje és módja szerint be is gyűjtötte harmadik Oscar-ját.
Schmidt története (Alexander Payne, 2002)
Payne legjobb rendezése a Kerülőutak mellett, kész, pont. Oké, lehet, hogy sokak számára unalmas, vontatott és bealvós, de nekem mégis egyik személyes kedvencem. Soha nem fogom elfelejteni el azt az életunt, megzakkant fejet, amit Jack vág, amikor az első jelenetben a faliórát nézi, hogy hány másodperc van még hátra az utolsó munkanapjából… Amúgy szerintem egyébként is nagyon kevesen vállaltak volna be egy ilyen szerepet, de Jack megcsinálta. Nem is akárhogyan: Warren Schmidt-ként nyújtott alakításáért Oscarra jelölték, és a Golden Globe-ot is bezsebelte.
A bakancslista (Rob Reiner, 2007)
Ha már a Lesz ez még így se szerepel a listán, akkor már ezt is betolom ide. Ugyanis ez a borzalmas magyar címmel “büszkélkedő” produkció a másik kakukktojás: nem rossz, de nem is kiemelkedő (főleg a szkriptből lehetett volna többet kihozni, lásd kritika). Viszont Jack (és persze Morgan Freeman) alakítása miatt abszolút megéri megnézni.
* * *
Jellemző amúgy - sőt talán a fenti listából is látszik -, hogy Jack főleg az excentrikus, különc, őrült illetve akaratos figurákat kedveli. Jó, mondjuk, nem csoda, könnyen el bírom képzelni, hogy a magánéletben is ilyen személyiség lehet… :) Szerintetek melyik a legjobb filmje illetve alakítása?
Címkék: Hírességek, Jack Nicholson
Kommentek
4 hozzászólás ehhez: “Jack arcai” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Őrült, zsémbes figurákat veszettül jól tudja alakítani. Kár, hogy ez már nála rutin, így ha ilyen szerepet alakítani zseniálisan, akkor a díjak közelébe se mehetne. Bár ki tudja…
Nálam egyértelműen a Ragyogás-ban volt a legjobb. Félelmetes, de most komolyan. A Száll a kakukk-ot sajna csak egyszer láttam eddig, de már fent van az újranézős listámon.
Egyetértek. Nicholson nem teljesen normális, a pimasz, cinikus, trágár, kötekedő, őrűlt karakterek legjobb megformálója, persze némi humorral is megtűzdelve. Pár filmjét nem láttam, de az Eastwicki boszorkányokban zseniális volt, a Batman-ben pedig mint főgonosz még mindig a filmtörténelem legjobb bossa. Úgy tudom, hogy alakításáért meg is kapta a legjobb főgonosznak járó díjat is, hozzéteszem maximálisan megérdemelten. Egyszerűen megunhatalan ebben a filmben, és játékával új mércét állított fel, amit szvsz máig nem vert le senki!
És azért említsük még meg a Szelíd motorosokat, az Egy becsületbeli ügyet, Az ígéret megszállottját, a Farkast, vagy a Postás mindig kétszer csenget c. filmeket is. Ezekben is mind brillírozott, és ugye a partnerei a vásznon sem voltak akárkik!
Nagyon bírom az öreget, ezért is fájt a Téglában a ripacskodása, hogy ő most itt mindenkit lejátszik, és kész. És én a Bakancslistától sem voltam elájulva, hogyha a karrierjét a Minden végzet nehéz c. filmmel fejezi be, akkor 100%-os bizonyossággal mondhatnám, hogy bizony-bizony, még egy ilyen ezerarcú, kiállhatatlan színész félisten, mint ő, is tud méltósággal megöregedni (fontos azért, hogy azon az i-n mennyire kerek az a pont) - bár tény, hogy amíg valaki 20-30 éves nőket dug 70 évesen, addig minek mégis megöregedésről beszélni :)
Szvsz viszont remélem nem vállal már több filmet, még ez a Bakancslista viszonlyag mondható szép, pályalezáró filmnek, de mondom, én a Keaton-osnak jobban örültem volna. De végülis minden tőle függ, ki tudja, lehet megint előránt a zsebéből egy Schmidt történét, és akkor aztán mindenki, beleértve magamat is örül, hogy nem ment Jack bácsi nyugdíjba. A lényeg, hogy még egy Frank Costello-t ne.