Karlovy Vary Filmfesztivál - 6. nap
Nem tudom Pesten milyen az idő, de itt továbbra is hideg van és szemeleg az eső. Süssön már ki a nap, elvégre nyár van vagy mi…
Tegnap Peter Bart, a Variety főszerkesztője és az idei zsűri elnöke, Bud Cort filmrendező, Cybill Shepherd színésznő illetve Monte Hellman filmrendező vezényletével sajtótájékozatón mutatták be a New Hollywood szekciót, ahol olyan filmeket vetítenek mint az American Graffiti (George Lucas), a Badlands (Terrence Malick) vagy a Mean Streets (Martin Scorsese). Ebből a szekcióból tegnap két filmet sikerült megnéznem, Spielberg első nagyjátékfilmes sikerét, a Sugarland Express-t és a Timothy Bottoms, Jeff Bridges, Cybill Shepherd főszereplésével készült a The Last Picture Show-t.
A Peter Bogdanovich rendezte The Last Picture Show az 1950-es évek elején játszódik. Sonny (Timothy Bottoms) és Duane (Jeff Bridges) utolsó évesek a középiskolában, csajokról illetve a bizonytalan jövőről ábrándoznak. Az idők változnak, a kamaszkoruk kellemes emlékihez fűződő, omladozó texasi mozit az utolsó vetítés után hamarosan bezárják, illetve Duane-t is besorozzák, és Koreába küldik harcolni. Mindkettejük élete gyökeresen megváltozik, ahogy az ártatlanság elvesztése lassan keserű tapasztalattá változik…. A filmet két Oscarral díjazták, és az IMDb-n is elég jól áll, de nekem még sem jött be igazán ez a fekete-fehér 1971-es film. Elismerem, hogy jó rendezés, és a színészek is kiválóan teljesítenek, de túl amerikainak találtam az egészet, és nem fogott meg a sztorija sem. A masszív két órás filmet a végére már picit untam, így ez csak 4/10. Viszont kész élmény volt Cybill Sheperd-et élőben látni és hallani. Ez a nő semmit nem változott a Bruce Willis-el közösen készített klasszikus sorozat, a Simlis és a szende óta (David Addison és Maddie Hayes, ugye ismerős?). Elég ciki volt amúgy, amikor a film felvezetése gyanánt Cybill vagy 15 percet dumált folyamatosan, mire leesett neki, hogy a tolmácsnőnek ez egyszerre egy kicsit sok lesz.
Az 1974-es Sugarland Express már jobban bejött. A Goldie Hawn és William Atherton főszereplésével készült valós eseményeken alapuló történetben Lou Jean Poplin (Goldie Hawn) megszökteti férjét, Clovis-t a börtönből, hogy közösen útra keljenek Texason át, és megakadályozzák gyermekük adoptálását. Az út során azonban hibát hibára halmoznak, lenyúlnak több autót, és egy rendőrt is túszul ejtenek, aki végül melléjük áll. Ott van viszont a nyomukban a több száz állig felfegyverkezett zsaru, és a szenzációhajhász riporterek is nagy sztorit szimatolnak. Vajon sikerül visszaszerezni a gyereket, megúszni a felelősségre vonást, és elérni az olyannyira áhított családi békességet? Kiderül a film végén… Tetszett a történet, és bár nem kifejezetten bírom Spielberg giccses megoldásait, itt azért hálistennek nem vetette el a sulykot, és nem fulladt az egész cukormázas csöpögésbe. A hetvenes évekhez képesz az akciójelenetek is rendben voltak. Goldie Hawn amúgy egész jó csaj volt fiatalon, de a sipákoló ripacskodás sajnos itt sem maradt el. Egy masszív 6/10-et viszont megérdemel.
