Filmmánia: Lars and the Real Girl (Plasztik szerelem)
Pár nappal ezelőtt sikerült végre megtekintenem Ryan Gosling legújabb alakítását a Plasztik szerelemben. Nézzük, milyenre sikeredett ez a bizarr témájú független film.
Lars and the Real Girl (2007)
“The search for true love begins outside the box.”
Ki a rendező: Craig Gillespie, aki 16 éven át reklámfilmesként dolgozott.
Ki játszik benne: Ryan Gosling, Emily Mortimer, Paul Schneider, Kelli Garner és Patricia Clarkson.
Mi a sztori: Az emberi kapcsolatokban nem igazán jeleskedő, félénk Lars (Ryan Gosling) hazahozza végre álmai asszonyát, Biancát bemutatni testvérének és sógornőjének. Egyetlen egy apró probléma akad csak: a leányzó nem igazi, hanem egy guminő, amit Lars a netről rendelt. Persze mélyen vallásos emberként hősünk fejében meg sem fordul a szex gondolata, ő csak egy megértő társat szeretne már végre. A családtagok aggódnak a srácért, a bátyó azt hiszi, Lars megőrült, azonban az orvosnő (Patricia Clarkson) azt tanácsolja nekik, hogy nyugodjanak meg, azzal tudnak a legjobban segíteni, ha elfogadják a fura jövevényt. Végül aztán nem csak a család, de az egész város belemegy a játékba, és Bianca egészen hamar beilleszkedik a kis közösségbe.
Értékelés: Még tavaly decemberben szúrtam ki magamnak ezt a fura filmet: a Nemzet Aranya 2. előtt láttam moziban az előzetest, és már akkor megfogott az abszurd témája. Egyébként is rá vagyok kattanva az efféle meglepetés független filmekre, szóval gondoltam egyet, miért is ne, teszek vele egy próbát.
Nos igen jóféle színészi gárdával rendelkezik a film. Először is itt van a főszereplő, Ryan Gosling, aki élete legnagyobb alakítását nyújta: meg merem kockáztatni, hogy ebben a produkcióban legalább olyan jól teljesít mint tavalyelőtt a Half Nelson-ban. Eszméletlen nagy tehetség a pasas, bár itthon sajnos eléggé kevesen ismerik a nevét a filmrajongókon kívül. Még 2004-ben a Notebook-ban (Szerelmünk lapjai) figyeltem fel erre a fiatal kanadai színészre, majd olyan filmekben láttam szerepelni mint a Stay (Maradj!), az említett Half Nelson vagy a Fracture (Törés). Azt kell mondjam, idáig messze ez a legjobb filmje, meg lennék lepve, ha Gosling-ot nem jelölnék idén Oscarra a Legjobb színész kategóriában.
Aztán játszik a filmben a kiváló Emily Mortimer is, akire még a Match Point-ból illetve egyik kedvenc romantikus filmemből, a Paris je t’aime-ből emlékszem. Mortimer ismét bebizonyítja, hogy kiváló színésznő, és nagyon jól hozza a férje testvéréért talán túlságosan is aggódó de melegszívű és jóakarattal teli asszonyt.
A Lars-ra nyomuló Margót alakító Kelli Garner szintén bejött. Őt ebben a filmben láttam először, nem egy kifejezetten szexbomba a csaj, viszont hihetetlenül aranyos lány, és nagyon megfogott a filmbeli személyisége (főleg a tekepályás jelenetben!).
Patricia Clarkson-nak abszolút semmit nem kellett bizonyítania, ő a Station Agent óta rendíthetetlenül egyik kedvenc karakterszínésznőm. Dagmart, a család orvosát alakítja, aki Lars pszichés zavarát kezeli. Hihetetlenül erős kisugárzása van ennek a nőnek, mellékszerepet játszik ugyan, de személyisége még így is végig uralja a vásznat. Az egész filmben ő az egyik kedvenc karakterem.
Nos ami a szkriptet illeti, hollywoodi filmekhez képest szokatlanul erős forgatókönyvet sikerült összehoznia Nancy Olivernek. Többek között ő volt a sikeres Sírhant művek sorozat egyik írója, szóval van érzéke a bizarr témákhoz. Szüksége is volt rá amúgy, mert ez egy tipikusan olyan film, mely egy gyenge rendező vagy forgatókönyvíró kezében igen könnyen önmaga paródiájába fordulna, és azonnal nevetség tárgyává tenné a drámai szálat. Szerencsére Oliver remekül oldotta meg a feladatot, pedig némileg féltem tőle, hogy a sztori vége túlságosan hollywoodi lesz. Külön plusz pont, hogy a szkriptnek rendkívül erős és szeretnivaló karaktereket sikerült teremtenie, mközben egyikük sem tűnik hamisnak vagy túl mesterkéltnek. Komolyan mondom, még a filmbeli guminőbe is képesek voltak életet lehelni.
Negatívumok? Hm, néha úgy éreztem, hogy a randa bajusza alatt Gosling mintha picit túljátszotta volna az introvertált Lars szerepét, a történet meg néhány ponton eléggé valószerűtlen, ráadásul a végefelé kiszámíthatóvá és némileg vontatottá is válik. Mielőtt megnézitek a filmet, fontos tudni, hogy ez nem egy Adam Sandler vagy Ben Stiller féle hangosan röhögős vígjáték, hanem sokkal inkább egy keserédes dráma. Márcsak azért is érdemes ezt figyelembe venni, mert ha az előbbire számítva mentek be a moziba, akkor tutira csalódni fogtok.
Engem bevallom, tökéletesen lekötött a történet, gyakorlatilag végigmosolyogtam az egészet, és kellemes, jóleső érzéssel sétáltam ki a Palace Westend 7-es terméből. Jellemző egyébként, hogy az ottani nézőközönség a villanykapcs után általában egyből fel szokott pattani, de most a vége főcímnél furamód mintha mindenki lefagyott volna pár percre. Pontosan ugyanúgy mint tavaly a Little Miss Sunshine-nál vagy a The World’s Fastest Indian-nél.
Szóval le a kalappal az elsőfilmes Craig Gillespie és csapata előtt, egy kisebbfajta csodát sikerült kreálniuk. Így néz ki egy valódi, szeretettel teli, szívmelengető feel-good film, és az ilyen élményekért érdemes még moziba járni! Ha a fenti Család kicsi kincse vagy A leggyorsabb Indian bejött neked, akkor kifejezetten ajánlom ezt a filmet is! Masszív 8/10.
Kommentek
Egy hozzászólás ehhez: “Filmmánia: Lars and the Real Girl (Plasztik szerelem)” Hozzászólok!Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.
Most néztem meg nemrég…masszív 80-as. Kicsit depressziós, kicsit megmosolyogtatós.