Azt hiszem megvan a versenyprogramban vetített eddigi legjobb film. Ez pedig nem más mint a spanyol Pudor. Hát emberek, ennél depressziósabb filmet régesrég nem láttam (talán csak a Todd Solondz féle Happiness vert oda ennyire anno). Amúgy ez bizony komolyan Kristályglóbusz esélyes, zseniális forgatókönyvvel és rendezéssel illetve számomra tök ismeretlen de felejthetetlen alakítást nyújtó színészekkel (akik állítólag Spanyolországban nagy sztárok). A Santiago Roncaglielo Alfaguare regényén alapuló film egy olyan famíliáról szól, melynek tagjai összetartoznak ugyan a családi kötelékek által, de legbelül mégis egyedül vannak. Képtelenek megosztani egymással problémáikat, vágyaikat, gondolataikat, és nincs elég bátorságuk, hogy megbízzanak még a hozzájuk legközelebb állókban sem. Mindenkinek megvan a maga problémája. Julia, az anya kapuzárási pánikban szenved, férjével sem igazán olyan a házasság mint szeretné, és ráadásul anyja is éppen most hunyt el. A depressziós és feleségével bizalmatlan családfővel nemrég közölte orvosa és egyben legjobb barátja, hogy tumora miatt 6 hónapja van hátra. Sergio, a 6 év körüli kissrác adoptált gyerekként él a családban illetve a saját maga által kreált álomvilágban, ahol még az elhunyt nagyival is találkozik alkalmanként. Nővére, a kamaszkorát élő Marisa ki nem állhatja őt, és saját gondjaival van elfoglalva: önbizalomhiányban szenved, undorodik a saját testétől, és rádöbben, hogy szerelmes osztálytársnőjébe. A nagyapa, Salvador szintén elégedetlen életével, legszívesebben az öregek otthonába költözne, hogy ne is lássa a többieket. A vélt és valós problémák elfojtása azonban természetszerűen katasztrófához vezet… Iszonyatosan tömény film, kell hozzá egy bizonyos hangulat, hogy értékelni tudja az ember. Nagyon-nagyon fejbevert, a fesztivál egyik legjobb filmjének tartom a korábban már említett Someone Else mellett. 9/10
Levezetésként a szokásos éjféli szekcióban egy norvég brutálhorrort, a Fritt vilt-et néztem meg. Egész kellemes kis meglepetés volt, bár tegyük hozzá, hogy nem is vártam túl sokat tőle. A fesztiválkatalógus szerint ez Norvégia válasza az Eli Roth féle Hostel-re. Nos azért ez nem volt annyira durva mint a “torture porn” királyának hírhedt filmje, de nagyon jó kis horror, és kellemes felüdülést jelentett annak ellenére, hogy néha a teen slasher kliséket alkalmazta. A sztori szerint öt jóbarát snowboardozni megy a hegyekbe, de a tömeget elkerülendő inkább egy isten háta mögötti környéket választanak. Persze ekkor még nem sejtik, hogy hamarosan szembetalálják majd magukat a skandináv történelem legfélelmetesebb sorozatgyilkosával. Az egyikük egy véletlen baleset következtében eltöri a lábát, és így a fiatalok kénytelenek egy elhagyatott és rozzant hegyvidéki szállóba beköltözni. Balszerencséjükre nem tudják, hogy ez az a hely, ahonnan korábban nyomtalanul tűntek el turisták, és hogy az épület alagsorában még mindig ott lakik a rejtélyes idegen, akinek a legjobb barátja egy borotvaéles balta… A sztori eléggé elcsépelt, visszaköszönnek a Sikoly sorozatból ismert szokásos sablonok, viszont a kivitelezés nagyon jó. A rendező és a vágó kitűnő munkát végzett, remek klausztrofóbiás hangulat és olyan villámgyors vágások illetve hangeffektek vannak a filmben, hogy nemegyszer a frászt hozták rám, pedig erős idegzetűnek tartom magam (persze erre azért gondolom rásegített a moziterem profin beállított hangrendszere, utólag is köszönet érte a szervezőknek). Low budget horrorhoz képest egész jó színészek, profi rendezés és kellően magas frász faktor. 8/10
Cybill nyilatkozik
Cybill csak beszél, beszél és beszél
A Pudor rendezőpárosa (testvérek egyébként) és az egyik színésznő
Kapcsolódó anyagok:
Karlovy Vary Filmfesztivál - 1. nap
Karlovy Vary Filmfesztivál - 2. nap
Karlovy Vary Filmfesztivál - 3. nap
Karlovy Vary Filmfesztivál - 4. nap
Karlovy Vary Filmfesztivál - 5. nap
Karlovy Vary Filmfesztivál - 6. nap
Karlovy Vary Filmfesztivál - 7. nap
Karlovy Vary Filmfesztivál - 8. nap
Karlovy Vary Filmfesztivál - 9. nap
Tessék hozzászólni!
Figyelj légyszi a következőkre:
1. Próbálj kulturáltan és intelligensen fogalmazni.
2. A filmélményt rontó spoilereket jelezd előre.
3. Lehetőleg maradj a témánál.
4. Csak sima szöveget használj a kommentben.
5. Ne spammelj.